I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

26

- Hé, hé, hé, lassíts egy kicsit! - fogta Louis Edward kezét, aki gyors léptekkel húzta őt az emelet felé. A lemenő nap utolsó sugarai minden lehetséges helyen bejárták a házat, sokszor Louis arcára vetülve. Megbotlott az egyik lépcsőfokon, de Edward húzta őt tovább, szóval nem volt nagyon ideje felfogni ezt. Louis csak most először vette észre a falon az ikrek közös képeit, és mintha a tapéta és más színű lett volna. Viszont a következő pillanatban már az ikrek közös hálójában is találta magát, Edward pedig behajtotta maguk mögött az ajtót. 

Louis gyengéd mosollyal nézett Edward-ra, aki egy mélyet sóhajtott, majd Louis felé fordult. Szeme sarkából az egyik szekrényajtón lévő tükörre nézett, majd ismét Louis-ra. Louis nagyon is jól tudta, hogy Edward mit szeretne, és ő is egyenesen vágyott rá, de mindent úgy akart csinálni, hogy az Edward-nak jó legyen. Hogy Edward élvezze és egy pillanatra se legyen rossz érzése. 

- Én, öhm.. - piszkálta tincse végét a göndör, Louis pedig körül kémlelt a szobában. Amikor megakadt tekintete egy pléden, azt hamar a kezébe vette, aztán a szekrényhez lépett. Igaz a bútor igen magas volt, de végül lábujjhegyre állva elérte a tetejét, ahol is résnyire nyitotta az ajtót, majd oda tette be a pléd végét, a többi rész pedig a tükör elé lógott. Louis ezután Edward felé fordult, arcán visszafogott mosollyal.

- Így jó, Eddie? - kérdezte a kékszemű, arcán izgatottság és szerelem fénye játszadozott. Edward mély levegőt vett, mint az, akit pillanatokon belül beszippant a tenger legnagyobb hulláma. Nem is nagyon nézett a pléddel eltakart szekrény felé, mert neki azokban a percekben csak Louis létezett, akiben teljesen megbízott. Akiről tudta, hogy sosem bántaná semmilyen módon.

- Köszönöm, édes. - lépett közelebb Louis-hoz, majd tenyerei közé fogta az arcát és egy csókot nyomott a hívogató ajkakra. Louis elmélyítette ezt, Edward pedig egészen óvatosan az ágy felé kezdte őt irányítani. Végig fektette őt az ágyon és minden mozdulata olyan gyengéd volt, akár egy tollpihe a bőrön. Úgy akart bánni Louis-val, ahogyan vele sosem tették. Ez egyszerűen szívszorító gondolat volt, de akkor is gyönyörű. 

Louis nem úgy gondolt erre az egészre, mint ha most valami jót tenne valaki olyanért, aki rászorul. Nem. Most értékes időt töltött a szerelmével, akit ugyan bántottak a múltban, de most már Louis itt volt, hogy az összes fájdalmat eltűntesse. Edward-nak nagyon sokáig fogalma sem volt arról, hogy egy-egy érintés lehet ennyire jó és élvezhető. Sokszor a sírás szélén állt, de Louis minden egyes alkalommal lecsókolt azokat a könnyeket, miket a múlt fájdalmai csikartak ki a zöld szemekből. Ő nem siettetett semmit. Annyi időt adott Edward-nak, amennyire csak szüksége volt. Louis szerelmes volt. Azt hitte, hogy sosem lesz olyan szerencséje, hogy szerelmes legyen, ahhoz ő túlságosan is tartózkodó volt az ilyesfélétől, de az ikrek váratlanul mindent megváltoztattak. Edward pedig.. Edward egy olyan csoda volt, aminek a létezésében Louis mindig is szkeptikus volt, egészen addig, még meg nem tapasztalta. Mert Edward nagy eséllyel megmentette Louis-t az összes olyan érzéstől, amik ellehetetlenítették volna őt a boldogságtól. Louis pedig megmentette Edward-ot a benne lévő sötétségtől.

Legalábbis Louis ezt hitte.

Az igazság viszont az volt, hogy Edward egy egyre sötétebb és sötétebb helyen volt. Mindenki szerette volna úgy látni, hogy Edward javul, napról napra jobban van, de Edward volt az egyetlen, aki tudta az igazságot. Egyre kevesebbet evett és sokat fogyott, és mindezt arra fogta, hogy mostanában eljár futni ő is és felvett egy tökre jó és kivitelezhető diétát. Viszont amikor elment otthonról, akkor nem kocogni volt, hanem a fák között, annál a kis padnál és csak gondolkodott. Csak ült ott egyedül és elképzelt egy másik életet. Egy másik életet, ahol az apja sosem érinti őt úgy meg, ahogyan nem kellett volna. Ahol nem érzi magát tehernek mindenki mellett. Ahol a testvérei egy nála jobb testvért kaptak. Ahol Harry-nek nem kellett végig néznie, hogy Edward fulladozva sír és egyszerűen képtelen válaszolni Harry kérdéseire arról, hogy mi történt. Ahol Edward nem bántott sem másokat, sem pedig önmagát. Ameddig Louis nem volt a képben, Edward ugyan úgy rosszul volt. Louis talán még javított is a helyzeten, viszont Edward akkor is abba akart hagyni mindent. Véget vetni annak, ami a fejében zajlik le és nem hagyja őt éjszaka aludni, mert minden egyes nyomorult napon újra élte azt, ami tizenötéves korában történt meg vele először. 

Ezek vezették őt ahhoz, hogy szemeit lehunyva odébb tolja Louis-t magától. 

- Eddie, minden oké? - Louis-t egyből elkapta a pánik, hiszen ő nem akart semmit sem ártani Edward-nak.

- Egyedül tudnál kicsit hagyni? - túrt a hajába Edward, mert a tincsek újra és újra az arcába hullottak.

- Persze.. szólj, ha szeretnél valami, rendben? - vette kezébe Louis a ruháit, majd eléggé vonakodva és elszomorodva, de ki ment a szobából. Magára vette a ruhákat, aztán leült az ajtó mellé és várt. 

Fogalma sem volt arról, hogy Edward mit csinál, de talán igaz volt az, hogy Edward fejben egy sötétebb helyen volt, mint azt bármelyikük is hitte volna. 

***

- Nagyon rég voltunk már itt. - nézett le Harry a hídról, ami kicsit messzebb volt a várostól. Alatta egy véget nem érőnek tűnő folyó folyt. 

- Pedig mennyit jártunk ide tiniként. - mosolygott Marcel, az esti szellő összekócolta gondosan beállított tincseit. - El kéne hozni ide Edward-ot is. Mindig szeretett itt lenni. - sóhajtott egyet. Pár perc csend követte ezt. - Hogy érzed magad, Harry? - kérdezte fejét kissé oldalra döntve.

- Jól. - Harry bólintott, ahogyan a messzibe folyó vizet nézte. - Jól. - Marcel átkarolta őt.

- Van bármi, amiről beszélni szeretnél? Bármi. Tényleg bármi, én nagyon szívesen meghallgatlak. - bíztatta őt, még ha tudta is, hogy nem jár sikerrel. Ugyanis Harry majdnem megszólalt, de végül csak megrázta a fejét.

- Minden rendben, Marcy. Tényleg minden oké. 

---

Viselkedjünk úgy, mintha nem tűntem volna el egy teljes hónapra, oké? :D Mindenesetre itt egy FONTOS dolog.
Nagyon rágódom most valamin. Per pillanat három könyv vezetek, de már nem találok annyi élvezetet a Larry sztorik írásában. Legalábbis nem annyit, mint régen. Nagyon sok ötletem van, de egyáltalán nem érzem azt, hogy mindet Larry könyvekben szeretném kivitelezni, viszont a legtöbb olvasóm azért van itt, mert Larry-t írok. Így nem nagyon tudom mi lesz a közeljövőben. Ezeket a könyveimet még mindenképpen befejezem és aztán szerintem egy kis időre elvonulok, írok piszkozatban, és amikor késznek érzek egy-egy könyvet, akkor publikálom. Nem tudom, hogy meddig tartana ez a kis szünet. Most is azért tűntem el ennyi időre, mert semmi motivációm nem volt Larry-t írni még más történeteket igen. Nem arról van szó, hogy a szeretetem Harry és Louis felé egy csöppet is csökkent volna, csak már túlnőtte az írás felé való vágyam azt, hogy csak Larry könyveket írjak. Fogalmam sincs, hogy bárki is nyitott lenne-e más szereplős könyvek felé (akár kitalált, akár más fandomokból), ez egyenlőre még a jövő zenéje. Mindenesetre szívesen fogadom a véleményeket erről.

Jenny xx