1.fejezet

27 4 0
                                    

A pályán koriztam.Olyan volt mint máskor,de mégsem.Valami fura érzés volt bennem,mintha valaki figyelne.A háborgó gondolatok közepette egy hangra lettem figyelmes,egy hangra ami nagyon felkeltette a figyelmemet.Hátra néztem és egy fiú állt ott,nem ismertem.Közelebb jött,először azt hittem,hogy Simón az,de nem ő volt.Mikor már megkérdeztem volna a nevét megszólalt az ébresztőm.Készülődnöm kellett az iskolába.Gyorsan felhívtam Simónt,hogy jöjjön a villa elé és kísérjen el a Blake-ig.
Gyorsan leszaladtam megreggelizni és már rohantam is.
Simón már ott várt a kapunál.Amikor megláttam jó szorosan megöleltem,és ezután elindultunk.Útközben Simón egy elég furcsa témát hozott fel.
-"Amúgy Luna,ezt már régóta megszeretnem kérdezni tőled."
-"És mi lenne az?"
-"Neked tetszik valaki?"
-"Ez miért érdekel ennyire téged?Amúgy nem"
-"Ohh nem tudom.De siessünk mert elfogsz késni"
-"Ohh már ennyi az idő?Gyere fussunk!"

Amiko beértem az iskolába már Emilia vár.Leültem a helyemre és belépett a tanár.
-"Ugye senki sem felejtette el,hogy holnap témazárót írunk?"
Emiliával össze néztünk és egyből levágtam,hogy ő is pont ugyanannyit tanult mint én.Semmit.
Amikor vége lett a sulinak hazamentem átöltözni.Siettem fel a szobámba,hogy eltudjak menni Emiliával.Amikor leértem akkor valami nagyon fura volt,mintha anyáék mondani akarnának nekem valamit.Amikor megkérdeztem akkor nagyon meglepődtem a választól és egyben szomorú is lettem.
-"Tudod,kicsim mi kaptunk egy jófizető munkát Buenos Airesben"
-"Akkor elmegyünk?"
-"Muszáj lesz.Ilyen alkalmat nem mindig kap az ember?"
-"Simónnal és Emiliával mi lesz?Ők a legjobb barátaim!"
-"Megleszenk ők.Ne aggódj!Majd legfeljebb minden nap felhívjátok egymást"
-"Jó anya.De elbúcsuzhatok tőlük?"
-"Persze,édesem"
Ezután gyorsan felhívtam Simónt és Emiliát,hogy találkozzunk a görburger elött.
Mikor oda értem már vártak és kíváncsian kérdezték,hogy ki olyan fontos.Miután elmondtam nekik láttam Emiliával a fájdalmat a szemében.
-"Nagyon fogtok hiányozni!"
-"Azért remélem még emlékezni fogsz ránk"-mondta gúnyosan de mégis szomorúan Emilia
-"Nem foglak.Megígérem.De most sietnem kell.Nagyon szeretlek titeket,ne feledjétek!"-mondtam és szorosan megöleltem őket.
Amikor haza értem egyből elkezdtem bepakolni,hogy holnap reggel mikor indulunk már csak felkelljen öltöznöm.Bevallom,nagyon fog hiányozni ez a hely,de főleg Simón és Emilia.Ők a legjobb barátaim.
Miután bepakoltam lefeküdtem és egyből elnyomott az álom.Másnap reggel sietni kellett a repülőtérre.
9:00
Amikor már a repülőtéren voltunk csak néztem magam elé.
-"Mi a baj kicsim?"-kérdezte tőlem anya aggódóan.
-"Ja semmi,semmi,Csak tudod nagyon fognak hiányozni Simónék."
-"Nagyon jól meglesznek,ne aggódj.Biztos vagyok benne,hogy nem szakad meg a barátságotok."
-"Nagyon remélem.De mi van hogyha az új iskolában nem lesznek barátaim?"-kérdeztem aggódóan
-"Biztos,hogy nagyon sok barátod lesz.Egy nagyon jó szívű lány vagy tele jó akarattal"-mondta nekem nyugtatva
-Hát nagyon remélem"
-"De Menyjünk gyorsan mert lefogjuk késni a repülőt"
-"oké"

18:00
Amikor leszállt a repülő nagyon megrémültem,hogy mit fogok én itt csinálni,de megnyugtatott az amit még korábban anya mondott nekem a repülőtéren.
Mondta anya,hogy kollégiumba fogok járni mivel ez egy olyan iskola ahol kötelező.Az iskola neve Blake South Collage.
Kipihentnek kell lennem mert már holnap beköltözők.

Lutteo|Egy kicsit másképpWhere stories live. Discover now