Kaland a Rendfenntartó kristályért

3654-et írunk. Már fel lett fedezve, hogy létezik egy másvilág a Fekete lyuk mögött. Ott él egy fiú, akivel sokat beszélgetek. Egyszer nem írt egy elég hosszú ideig. Leírnám történetét, reménykedve hátha elolvassa valaki. Világukban egy szörnyű dolog történt. Az eddig érinthetetlen Rendfenntartó kristályt ellopták. Ez azt jelenti, hogy a világunk pusztulásnak indul, akár órák múlva. Hogyan szerezzem vissza? Hogyan vigyem vissza? Inkább kezdem az elejéről.

Egy szép hűvös naplementét nézett a barátnőjével. Ilyen szépet sosem láttak. Egy középnagyságú, szép, ápolt, zöld füvű dombon ültek, egy piros fehér színű kiterített pokrócon. A nap egy hegy felett ment le. A narancsos, vöröses, rózsaszínes árnyalat, pedig elvarázsolta őket. Ültek, beszélgettek még egy órán át, majd úgy döntöttek, hogy elindulnak hazafelé. Az úton egy különös érzés fogta el őket. Mintha az egész világ forogna.

- Neked is olyan érzésed van, mintha forogna a talaj? -kérdezte Panka- Meg olyan furcsa érzésem van, mintha a házak, a fák, sőt még a tisztások is forognának.

- Én is észlelek hasonlót, -mondom én- de lehetetlen, hogy bármi ilyesmi történne, hiszen a bolygónk lapos. A lapos bolygók lebegni tudnak, nem forogni.

Majd innentől csönden, de egy kicsit félve mentek haza. Este nagyon nehezen tudott elaludni. Próbálta ezt a szokásos módon korrigálni, de ekkor volt a fordulópont. Elesett. Ez volt az a pont, amikor már nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy valami baj lehet. Hajnalban keltek a szülei, mert be kellett menni a beteg nagymamámhoz a kórházba. Mivel fent volt szólt nekik, hogy jobb lenne engem is kivizsgáltatni, gyorsan el is mondta az este történteket. Látta az ijedtséget az arcukon, de azt is, mintha felkészültek volna már erre. Egy nemmel válaszoltak, de válaszukat nem indokolták meg. Nem értett semmit továbbra sem. Úgy döntött, hogy megpróbálja az érzéseimet eldugni magában és a dolgaira koncentrálni. 3 óra múlva a szülei haza is értek. Ezen a napon szombat volt. Miután hazaértek reggeliztek. Az ő világukban általában valamilyen gyümölcs- vagy zöldségsaláta van egy kis kenyérrel vagy joghurttal. Náluk ez csak egy szokás, igazából egy értekezletre hasonlít leginkább, mivel ilyenkor beszélik meg a mai teendőiket, illetve az aktuális, fontos dolgokat. Ma nagymama állapota volt a téma. Egyre jobban fárad. Régen jósnőként dolgozott, de néhány éve elég durván megsérült, miután néhány ember megtámadta őt. Ekkor felvetődött benne egy kérdés, amit nem hagyhatott magában.

- Van ennek bármi köze Panka észrevételéhez, vagy a szédülésemhez? Én örököltem egy kis képességet tőle, ami miatt olyan dolgokat látok, amiket esetleg mások nem. -mondtam egy picit félve-

- Édes, egyetlen fiam! -mondta édesanya- Nagy tragédia történt tegnap, akkor amikor elmentetek. Ellopták a kristályt. Ami életben tartja a rendet, a világunkat és minket. A szédülésednek nagyon köze van ehhez. Úgy tűnik a kristály téged választott ki magának. Mindig, amikor ellopják -szerencsére nem gyakran történik- kiválaszt magának egyvalakit, akinek vissza kell szereznie azt, egy elég veszélyes úton. Úgy tűnik pont te vagy az.

Nagy meglepődéssel nézett magam elé. Nem hitt a füleinek.

- Szóval, ha jól értem nekem el kéne mennem megkeresni a kristályt és visszahozni, de ha ez nem sikerül akkor meg fogunk halni. Eddig életem során sosem volt ekkora nyomás rajtam.

- Nyugodj meg Szabi. Ha idegesen vágsz neki az útnak nem fogod tudni teljesíteni. Jobb lenne, ha többen veled mennének az ismerősi körödből. -mondta édesapa, kinek hangja megnyugtató volt Szabi számára- A legfontosabb pedig az, hogy tudd, mi mindig ott vagyunk veled. Egy dolgot nem lehet felülmúlni, az pedig a szeretetünk.