Minden amid sose volt

Az első levonás

"A nevem Bruce William.Az Oxfordi Egyetem diákja vagyok.Hogy hogy nem dobtak ki?Csoda.Folytin cukkoltam mindenit akkoriban, amíg ő még nem mutatta mennyire fájhat egy bántó szó"

Bemegyek a suliba,bele rugok a csicska gyerekbe,majd a falhoz lököm.Mindennap ugyanaz.Le ülök a kopott padhoz S végig nézem ahogy mindenki bevonul majd a tanár is.A tanár után kopog valaki,halkan kopog mégis a lelkemig ért kopogása.Egy kis láb lépett be, mégis hosszú barna haja és őz barna szemei az enyémmel találkoztak.A becses nevét nem mondták,csak mellém ült és írni kezdett a tollal.Finoman nyitotta ki füzetét és jegyzetelni kezdett.Kirugtam hát alóla a széket,meghuztam a haját, papír galacsinokat vettem rá, akárcsak egy óvodás.El értem a határokat és egy hatalmas pofonnal viszonozta ezt.Az egész osztály röhögésbe fogott.A csaj szó nélkül ki ment.Mielőtt ki ment volna az ajtón ki botlasztottam.Ekkor orrlag esett.El törte a szemüvegét.Ezt már nem gondoltam én sem viccesnek.Hátra ment a fa alá és sírni kezdett.Utána mentem.

B:Szia..minden oké?
*Egy szót se szólt*
B:Nem hallassz??
C: Miért tetted ezt?Ezt a szemüveget anyámtol kaptam.. még mielőtt meghalt..
B:Istenem, hiányzik anyuci?😂 Szegénykém,menj szépen szökj le és kérj bocsánatot anyutol 😆
*Elszaladt*
Vissza mentem ekkor,az utolsó óra után a hid fele mentem haza, láttam a lány a hid karzaton próbál hintázgatni,nem tudom mi járhatott bennem ám oda szöktem és vissza húztam, valamiért emlékeztetett a képre amelyet láttam mikor anyám öngyilkos lett.
B:Mi a faszt csinálsz?
C:Te mondtad anyámhoz menjek, hát ezt teszem.
B:Figyelj.. sajnálom,vissza vonom az egészet,gyere haza kísérlek.
C:Ne..Nem mehetek haza.. Apám meg olyan ha meg lát egy fiúval is.
B:Egy éjjelre aludhatsz nálam,nyugalom van külön szoba.
C: Köszönöm *el moslyodott,ez mosolyt váltott ki belőlem is*
El indultunk,kinyitottam az ajtót megmutattam hol aludhat.
B: Bármire szükséged van költs fel.
C:Rendben köszönöm Bruce.
B: Jó éjt Clary.
C: Jó éjt.