Let Me Love Him - hu [L.S.]

TWENTY-EIGHT

— Szóval huszonnyolcadikára tettük a megbeszélést. Összegyűjtöttünk néhány fotóst, akik beküldték a munkájukat, már mindenkin keresztül ment, akin keresztül kellett mennie, csak a te okédra várnak — Tájékoztatott a fejleményekről Luke.

— Okés, csak küld át, majd megnézem. Mi a helyzet a modellekkel? — Kérdeztem, ahogy leparkoltam a fotóstúdió elé.

— Niallnek van pár ötlete, illetve jelentkezni is jelentkeztek, viszont én nem értek ehhez, úgyhogy ez a része inkább rád vár — Sóhajtottam egyet, majd bólintottam magamnak.

— Jó, majd körül nézek. Mi kell még?

— Semmi. Louis, ezt a két dolgot elintézzük és végeztünk — Hangjában hallottam mosolyát.

— Azt a kurva! — Mosolyodtam el én is.

Hat rettentően fárasztó és szorongással teli hónap után voltunk túl. Nem csak nekem volt megterhelő, hanem mindenkinek a közelembe is. De annyi idő után végre úgy néz ki, hogy összeáll az egész.

Csak ahogyan sejtettem, két hónapja először Roger megkért, hogy lassan szánjak időt bemenni és aláírni a szerződésemet, én ügyesen kerültem őt, de amikor egy hónap alá estünk, majdnem minden nap emlékeztet rá.

Arról nem is beszélve, hogy felkértek, hogy sétáljak a milánói fashion week egyik tervezőjének bemutatóján. Magasságom miatt nem igazán volt nagy jövőm a kifutói hírnévhez, viszont így is van egy-kettő olyan dizájner, aki tud rólam és szívesen látna engem ruhájukba. A show két hét múlva lesz, vagyis a szerződésem utolsó hetén.

Kizárt, hogy Roger, addig kibírná, előtte be kell őt is avatnom.

— Jól van, haver. Mennem kell, de majd még beszélünk, és akkor átküldöm a dolgokat emailben — Mondta Luke.

Elköszöntünk egymástól, majd kiszálltam a kocsiból és besétáltam az épületbe.

[...]

— Komolyan, Lou. Fell kell vegyed a hívásait, mert mostmár engem is zaklat — Mutatta meg telefonját Niall.

A képernyőn egy bejövő hívás világított Rogertől. Miután kifogytam a kifogásokból, menedzserem Niallt is elkezdte zaklatni.

Egy filmet néztünk, mindkettőnk kezébe egy-egy sör, amikor a bejárati ajtón kopogtak. Nem vártam senkit se, ugyan akkor akármelyik szomszédom is lehetett, így felálltam helyemről, és az ajtóhoz sasszéztam.

Láss csodát, az emlegetett szamár állt öltönybe, valószínüleg frissen a munkából szabadulva.

— Óh, szia Roger. Mit keresel itt? — kérdeztem kínosan. Nem tűnt a legnyugodtabbnak.

— Te vagy a legrosszabb alkalmazottunk! — Mondta rosszallóan, majd se szó, se beszéd be jött a lakásba és a konyhapultra helyezett egy pároldalból álló papír csomagot.

Niallel köszöntötték egymást. A szőke szemivel azt kérdezte, hogy ,,mi a faszt keres ez itt?''.

— Ühm, szóval minek köszönhetem a látogatásod? — Kérdeztem, majd leültem a konyhapult egyik bárszékére.

— Annak, hogy felelőtlen vagy és képtelen arra, hogy emlékezz akármilyen apróságra is — Mondta hevesen, majd közelebb tolta hozzám a papírokat és egy tollat helyezett mellé. — A szerződési meghosszabbításod, mivel jövő héten Milánóba repülsz és nem lesz elég időd bemenni a céghez aláírni őket.