Máté x Kolos

Ezek a kutyák...

*Kolos szemszöge*

Jelenleg a parkban sétáltatom Lilit. Gyorsan elmenekültem otthonról mert ma aztán tényleg semmi kedvem nincs apámhoz. Tudni illik apám minden nap megkeseríti életem. Nem úgy mint másoknak szokták a szülei hogy "elveszik a laptopjukat, telefonjukat, kihúzzák a wifit, stb.." , hanem úgy isten igazából megkeseríti az életem, minden nap mikor hazaér ( csak ha meccs van akkor nem) elkap és megerőszakol. Nelli mindig mondja hogy ha legközelebb átjön hozzánk tényleg megfolytja őt. Azt is megkaptam párszor hogy " igazán megvédhetném magam". Csak hát könnyű azt mondani. Nelli... Ő a legjobb barátom 5. óta és már 11.-esek vagyunk. Mindig kiállt mellettem még akkor is amikor coming out- oltam hogy meleg vagyok, és egy csomóan rám szálltak. Gyakran betoppan hozzánk valami hülyeséggel amikor éppen közelít apám felém. Sokat köszönhetek neki ez igaz de mindig lenyugtázta azzal hogy neki már az is megnyugvás hogy még élek (na kössz ). Visszatérve az okra hogy miért is nincs kedvem VÉGKÉPP apámhoz. Ma is rátört az osztálytársaimra az érzés hogy nekik meg kell szivatni engem, tulajdonképpen bezártak a vécébe és az igazgató talált rám... Szóval már lassan az élettől is elmegy a kedvem. Persze Nelli mindig valamien formában rávesz hogy ne adjam fel a harcot. Gondolatmenetemből egy ordítás szakított ki.

-MAAAX GYERE VISSZAAAAAAAA!!!!!!!!!!!

Abban a pillanatban láttam meg egy felénk suhanó kutyát. Rajtam keresztül rongyolva ment oda Lilihez. Mikor kiskutyám elé ért, hova máshova indult volna meg a kutya orra ha nem drága  Lili popójához. Nagyra nyílt szemekkel néztem a történéseket mire észbe kaptam már megjelent "valószínűleg" az idegen kutya gazdája. Még inkább elcsodálkoztam mikor megláttam Mátét, az osztálytársamat. Ő az osztály legmenőbb palija csak úgy döglenek utána a csajok (nem mondom hogy nem értem meg őket)

-Nagyon sajnálom hogy leterítettek..

-Nem para már megszoktam

Ezután beállt az a tipikus kínos csönd és csak néztük ahogy konkrétan Lilike menekül az őt molesztáló kutya elöl. Majd Máté kapott először észbe és odament, tudomásom szerint MAX-hez és visszacsatolta a pórázt aztán odajöttek hozzám.

-Még egyszer bocs hogy letaroltak,...ömm..... ömmm

-Kolos...

-Igen öm... Kolos akkor mi most megyünk is

És el mentek. Odamentem sírni készülő kiskutyámhoz. Csóri neki se lehetett jó élmény. Na mindegy

-Go home kutyi.... bár nincs sok kedvem...

És elindultunk hazafelé, és hát ugye mindenki tudja mi vár otthon....