Anabell Potter története

Part 20 - Búcsú

- Ó, Rita egy sort sem írt a harmadik próba óta – És azt hiszem - Ezután jó ideig egyetlen leleplező cikket se olvashatunk tőle. Vagy ha igen, akkor róla is megjelenik egy-kettő. *

- Mit dumálsz itt össze? *

- Rita Vitrol bejegyzetlen animágus. Át tud változni... bogárrá. *

***

- Most már késő a bánat, Potter! A Sötét Nagyúr visszajött, és el fogja intézni a barátaidat! A sárvérűek és a mugliimádók tűnnek el először. Na jó, az első hely már foglalt – Diggory volt az e...*

- Relaxo! – kiáltotta egyszerre Fred és George.

- Carbunculus! – gondoltam a fejemben, ezáltal gyakorolva a nonverbális varázslatot.

A szikraeső, amit az ikrek hoztak létre, olyan volt, mint több száz petárda robbanás, bár ebben besegített, hogy nem csak mi hárman, hanem Harryék hármasa is támadt. Malfoy, Crak és Monstro fejvesztve próbáltak kiszaladni az ajtóból, sikertelenül, mivel úgy tűnt minden rontás eltalálta őket. Mi hárman jó kedvűen besétáltunk az öcséinkhez, plusz Hermionéhoz, miközben átléptünk a testükön.

- Gondoltuk, megnézzük, miben sántikálnak * – szólt csevegő hangon Fred.

- Nem kéne őket kivinni innen? Rontják a levegőt – mondtam fintorogva, bár mosolyomat nem tudtam elrejteni.

- Bell, te nem vagy éppenséggel prefektus? – kérdezte jókedvűen Hermione.

- Á, már szünet van, szeptemberig nem vagyok az – vigyorogtam, levéve magamról a prefektusi kitűzőt, miközben azt néztem, hogy a fiúk kirugdossák a Mardekárosokat a folyosóra, és bezárják a fülke ajtaját.

- Robbantós snapszlit? – kérdezte George, kihalászva talárja zsebéből a kártyapaklit.

***

- Most már eláruljátok nekünk? * – fordult George-hoz Harry az ötödik parti után. – Megmondjátok, hogy kit zsaroltatok? * – sóhajtva dőltem hátra a vonatülésen, és kíváncsian néztem az ikrekre, hogy vajon elmondják-e az igazat. Ron és Hermione velem ellentétben érdeklődve dőltek előre, hogy mindent hallhassanak.

- Ja, azt? * – kérdezte komoran George, miközben a kezében tartott kártyákat kevergette.

- Nem érdekes... * – legyintett Fred bosszúsan. – Hülyeség volt. Feladtuk. *

Szomorúan meredtem az ikrekre, mivel pontosan tudtam minden részletet a történtekről.

- Nem jött össze... * – vonta meg a vállát George. Az Aranytrió úgy festett nem éri be ennyivel, így Fred sóhajtva egy nagyot beadta a derekát.

- Jó, elmondom. Ha mindenképp tudni akarjátok, Ludo Bumfoltot zsaroltuk. *

- Bumfoltot? * – szólalt fel élesen Harry. – Úgy érted, ő is benne volt...*

- Á, dehogy * – mondta George lehangoltan. – Ahhoz semmi köze. Nincs annak annyi esze. Piti alak * – egyetértően bólintottam, és haragosan felhúztam törökülésbe a lábamat.

- Hát akkor? * – emelte fel a kezét Ron.

- Biztos emlékeztek, hogy a világkupadöntő előtt fogadtunk vele. Azt mondtuk, Írország fog győzni, de Krum kapja el a cikeszt. *