Tale of the White Demon

|7|

"Yeah, I've been hated more than/Time I wasn't hated for/There's nothing they can fucking say/They didn't say before"
(Linkin Park-All For Nothing)

-... és akkor nemcsak, hogy átnyújtotta a labdát, amivel meg akartam ölni, de még tippeket is adott! - mesélte lelkesen Sugino.

-Ez komoly? - dőlt előre érdeklődve Yukiko. A nagy lendülettől majdnem leesett a falról, ahol ültek, és csak némi kalimpálás árán sikerült visszanyernie az egyensúlyát. Yume csak a szemeit forgatta, miközben vigyorgott. Drága Yuki, értem én, hogy szerelmes vagy, de a nyakadat azért nem még kéne kitörni...

-Bizony! - bólintott csillogó szemekkel a fiú - Kiderült, hogy miattam ment el arra a meccsre New Yorkba, azért, hogy tanulmányozhassa a különböző játékstílusokat! És azt is mondta, hogy a csuklóm és a könyököm... jobbak, mint Aritáé!

-Neee... a háromszoros Év Játékosa Arita? - álmélkodott Yukiko.

-Amúgy... nem is mesélted, hogy kiálltál Suginoért Korosensei ellen - lökte oldalba csendesen Nagisát Yume. A kék hajú fiú halványan elpirult.

-Igen, mert... nem akartam, hogy Kayano aggódjon miatta. Bár, most már úgyis mindegy...

-Itt mindenki szerelmes rajtam kívül? - fintorodott el Yume, és harapott egyet a fagyitölcsérből - Szörnyűek vagytok, komolyan!

-Hééé, azt nem mondanám! - ellenkezett Nagisa - Részünkről ez csak afféle... hm, talán rokonszenv?

-Aha, mondod ezt úgy, hogy ha csak elbotlasz egy küszöbben, Kayano már úgy néz, mintha te lennél a merényleti célpont Korosensei helyett, és ha hússzor nem kérdezi meg, hogy biztosan jól vagy-e, akkor egyszer sem. És - emelte fel a mutatóujját a lehető legszigorúbb tekintettel, jelezvén, hogy még nem fejezte be - ez fordítva is így van!

-A jó barátok talán nem ezt teszik? - kérdezett vissza enyhén oldalra döntött fejjel Nagisa.

-De. Azonban mi is jó barátok vagyunk, és te mégsem csinálod ezt velem, ha megsérülök.

-Mert tudom, hogy csak felidegesítenélek vele.

-Francba, veled még mindig nem lehet vitatkozni - sóhajtott Yume, és szó szerint a szájába dobta a fagyitölcsér utolsó darabját - Kidobjak valakinek valamit? - kérdezte teli szájjal.

-Aha, ezeket légyszi! - vágott hozzá egy nagy halom gombócba gyűrt szalvétát Kayano, és Yume gyilkos pillantására csak ártatlanul elmosolyodott - Mi az, te kérdezted...

-Már meg sem kérdezem, mi a francnak hozod el mindig a fél szalvétakészletet - csóválta meg a fejét Yume, aztán leugrott a betonfalról. Bakancsa alig koppant a járdán, puhán, guggolásba érkezett, akár egy macska. Visszasétált a fagyisbódéhoz, és kis nézelődés után meg is találta a szelektív kukákat a főútról nyíló sikátor végén. A vészcsengő megszólalt a fejében, mikor lassan, kényelmesen lépkedett előre („a legfontosabb, hogy ha tudsz valamit, tégy úgy, mintha nem tudnád"), de már nem hallgatott rá. Tudta, hogy neki aztán egy csepp oka sincs félni, inkább az ellenfeleinek lenne. Már ha egyáltalán léteznek. Még akkor is, ha per pillanat a gumikésein kívül semmi fegyver sincs nála - sőt, azok is a táskájában pihentek, a falon, Nagisa mellett.

-Hé, van egy perced? - hallott meg maga mögött egy nyers, éles hangot. Így nyerjek a lottón, komolyan...

-Nincs - fordult meg, és amint meglátta, ki szólította le, majdnem elröhögte magát. Két, viszonylag nagytermetű fiú állt mögötte, úgy végzősök lehettek, azaz vele egyidősek. Látszólag teljesen elzárták a kijáratot, Yume azonban tapasztalatból tudta, hogy pár ütése után könyörögni fognak, hogy hagyja abba. Volt már dolga ilyenekkel. Tényleg, univerzum, te szórakozol velem, vagy csak ezeket utálod nagyon?

-Na, milyen kis udvariatlan lányok vannak manapság - szólalt meg a második egyén, és Yume ekkor fedezte fel, hogy a Kunugigaoka egyenruháját viseli. Valószínűleg valami pökhendi A vagy B osztályos lehetett. Mindegy, ki kell használnia, hogy őt nem ismerték fel.

-Mi-mit akartok tőlem? - fonta össze a karjait maga előtt, a megszeppent kislány látszatát keltve. Így nem nézett ki többnek tizennégynél, pedig valójában idén töltötte a tizennyolcat.

-Pénz, kaja - foglalta össze röviden az első, és kaján vigyorra húzódott a szája, amikor Yume kétségbeesetten kezdett kutakodni a zsebeiben. Még a kidobásra szánt szalvétákat is a földre ejtette, hogy valósabbnak tűnjön a rettegése.

-Ni-nincs nálam pénz, csak kétszáz yen - dadogta szándékosan ügyetlenül, és ez egyébként igaz is volt - De ha azt akarjátok, én nagyon szívesen...

-Akkor már inkább mást akarunk, nem, Nara? - fordult hátra a (Yume most már csak így nevezte magában) szószóló, aztán egyetlen lépéssel a lány előtt termett. Yumenak nem igazán kellett megjátszania, ahogy ijedten fordítja el a fejét, miközben a fiú szinte az arcába hajolt. Nara felröhögött, és zaklatója keményen megragadta a lány karját. Yume szemei kipattantak, egy pillanatig farkasszemet nézett ellenfelével - aztán felrántotta a térdét, ezzel egy időre harcképtelenné téve a fiút.

-Mi van, erre nem számítottál? - lökte el magát a faltól vigyorogva. Támadója térdre esve vonyított fájdalmában, Nara pedig döbbenten nézett rá, aztán a harag uralkodott el a vonásain.

-Te mocskos kis...! - lendült felé. Nagy erejű ütése lehetett, az tény, de túl lassú volt. Yume egy pillanatra megértette, mit érezhet Korosensei, amikor megpróbálják megölni. Könnyedén tért ki a támadás elől; szeretett volna játszadozni egy kicsit ellenfelével. Nara azonban nem támadott újra. Kiropogtatta az ujjait (ettől most meg kellene ijednem?), aztán mély hangon megszólalt.

-Nekem a dojoban azt tanították, hogy a tudást, amit ott kapok, ne használjam mások ellen. Veled azonban kivételt fogok tenni.

Amikor újra támadott, mozdulatai már sokkal magabiztosabbak voltak. Mintha korábban valami korlátozó övet viselt volna, ami most lehullott róla. Szabadabban, gyorsabban ütött, Yume most már egyre nehezebben bírta a csak kitéréses taktikát, úgyhogy egy alkalmas pillanatban visszatámadott. Egy filmből eltanult forgórúgással kezdte, ami egyenesen Nara gyomorszájába talált. Látszott a fiún, hogy egy pillanatig nem kapott levegőt, de azért reflexesen odébb mozdult, mikor Yume egy második rúgással akarta befejezni a munkát. Aztán amikor elkapta a lány csuklóját, Yume egyetlen, szinte követhetetlenül gyors mozdulattal, a tenyere élével halántékon vágta. Nara valódi krumpliszsákként terült el, a lány pedig elégedetten porolta le a kezeit. Első támadója még mindig a földön térdelve nyöszörgött, visszasétált hozzá.

-Ne ölj meg, fehér démon! - suttogta a fiú, szemeiben rémület ült.

-Ha meg akartalak volna ölni - hajolt fölé Yume -, akkor már rég megöltelek volna. Úgyis unatkoztam, épp kapóra jöttetek. Csihadj már, életben hagylak - vigyorgott, majd ugyanazzal a technikával őt is megfosztotta az öntudatától egy időre. Újra összekötötte a küzdelemben szétjött haját, aztán felvette a szétszóródott szalvétákat, kidobta őket, és kényelmesen visszaindult a barátaihoz.

Azonban még ő sem vette észre azt az aranyszínű szempárt, amely az egész történés alatt figyelmesen kísérte minden mozdulatát az egyik konténer mögül.