Perselus meglötykölte az üveget, aminek allján csupán pár csepp whisky maradt, így mindketten elég oldott állapotba kerültünk. Még korábban elsuttogott Disaudio ( Pers saját találmánya) nem hallhatta senki, hogy mi a teremben tartzózkódunk, így nem is buktunk le. Perselus elöttem állt, az utolsó kortyot hörpintette fel. Én még mindig a padon ültem, a kiürült poharamat eltűntettem.
- Lassan menni kell. Igaz, hogy nem lesznek holnap, vagy inkább ma óráink, de pihenni is kéne. - pillantottam rá, mikor ő is eltüntette a poharát.
- Rendben, menjünk akkor. - mosolygott rám.
- Segítenél? - nyújtottam felé a kezem, mert a whisky megtette hatását, nem éreztem biztosnak a lábaimat.
- Persze. - lépett elém, kezeit derekamra kulcsolta, hogy segítsen leszállni, de megbotlottunk, így a földön, Perselussal magam fölött kötöttem ki. Kis ideig csak nevettünk, Perselus arca pár centire volt az enyémtől, amitől a pulzusom az egekbe szökött. Fekete haja arcomat simogatta, mentolos lehellete számat súrolta. Egy tizedmásodpercig ajkait fixíroztam, amit megérzett, mert ő ugyanígy tett. Végig símított arcomon, amitől kirázott a hideg.
- Nem lehet. - suttogta alig hallhatóan, mire a csalódottság arcul csapott. Fel könyökölt, le akart mászni rólam, de elkaptam az ingje gallérját, és vissza rántottam. Az alkohol írányította tetteim, és mire észbe kaptam már egymást faltuk. Ajkai puhák voltak, kissé követelőzőek, birtoklóak. Karjaim a nyaka köré kulcsoltam, még közelebb vonva őt magamhoz. Kezei a talárom alá kerültek, melleimre tévedtek. Belenyögtem a szájába, mikor rájuk szorított. Csalódott lettem, mikor levette róluk a kezeit, és megszakította a csókunkat, de csak addig, míg felkelt, felhúzott engem is és ismét számra tapadt. Felkapott az ölébe, és az asztalra ültetett.
Ekkor kintről egy hatalmas csattanás rázta meg a pincét, majd ezt követte Frics hangos káromkodása. A hangra szétrebbentünk, eloltottuk a gyertyákat és a padok mögé húzodtunk. Frics megpróbálta kinyitni az ajtót, de mivel le volt zárja valószínűleg tovább ment, de így is vártunk még közel tíz percet, hogy biztos ne fussunk belé. Majd visszatértünk a klubhelyiségbe.
/Sziasztok! Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész, illetve hogy ez egy rövidke lett, de a magánéletben eléggé nagy válság van most, így nem is tudtam erre koncentrálni.
Igyekszem összeszedni magamat.
Puszi, A./
CZYTASZ
RosszVér (Perselus Piton ff.)
FanfictionŐ, akit nem nevezünk nevén szert tett egy gyermekre, kiben elrejtette a lelke egy darabját. Míg a gyermek él a Nagyúr nem képes elbukni. Xhenia Nox hatodéves tanuló a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskolában. Perselus Piton hű barátja, va...
