Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

15. rész Fordulópont

Kis idő után eljött ez a nap is. Azóta a nap óta csak romlott Mihoval a kapcsolatom. Az Író ráébresztett arra, hogy ő csak egy Nishizumi, már ha jellemezni kéne, de nekem sem kellett volna felidegesíteni sem. Most éppen életem egyik legnagyobb kihívása előtt állok: legyőzni Mihoékat egy olyan csapattal, ami nem sokat tudna kezdeni egy Nishizumi manőverrel, de legalább ha minden elveszik, ott van még a számbeli fölény. És erre van egy szimpla manőverem. Két részre osztva (7 tank meg 8 tank) a csapat kisebb része, köztük mindkét Tas kiáll, és genyózik Mihoval, miközben a nagyobb csapat hátulról belenyomja az Oarait olyan közelbe, hogy szétlőjük őket kívülről, mivel Miho hajlandó az olyan tervekre, mint hogy ránkmenjen, a kisebb groupra. Most a biztonság kedvéért Naramo lesz a zászlós, Fanni már így is eleget tett a csapatért. Így most állunk a csata előtt, várva a nagy harcot.

-Szerinted készen állunk erre?-kérdezte Takako.

-Végül is, múltkor is nyertünk-mondtam.

-Akkor is csak szerencsénk volt-mondta Suzume.

-Most is legyen. Ráadás most van tapasztalatunk is-mondtam magabiztosan.

Így nagy morállal nekimentük a falnak. Márcsak az kérdés: áttörjük vagy minket törnek át?(Most átmegyünk felső szemlélő módba, nemcsak mert csata jön, mert most tényleg fontos dolog fog történni.)

Kompozíciók:

Oarai: 1 Panzer IV, 1 3-as típusú Csi-nu, 1 Tiger P, 1 Stug III, 1 M3 Lee, 1 Hetzer, 1 89-es típusú Csi-ro, 1 Char B1

Horthy: 2 44M Tas, 5 Zrínyi I, 8 43M Turán III (E3!)

Mindkét csapat elindult, és Miho hirtelen nem tűnt fel Ayumiék előtt, bár ők már lőttek néhány figyelemfelkeltő lövést.

-Hol vannak?-kérdezte Ayumi.

-Nem tudom, de valószínűleg jönnek-mondja Nao, aki Naramoval áll mellette.

Ekkor ágyútűz hallatszott.

-Ne menjünk oda, biztos csapda!-mondta Naramo.

Egy perccel később Mina ordít a rádióba-Meneküljetek!

-Mindenki, lépjünk olajra!-parancsolt Ayumi.

Indulnak a motorok, odalép minden sofőr a gázra. Viszont felzárkozik hozzájuk Mina, és az Oarai, teljes létszámmal.

-Asszem, most kell bevetni a titkos fegyvert-mondja Ayumi.

-Azt a rakétát, amit nemrég engedélyeztek, és csak az iskolánk gyártottunk belőle eddig?-kérdezte Naramo.

-Nem, a másikat. Kart kiengedni!-kiáltott Ayumi.

Minden egyes sofőr meghúzott egy kart, ami nagy porfelhőt keltett, és mikor Miho felemszélt, az egész Horty elhúzott.

-Hé, ez a mi ötletünk volt! Aljas gazemberek!-kiáltotta Rera (nosztalgia).

Igen, Ayumiék lekoppintották a technikát, de ők hozzáraktak egy olyan rendszert, hogy ahogy ez beindul, a füst, amit termel, kijön a tankból azonnal, és ezt ha több tank használja, az már füstfelhő. Na, mindegy, vissza Ayumiékhoz, akik az erdőben rejtik el a tankokat. 

-Hamarosan készen leszünk, parancsnok-szólt Naramo.

-Naramo, ne legyél ennyire szabályszerű. Ez már fáj-mondja Nao.

-Ott a pont-mondja Ayumi, és befut egy kicsit tovább.

Előveszi a Vészkövet, és azt mondja neki:-Segíts nekem megnyerni ezt a csatát!

Én, mint az Író látom, hogy baj van.

-Na, mi van, szerelmi probléma? Hoppá, az később lesz! Akkor micsoda? Ja, tényleg, a Vészkő. Na, mindegy, végre jöhet az a rész, aminek jönnie kell-gondoltam, és odaszálltam az M3-ashoz.

-Hipiti-hopiti, mémutalgatósdi, most már szókindó vagy Yuuki!-varázsolgattam.

Ekkor Yuuki szeme teljesen világoskék lett, és állt ott, mint a cövek.

-Lányok, indulás! Ideje megtanítani nekik, hogy ez a sport nem a magyaroknak való!-kiáltott Miho.

-Elég! Szóval most így állunk? Rasszizmus? Ebbe én nem megyek bele! Eddig a csapat egysége visszatartott, de most áttöröm láncaim!-szólt Yuuki.

-Yuuki, hagyd abba! Nézzétek meg. Ezeknek, mert pénzük van, arrogánsak a kis sulik felé!-szólt Miho, de Yuuki közbevágott:-Mintha te nem lennél az...

-És ott van a vezérük, aki már eleve pikkel ránk, mintha ő lenne a király!-érvelt Miho.

-Ezt nem bírom hallani! Ayumi kint volt az elődöntőn, ahol megfázott azért, hogy végignézze a meccset! És még a döntőn is ott volt, hogy átadja Hokota jókívánságait (betegen), és én voltam a buta, hogy nem engedtem be a táborba. És később meg is próbált bocsátani, de neked fontosabb volt a tea és a nishizumiskodás! Igen, te már nem vagy az a Miho, akit ismertünk és tiszteltünk, te csak egy Nishizumi vagy! Én nem harcolok egy ilyen emberrel-ordított Yuuki.

-Igazad van, Yuuki! Veled tartunk!-kiáltotta a Nyuszi csapat, és leállították a motort.

-Mi is! Exit gombot megnyomni!-mondták a hangyászok.

-Pamkotyin!-szólt Erwin.

-Ez elromlott. Nem tartunk veled!-mondták az oroszlánok.

-Ritkán adunk fel egy meccset, de most meg kell tenni-mondták a kacsák.

-Sajnálom parancsnok, de meg kell csinálnom. Récék, Teknősök, leállni!-szólt Anzu.

-Micsoda?! Nem tehetitek ezt!-pánikol Miho.

-Nem az iskoláért harcolunk-mondta a csapat.

-Saori, Mako, Hana, Yukari! Ti legalább velem vagytok?-kérdezte Miho.

-Nem-mondta mindegyikőjük.

Miho egyedül maradt a tankban. lett ideje gondolkozni. És hirtelen lepörgött előtte az élete. Hogyan lett egy egyéniség, és hogyan veszítette el ezt. Most itt áll a családja, a barátai, a csapata, és a tisztelete nélkül. Már csak a Panzer IV maradt neki. És ekkor felvilágosult. Átment a vezetőülésbe, és beindította a tankot. 

-Jóváteszem a hibámat!-mondta Miho.

-Mit csinál?-kérdezte mindenki.

-A helyes útra tér-mondta Yuuki, és elájult.

Miho, mint valami őrült, kormányozta a tankot az erdőbe. Mikor Ayumiék meglátták, hogy ott a tank, kilőtték.

-A győztes a Horthy Miklós Katonai Akadémia!-kiáltotta Ami Chono. (Vissza Ayumi szemszögére.)

Örültem, hogy győztünk, de kicsit fura volt, hogy Miho ilyet tett. Így odafutottam az összeroncsolt Panzer IV-eshez, felnyitottam a tetőt, és csak az emlegetett parancsnok volt benn.

-Szia Miho. Hol vannak a többiek?-kérdeztem.

-Ott maradtak a mezőn-mondta Miho.

-Miért?-kérdeztem.

-Elmesélem az elejéről. Mint szokásos, indultunk volna legyőzni az ellent, amikor Yuuki fellázította a csapatot, kihátráltak mögültem, jött egy kis gondolkozás, és rájöttem, hogy visszajutottam oda, ahol kezdtem ezt a egészet. Így az egyetlen opció, hogy meg tudjatok bocsátani, az ez volt. De ha már tietek a győzelem, nyerjétek meg a döntőt! Ja, és egy kis infó: még a meccs előtt adta Maho ezt a papírt, amin pontosan rajta volt a tervetek, ezért támadtam oldalt. De azért megbocsátasz ennek a lánynak, akit a családja megint a rossz útra terelt?-mesélt Miho.

-Igen, megbocsátok. Ja, és köszi az infót és a győzelmet-ugrottam ki a tankból.

Most, hogy tudom, hogy egy spion van közöttünk, rossz lesz beszélni a többiekkel, mert ha ezt kikotyogom, a csapat úgy össze fog omlani, mint egy kártyavár. A következő részben jövök. Viszlát!

Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm tizenhatodik része. Sajnálom a kimaradást, nem volt erőm írni. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!