Szürkék a napok és már nem látok.
Ha nem lesz holnap én nem bánom.
Miden reggel arra várok mikor lesz már vége ez egy szörnyű álom.
De sajnos minden nap újra napvilágot látok.
Elindul a monoton bontok egy hellt elszivom a cigim.
Elindulok melóba várom hogy mikor lesz vége de igazából még oda sem értem.
Fáraszt a főnök fáraszt a kolléga kapcsolok egy kis zenét ne halljam mit vartyognak.
Még csak délt ütött az óra de te már fejben otthon vagy.
Eljott az idő végre 3 óra mehetek haza hol már csak magam vagyok és egy kósza gondolat.
Megengedem a vizem elmerengek folyásában vajon milyen érzés neki hogy bele vagodik egy vas kádba?
Fájhat neki vagy örülnek hogy találkoznak hisz ebben az életben mindennek van párja.
Talán a kádnak a víz? A fogkefének a fogkrém? Bojlernek az áram?
Elzárom a csapot és megáll még a levegő is csönd honol miben elveszek én is.
Némán ülök a forró vízben gondolkozom és elmerengek ismét mélyen.
Hol van a helyem mit tegyek? Mikor lesz már ennek a szomorúságnak vége? Mit kéne másképp tennem? Mikor tudok jobb lenni ebben az életben?
Eltelik pár óra és mire észbe kapok jég hideg vízben ázom fázom.
Kiszalok és letörlöm könnyemet a szobámba indulva szólok boldogan:
A következő mehet!
Magam mögött becsukom az ajtót és már el is indult a könny folyó.
Üdvözöllek szomorú magány ismét itthon vagyok.
Sosem vár senki és már nem is fog szeretném ha valaki várna de ő sose fog. Sose fog mert elment vagy talán még nem jött el?
Nem tudom de Ismét kérdéseken gondolkozom de a választ nem látom. Mélyen fejben valamit talán találok? Vagy lehet hogy inkább a keresés helyet mélyebbre vágyom. Mélyebbre hol a csend is hozzád szól hol a lelked megnyugszik IGEN oda vágyom. Van kiért még a földön maradnom? Valaki még akarja hogy maradjak? A család talán de én másra vágyom. Ő nem vágyik rám és ez az én bánatom.
Sírva könnyes szemmel fejem párnámra hajtom
El alszom és várom a szebb holnapot hogy megtallajon.
Reggel felkelve magam mellé nézve üres helyet találok. Egyedül vagyok de én csak rá vágyom. Vágyom hogy reggel arcom simogtva mosolyogva rám nézzen. Mikor fel ébredek kinyitom kis csipás szemem és azt mondja: Joreggelt Édes!
Álom mi már csak álom marad én meg itt ragadok ebben az elbaszott világban!
