Bódító vér

Eddigi életem

Nem sokkal később Hook utánam jött.
– Miért nem tartasz velünk? –
– Azt se tudom miért vagytok itt. –
– Pán elvitette Henryt, Emma és Regina fiát. –
– Hogyhogy két anyja van? –
– Emma a biológiai anyja, Regina viszont felnevelte őt. –
– Igazságtalan, hogy neki két anyja, van nekem meg egy sincs. –
– Mi történt vele? – kérdezte
– Megölték. –
– Ki tette? –
– Az apám. –
– Miért? Mit követett el? –
– Szegények voltunk, apám kapzsi volt és ivott, anya pedig egyedül érezte magát még velem is. Összeismerkedett egy férfivel, akivel aztán megcsalta apámat. A férfi nemes volt és egy jó szívű ember. Nem haragudtam anyára, hisz én is találkoztam néhányszor ezzel a férfivel és velem is kedves volt. Viszont amikor apám megtudta ezt megölte anyámat és a férfitől mindent elvett majd őt is megölte. Elfoglalta a helyét és egy kitalált történettel a politika élére tört a lopott pénzzel. –
– Sajnálom. –
– Nem kell. Apámra sohasem tudtam rábizonyítani a gyilkosságokat akárhányszor próbálkoztam. Egy gyerek szava semmit sem ért a polgármesterével szemben. Emiatt volt, hogy éjszakákat töltöttem egy cellában. Apám csak azért tartott meg, hogy férjhez adjon valami pénzes embernek, akivel ugyanazt műveli, mint anyám szeretőjével és az egészet rám kenje. –
– Szívtelen féreg. –
– Már annyira beletanult a szerepébe, hogy ezeket elfelejtette, de soha nem bocsájtom meg neki, amit anyámmal tett. –
– Ez elég rossznak hangzik. –
– Ha bárkinek elmondod téged öllek meg Pán helyett. –
– Nem terveztem senkinek sem elmondani. –
– Remélem. –
– Csatlakozz hozzánk. Ha eltűnsz tudni fogjuk, hogy Pán tett valamit, emiatt ne aggódj. –
– Nem aggódok semmi miatt. –
– Pedig elég feszült vagy. Maradj velünk aztán ha alkalom adódik rá megölöd őt. –
– Téged csak ez érdekel, igaz? –
– Dehogy. Engem az érdekel, hogy Emma boldog legyen. –
– Csak nem szereted? –
– De. Szeretem őt. –
– Na jó veletek tartok, de lehet lelépek később. És senkit nem fogok megölni, ha nem támadnak rám. –
– Megmondom a többieknek. –

Halványan rámosolyogtam, amit viszonzott majd elindultunk a többiek felé. Pár perccel később már a tűz körül ültünk, ami már egy jó ideje éget és rajta sült az étel, amit a lányok fogtak ki.
– Szia. – ült le mellém Emma.
– Szia. –
– Hogy vagy? –
– Megvagyok. –
– Pán tényleg el akar venni? –
– Igen, de közel sem azért, mert kedvel esetleg szeret. Ő nem tud szeretni. –
– Értem. –
– Figyelj közötted és Regina között van valami közös? –
– Mire gondolsz? –
– Valami, ami Pánnal is egyezhet. –
– Mind a hármunknak van mágiája. –
– Mármint ti is tudtok varázsolni? –
– Ő jobban, mint én mivel még nem nagyon használtam a saját mágiám. –
– Miért? –
– Mert nem értek hozzá. –
– Oh értem. –
– Lucy, – szólított meg Hook. – Az alkunkat nem akarod újra érvénybe léptetni? –
– Miért akarnám? Pán haza tud vinni, mint hallottad. –
– De önként is haza tudsz így menni. –
– Hallgatlak. –
– Szóval két lehetőség van. Vagy elfogjuk Pán árnyékát és azzal mehetsz haza, vagy Regina készít egy karkötőt, amivel sellővé változva át tudsz jutni a saját világodba. –
– Regina, képes ilyen varázslatra? –
– Igen. – szólt közbe Mary Margaret.
– Honnan tudod biztosra? –
– Egyszer használtatott rajtam hasonlót. –
– Uhh. –
– Szóval akkor áll az alku? –
– Nem megyek haza. Olyan helyre akarok menni, ahol nincs sok ember mégis meg lehet élni. –
– Azt később is ráérünk megkeresni. Tudod hol van az Elveszett fiúk tábora? –
– Pontosan nem tudom megmondani, de elképzelhető, hogy oda tudok találni. –
– Ez nem elég. Addigra Pán akármit csinálhat Henryvel. – szólalt meg ingerülten Regina.
– Mást egyelőre, nem tudok tenni. –
– Holnap ezt megbeszéljük, de most energiát kell gyűjtenünk. – mondta Emma Reginára nézve, aki hitetlenkedve hátat fordított nekünk és az erdő sűrűjébe indult.
- Maradjatok, beszélek vele. – álltam fel és Regina után futottam.