Anabell Potter története

Part 24 - ''Ne igyunk előre a medve bőrére...''

- Végighallgatom Piton jelentéseit, és nyelhetem az állandó célozgatását, hogy amíg ő az életét kockáztatja, én itt ücsörgök kényelemben és biztonságban... *

- Biztos vagyok benne, Sirius, hogy Piton örömmel cserélne veled...

- Ó, szia Csámpás!

- Hallottad mit mondtam?

- Pff, na persze. 

***

Egész éjszaka csak forgolódtam. Nem tudtam aludni Sirius és Mrs. Weasley veszekedése után. Nagyon szerettem mind kettőjüket, viszont nem tudtam egyikőjük pártjára sem állni, mert mind a kettőjüknek igazuk volt. Elhangzott jó pár mondat, ami csúnya volt Mrs. Weasley oldaláról, és Siriust csak Remus tudta megállítani, hogy még jobban elveszítse a fejét. Mrs. Weasley hangsúlyozta, hogy Harry még gyerek, viszont akkor a fiúk és én szólaltunk fel, hogy mi már nem. Arra az volt a válasz, hogy iskolások vagyunk, ami miatt már én is vörösödtem a dühtől. Sirius mind a kettőnk védelmére kelt, ahogy Remus is. Fred és George pedig dühös volt, ahogy mi is, mivel beakartak lépni a rendbe, mert így semmiről sem tudtak. Mrs. Weasley-t aztán a férje is leszavazhatta, Billről nem is beszélve, és végül Sirius és Remus átadott pár információt Harry és az én kérdéseimre, viszont attól a rendbe nem léphettünk be.

Megtudtuk, hogy Voldemort csendesen akart visszatérni, nem akarta csak a halálfalók tudtára adni, hogy visszatért, viszont Harry ''megszökött'', így mindenki megtudta, hogy él, első sorban Dumbledore, akitől Voldemort a legjobban fél. Dumbledore elmélete szerint Voldemort hadsereg toborzásba kezdett, visszaakarja szerezni azokat a személyeket, lényeket, akik a szövetségesei voltak az előző háborúban. Ez egy nehéz feladat nekünk a Minisztérium hozzáállása miatt. Cornelius Caramel véleménye egy kicsit sem változott azóta, amióta beszéltünk vele a gyengélkedőn. Az a rögeszméje, hogy Dumbledore-nak rossz szándékai vannak, és igazából mágiaügyi miniszter akar lenni.

Már csak hab a tortán volt, amikor Sirius és Remus bejelentette, hogy olyan fegyver kell Voldemortnak, amit csak lopással szerezhet meg, és ami nem volt birtokában az előző háborúban. Kár, hogy nem tudhattunk meg többet, mert Mrs. Weasley elküldött minket aludni... viszont eldöntöttem, hogy mihelyst befejeztem az iskolát belépek a rendbe a fiúkkal együtt.

Az egész este, csupán kétszer mosolyogtam a beszélgetéseket hallgatva: akkor, amikor Mundungus a tolvaj történeteit mesélte, és akkor, amikor Bill elmondta, hogy Dumbledore mit mondott arra, hogy több címet is megfosztottak tőle: ''neki mindegy, mit csinálnak, csak ne vegyék ki a képét a csokibékakártyák közül''.

***

- Szerintetek mi lehet az? * – kérdezte Harry.

- Bármi * – vágta rá Fred.

- De az Avakada Kedavránál nem lehet rosszabb * – szólt gondolkozva Ron, miközben mindannyian azon gondolkoztunk, hogy mi lehet az a fegyver, ami Voldemortnak kell. – Mi rosszabb a halálnál? *

- A kínzás – mondtam hűvösen.

- Lehet, hogy olyasmi, ami egy csomó embert tud megölni egyszerre * – találgatott George.

- Voldemortnak olyan ereje van, amivel egyszerre akár több embert is megtud ölni... kétlem, hogy ilyen fegyverre fájna a foga – mondtam George-nak.