Bódító vér

Szerelem?

– Miért nézel így rám? – kérdezte Pán még mindig mosolyogva. Olyan gyönyörű a mosolya, bár a pimasz mosoly se áll neki rosszul.
– Hogy? –
– Olyan a szemed, mint a tengeren csillogó napfény. –
– Ez bók akart lenni? –
– Álmodj csak. – mondta Pán vigyorogva és egy apró puszit adott a homlokomra. Olyan gyengéd. Ez a Pán jobban tetszik, mint a durva és zaklató
– Na alszol velem, drágám? – kérdezte mellém dőlve.
– Ne drágámozz! –
– Miért ne? –
– Mert nem szeretjük egymást. –
– Oh én lehet téged nem szeretlek, de te engem nagyon is. –
– Dehogy. Nem. –
– Rá van írva az arcodra. –
– Mi? Hova? – pattantam fel fektemből, ülésbe, mire Pánból kitört a hangos nevetés.
– Ne nevess már! – löktem vállba.
– Miért is ne? –
– Mert ne. – fontam keresztbe a kezem.
– Na gyere ide. – nyújtotta ki a karját vigyorogva.
– Semmi trükk. –
– Semmi. – vigyorgott tovább, mire összehúzott szemekkel, de a karjára feküdtem. Nem sokkal később elnyomott az álom, Pán karjai közt.

A fiú karjaiba feküdt a felesége, akit egész eddig ugratott. Nem értette azokat a furcsa érzéseket, amiket a lány iránt táplált. Ez csupán féltés volt, aggódalom, a közelsége utáni vágyakozás és az hogy mindentől megvédje a lányt. És bár ezeket sohasem vallotta volna be senkinek, mégis ezek nélkül nem ment volna el a bálra.
A lány vállát simogatta, aki aprókat mocorgott a fiú keze alatt, de egy idő után csak az összehangolt szuszogásukat lehetett hallani később pedig a fiú rémálmainak jeleit.

Az éjszaka közepén arra keltem fel, hogy Pán bánatosan nyöszörög és ide-oda forgatja a fejét.
Nem tudtam mit tegyek, hisz senkit sem láttam még így rémálmot látni. Szörnyű volt látni, ahogy az arca eltorzult és a könnyei is hullai kezdtek.

Jobb ötletet nem találva az arcát kezdtem simogatni és apró puszikat nyomtam a homlokára, majd hirtelen meghallottam a nevem.
– Lucy. – mondta Pán kábult hangon, álmában.
– Shhh. Itt vagyok. Semmi baj. Semmi és senki nem bánthat. – suttogtam neki mire az ajkába harapott, amiből kiserkedt a vére. Amint az illat az orromba kúszott, felpattantam az ágyról és átmentem a saját szobámba.

Kellett egy kicsit sétálnom, mert ez a ház elképesztően nagy, de annyira már ismerem, hogy odataláljak mindenhova. Itt már nem éreztem a vér illatát, így nyugodtan aludtam el a saját ágyamban... Pán nélkül.

Reggel valami keményen ébredtem, ami valószínűleg nem Pán volt, hacsak nem változott egy homokkupaccá. Feltámaszkodtam és észrevettem, hogy valaki fekszik mellettem. Mit keres itt Nix?

– Hé, Nix. – ráztam meg a vállát, mire felriadt.
– Lucy, – ölelt magához. – Aggódtam érted. –
– Mi történt? –
– Az árnyék ledobott a homokba, de nem voltál eszméletednél. –
– Körülbelül, mióta fekszem itt? –
– 1-2 órája. –
– És most jön fel a nap. Klassz. Pán tudja, hogy toljon ki velem. –
– Az a gyűrű a... –
– Igen. A jegygyűrűnk. – mondtam az ezüst ékszert nézve. – Jó, hogy mondod. Inkább leveszem. – mondtam és óvatosan le akartam húzni az ujjamról, de megégette a bőröm.
– Ssz, au. – kaptam el a kezem megrázva.
– Mi az? –
– A gyűrű megégetett. – ráztam továbbra is a kezem.
– Mutasd! – mondta Nix, mire odanyújtottam a kezem. Egy kis ideig nézegette a gyűrűs ujjamat, amin rajta volt az égés nyom.
– Ez Pán mágiája szerintem. –
– Tényleg. Most, hogy mondod, láttam, hogy mielőtt az ujjamra húzza a gyűrűt valamit művelt vele. – mondtam elgondolkozva, aztán észrevettem, hogy Nix elég szomorúan nézegeti a gyűrűt.
– Mi a baj, Nix? Az esküvő bánt? –
– Szerintem Pán szeret téged. –
– Kizárt. Te is hallottad, hogy nem tud szeretni. –
– Igen, lehet, hogy ezt mondta, de tudjuk milyen jó hazudozó. –
– Igaz, de akkor se hiszem, hogy hazudna. Mi oka lenne? –
– Hogyha elmondja, gyengébbnek fog látszani. Gondolj bele! A nagy Pán Péter bevallja egy vámpír lánynak, hogy szereti. –
– Lehet benne valami. De Nix figyelj! – néztem rá egy halvány mosollyal a kezét picit megszorítva. – Én nem tudom. Kicsit hiány érzetem van, ha nincs a közelemben. –
– Tényleg? –
– Egy kicsit. –
– Te szereted őt. –
– Nem. Nem mondanám. –
– Úristen, Lucy te szerelmes vagy Pánba. – kapta a szája elé a kezét boldog vigyorral az arcán.
– T-te nem is haragszol? –
– Miért kéne? Boldog vagy ha melletted van, nem? –
– De. –
– Akkor miért ne örüljek? Láttam, hogy nézett rád a Koponya-szigeten, és amikor visszajött Sohaországban az ujján a gyűrűt forgatta. –
– Mi? Komolyan? –
– Nem szokásom, hazudni. Plusz, ha ti boldogok vagytok, az nekem is boldogság. –
– De nem zavar? –
– Dehogy. – vont vállat és szorosan megölelt.
– Hal szagú a véred. – öleltem vissza, mire egy kis kokit kaptam tőle.

Miután elengedett feltápászkodtunk a földről, és leülve az egyik fa tövébe néztük a felkelő napot.
– Akkor szerinted, tényleg szeretem Pánt? –
– Nem tudom biztosra mondani, – fordult felém. – de nem véletlenül, van hiányérzeted, és szerintem te is tudod, hogy így van, csak a mások által érzett utálat miatt elnyomtad magadban. –
– Ez elég logikusnak tűnik. –
– Olyan jó végre tudni valamit. – vigyorgott idétlenül.

Hirtelen az erdő sűrűjéből, zajt hallottunk, mire mind a ketten odakaptuk a fejünket.
– Mi volt ez? – kérdeztem ide-oda pillantva.
– Szerinted ott vagyok? –
– Öhm, nem? –
– Akkor honnan kellene tudnom? – mondta Nix kicsit sértődötten, amin muszáj volt nevetnem.
– Lucy! – hallottam egy ismerős hangot.

Láttam, hogy Nix is felismeri és kérdően rám nézett.
– Itt vagyok Hook. – kiáltottam vissza.
– Csak, hogy megtaláltalak. Az éjszaka közepén leléptél és nem találtunk. –
– Megvagyok, mint látod. –
– A halfarkas? –
– A tengerből mentett ki. –
– Értem. Most már gyere. – mondta megragadva a gyűrűs kezem. Felszisszentem a szorításra, amit a kalóz, csak egy kérdő pillantással díjazott aztán a kezemre nézett, ahol a gyűrűm ült.

– Ez a gyűrű, honnan van? –
– Jegygyűrű. – suttogtam, de ő is hallotta.
– Kinek a felesége vagy? –
– Az enyém. – hallottam meg Pán hangját, aztán már csak azt láttam, hogy Hook a földön ül, Pán pedig karddal a kezében közeledik hozzá.

– Pán állj le! – szóltam neki, amit a fiú figyelmen kívül hagyott. Jobb öltet híján elé álltam és a mellkasának támaszkodtam.
– Lucy, eressz el! – szólt rám ellenmondást nem tűrő hangon.
– Nem. – szorítottam össze a fogaim és próbáltam ellökni, helyette viszont a karjába estem.
– Maradj veszteg! – szólt rám és egy apró vágást ejtett a kalóz arcán, aki aztán ijedt tekintettel állt fel.
– Mi az, hogy a feleséged? Pont a tiéd? –
– Igen, ő az enyém. – mondta Pán, mire a borzongás minden jó formája végig ment a testemen.

– Nem egy tárgy, hogy birtokold. – emelte fel a hangját Hook.
– Ooh, csak nem aggódsz érte? – kérdezte Pán szórakozott hangon, miközben a derekamra tette a kezét, így félig átölelt.
A szemem sarkából, láttam, Hookon, hogy megdöbben és aggódva rám néz.
– Ez a lány szeret engem. Semmi esélyed Hook. – vigyorgott Pán, nekem meg kezdett egyre kevésbé rokonszenves lenni a gyors szívverésem, ami igazából... Pán miatt volt.
– Sze-szeret? – tátotta el a száját a kalóz. – Igaz ez Lucy? – nézett rám én meg hirtelen felindulásból nemet mondtam.
– Látod? Nem szeret. –
– Neki hazudhatsz, de nekem nem. – suttogta a fülembe majd ellépve tőlem eltűnt.
– Jól vagy? – jött oda hozzám azonnal Hook.
– Igen. – motyogtam, majd Nixre pillantottam, aki egy vigyorral az arcán eltűnt a vízben.

– Menjünk vissza a többiekhez. – mondtam és elindultam véletlenszerűen egy irányba aztán rájöttem, hogy nem tudom merre kéne mennem. Visszanéztem Hookra aki elmosolyodott és elindult az ellenkező irányba, én meg mentem utána, mint kiskacsa az anyja után.

Kicsivel később visszataláltunk a táborhelyre, ahol egy ideges kis csoporttal találtam szembe magam. Mikor Regina meglátott azonnal hozzávágott az egyik fának a mágiájával.
– Te kis szuka. – szitkozódott miközben a hátam ketté akart hasadni. Próbáltam feltámaszkodni az alkaromra, ami nem sikerült, mert közben ez az őrült banya hasba rúgott. Vért köptem fel és éreztem, hogy szédülök. Köhögve támaszkodtam neki az egyik fának aztán minden elsötétült.

Amikor kinyitottam a szemem láttam, hogy a kis csoport tagjai még most is idegesek és nyugtalanok.
– Végre felébredtél. – hallottam Mary Margaret hangját.
– Hát, mondjuk, hogy már képes vagyok normálisan beszélni. – mosolyogtam halványan.
– Regina nevében is elnézést szeretnék kérni. – mondta David.
– Nincs elfogadva. – mondtam a hasamat fogva.
– Nem kell, hogy elfogadd, csak vezess el Pán táborához. –
– Nehéz, ha közben a hasam és a hátam is szét akar szakadni.
– Lucy, – nézett rám Emma. – hova mentél el? –
– Pán vitt haza, aztán itt tértem magamhoz. –
– És a gyűrű? Eddig nem volt rajtad. – mondta Mary Margaret.
– Biztos apuci adta a kislányának. – mondta gúnyosan Regina.
– Jegygyűrű. – mondta Hook, mire én a fejemet csóváltam.
– Biztos el akarod ezt mondani? – kérdeztem, mire ő megrázta a fejét.
– Miről van szó? –
– Nem akarom elmondani, de muszáj lesz. –
– Játssz csak az életemmel. – mondtam neki összehúzott szemekkel.
– Összeházasodtál Hookkal? – kérdezte David mire belőlem kitört a nevetés, ami inkább krahácsolásra sikerült.
– Dehogy. – mondta Hook.
– Akkor kivel? – kérdezte Emma.