Adhatok egy italt? (Bakugou x reader)

17. rész

Egy jó fél órába biztosan tellett, mire Bakugout kiráncigáltuk Jack szobájából a saját szobájába.
-HAD VERJEM ÖSSZE A KÉPÉT!! HALLOD KIRISHIMA?!- vergődött tovább a szőkeség Kirishima karjaiban.
-Ott.... Maradsz.... A.... SZÉKBEN!- ültette le nagynehezen a barátját.
-{Neved}! Gyorsan zárd be az ajtót!- fordította felém a fejét. Odasietve az ajtóhoz tettem azt, amit Kirishima mondott és zsebre vágtam a kulcsot.
-Ugye tudjátok, hogy az az ajtó nem tart vissza?..- kérdezte lenézően Bakugou.
-Dehogynem! Sero, ugye ott vagy?
-Igen haver! Itt vagyok, ahogy kérted!- szólt az ajtó másik oldaláról egy fiú.
-Na látod! Nem fogsz egykönnyen kijutni innen, Bakugou!- tette csípőjére a kezét a vörös hajú. Erre a kijelentésre a szőkeség csak felvonta az egyik szemöldökét.
-És ezt te el is hiszed?...- mormogta.
-Na azonnal engedj ki innen, mert agyfaszt fogok kapni!- horkantotta Katsuki.
-Egy kérdés Bakugou!..- dőltem neki az ajtónak.
-Mi van már?- forgatta meg a szemeit.
-Te hogyhogy így reagáltál a történtekre? Értem én azt, hogy téged is felcseszett az, amit Jack csinált, meghát persze nekem is hasonló volt a reakcióm, de--
-Hát kurvára! Nem is mondom inkább, hogy mennyire!- rázta a fejét.
-Had fejezzem be! Tudod jól, hogy magamtól is simán lerendezem a dolgokat! Viszont mindig, mikor Jack valami ultra nagy baromságot csinál, te mindig a segítségemre sietsz! Miért van ez?- fejeztem be, válaszul meg csak pislogásokat kaptam a két fiútól.
-Tán valami idegen nyelven kérdeztem ezt, vagy tényleg ennyire nem tudtátok felfogni a kérdésemet?- törtem meg a kínos csendet.
-Nem, dehogy! Értettünk mi mindent! Ugye, Bakugou?- nézett a barátjára és egy igen gúnyos mosolyt húzott az arcára.
-Most befogtad a pofád....- morogta vissza neki.
-Akkor Bakugou?- faggattam tovább.
-Tsk... Csak azért csinálom ezt, hogy ne esse bajod! Ennyi!- vonta meg a vállát és elfordította a fejét.
-Valójában más egyéb dolgokért is!- súgta oda nekem. -Például-- kezdte, de erre Katsuki akkorát vágott a vállába, hogy szegény fiú összeesett. -ÁU! Ember! Eszednél legyél már!
-NEMIGAZ, HOGY NEM TUDSZ KUSSBA MARADNI!!- mordult fel.
-Már úgyse fogod tudni kihúzni magad ebből! Mostmár el kell mondanod neki, hogy mi a helyzet!- porolta le magát Kirishima.
-Mit kell neki elmondani nekem?- néztem rájuk értetlenül. Lehetett hallani, hogy Bakugou halkan elmorogja magát.
-Hehe... Mindjárt tájékoztat arról!- nevetett kínosan és felém lökte a barátját, aminek az lett a vége, hogy én teljesen az ajtónak voltam simulva, Bakugou meg a két kezével támaszkodott az ajtónak velem szemben.
-K-KIRISHIMA!!- kiabált rá.
-Ez most mire jó?!- riadtam meg.
-Na, gyerünk már! Hallani akarjuk!- szólt be Sero.
-TE IS BEKUSSOLSZ!!- vörösödött el jobban Bakugou feje.
-Figyi! Csak így tudnád a legnagyobb mértékben megmenteni {Nevedet} Jackktől!
-Ja, akkor meg jobban ráállna!- csukta be a szemeit mérgében Bakugou.
-Hát akkor nem sokban különböznétek! Csak annyi, hogy te hamarabb feladnád, mint Jack!
-MIT MONDTÁL?!
-Mi-Mi van?! Mondjátok már el, hogy miről beszéltek!!- kapkodtam összevissza a fejem.
-Gyerünk már! Mond már el neki, hogy mit érzel!- nyúzta tovább Sero a szőkeséget.
-Várj... Mi?- néztem fel Bakugoura, akin látszott, hogy próbálta kordában tartani magát. -Úgyérted, hogy...
-Szerintem tudod, hogy nem fogom kimondani!... Vagy olyan okos, hogy ezt már magadtól is kitaláld...- nézett rám a tüzes szemeivel és elhúzódott tőlem. Kirishimának teljesen leesett az álla.
-NEMÁR!! HOGY LEHETSZ EKKORA BUNKÓ, HOGY NEM MONDOD EL NEKI RENDESEN?!
-Nem tök mindegy az neked? Amúgy se vagyok a szavak embere, szóval ezt a témát lezárom!- fogta meg a kezem óvatosan, arrébb húzott, kivette a zsebemből az ajtó kulcsát és szinte fellökve Serot kiviharzott az épületből.
-Hát ez... Eléggé érdekes volt... Ez nem vall rá, ugye?- vakargatta a fejét Sero.
-Egyáltalán nem... Talán túl korainak tartja ezt az egészet...
-Mármint azt... Hogy-- itt félbe maradt a mondatom, mert hirtelen egy igen éles hang ütötte meg a füleinket.
-JACK?! HOL VAGY FIAM?!- hallottuk Yurikót.
-Jaj ne....- temettem a tenyerembe az arcomat.
-Anya! Mit szeretnél? Valami baj van?- nyúlt kedvesen az anyjához a fiú.
-MÉGIS MIT JELENTSEN AZ, HOGY ÖSSZEJÖTTÉL A TITKÁRNŐNKKEL?! HOL VAN AZ A SZAJHA?!- csapta le magáról fia kezeit és amint megpillantott a hátsó bejáratnál, felém rohant.
-Hűha, nagyon pipa lehet!!- ijedt meg Kirishima és vele együtt Sero is pont időben állt közém és Yuriko közé.
-MEGTÉPEM AZT A LÁNYT!! ENGEDJETEK ODA!- kiabálta és a szuper hegyes körmeivel a kezén próbálta megfogni a fejem tetejét.
-Asszonyom... Kérem, szálljon le rólunk!- húzta a száját a vörös hajú.
-Akkor engedjetek oda ahhoz a lányhoz, hogy móresre tanítsam!!- puffogott a két fiúnak.
-Anya, légyszíves most hagyd abba ezt a cirkuszt! Ez a lány, mármint {Neved}, már régóta a barátnőm! Hagyjad békén!- hazudta, mint a vízfolyás. Seronak és Kirishimának teljesen kikerekedtek a szemeik és kérdően felém fordultak. Óvatosan megráztam a fejem, jelezve, hogy ebből semmi se igaz.
-Akkor miért a titkárnőnknek mutattad be elsőnek?!
-Mert úgy egyszerűbb volt! Tudtam jól, hogy hogyan reagálnál arra, ha lenne egy barátnőm, ezért mutattam be úgy, ahogy!- nézett az anyjára szúrósan.
-Aha...- állt Jack előtt karba tett kézzel és felém fordult. -Gyere velem!- mozgatta meg a mutatóujját és besétált a hotelba.
-Nem fog bántani, nyugodtan menj!- súgta oda nekem a barna hajú, miután Kirishima és Sero arrébb mentek.
-Hehe... Nagyon vicces vagy! Akkor miért akart megtépni az előbb?
-Majd megtudod...- sóhajtotta Jack és az anyja után mentem nagynehezen.

Yurikót az udvarig követtem, aztán megállt az egyik asztalnál és jelezte, hogy üljek le.
-Nos...- kezdte és leült elém. -Mi a szándékod a fiammal?
-Hogy... Mi?..- gondoltam. Nem vághatom rá, hogy semmit nem akarok Jackktől, mert akkor egyből rá fog jönni mindenre... De magamat se akarom nagyobb bajba keverni azzal, ha azt mondom, hogy a barátnője vagyok....
-Na mi van? Süket lettél hirtelen, hogy nem válaszolsz?- mordult fel újra.
-Asszonyom... Nem igazán értem, hogy mit szeretne pontosan megtudni tőlem.- néztem határozottan a nőszemélyre.
-Ennyire hülye lennél?... A fiamat szereted, vagy csak a pénzét, ami van neki?- hajolt előrébb egy kicsit hozzám.
-Maga tényleg aranyásónak néz?
-Jacknek volt korábban egy barátnője, aki szintén a titkárnőnk volt, de az első hónap után a lány meglógott több milliárdokkal és a fiam nehezen tudott túlesni rajta. Emiatt is tudok nehezen befogadni új dolgozókat.
-Úgy érti, hogy teljesen részegre leitta magát?
-EZT MÉGIS HONNAN VESZED TE KIS--
-Onnan veszem, hogy az első napomon bementem hozzá, hogy megbeszéljünk egyes dolgokat és részeg volt!- vágtam rá.
-Szóval azt mondod, hogy a fiam alkoholista?!
-Egy szóval se mondtam ilyet! Ezzel csak arra akarok célozni, hogy nem kéne megvetni egy embert az alapján, hogy mik történtek a múltban! Igen, vannak emberek, akik csak kihasználják a másikat, de én nem vagyok olyan! Bennem teljes mértékben meglehet bízni.- mondtam Yurikonak, le se véve róla a szemem. Jack anyja csak hallgatott egy ideig, aztán felállt előlem és mellém sétált, kinyújtva a kezét.
-Jól van, leányzó! Átmentél a tesztelésemen! Mostantól nyugodtan tegezhetsz engem, drága!- mosolygott kedvesen és megfogta a kezem.
-Oké, mi a fasz történt most?....- gondoltam. Hogy tudtam ezt a hárpiát megszelidíteni csak annyival, hogy beszéltem vele az igazságról? Hát ez eléggé nagy meglepetés volt.

Miután otthagyott engem Yuriko, előkaptam a telefonomat és próbáltam felhívni Bakugout, de nem vette fel.. Még az üzeneteimet se volt hajlandó megnézni.
-Nem tettél le róla?..- kérdezte mögöttem valaki. Mikor hátrafordultam, Jackket találtam meg, aki üres tekintettel nézett rám.
-Hát...- gondolkodtam a mondatomon.
-Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz!- ült le mellém. -Csak szeretnék--
-Bocsánatot kérni, amit csináltál és magyarázatot is tennél hozzá?- egészítettem ki, amire a fiú nagyot sóhajtott.
-Igen... De ismered jól a sajtót! Addig nem fognak téged békén hagyni, amíg meg nem kapják, amit akarnak!
-És tényleg ezt kellett csinálni? Miért nem hoztál ki minket egyből a tömegből?
-Azért... Mert...- lesütötte a szemét és óvatosan a kezemért nyúlt.
-Mert?- türelmetlenkedtem.
-Mert kedvellek! Mikor elsőnek megláttalak, azon nyomban a szívembe férkőzted magad!- nézett rám lágyan. -De ahogy anyámmal beszéltél... Jobban elnyerted a bizalmam!
-Te végig hallgattad a beszélgetésünket?
-A biztonság kedvéért ott álltam az ajtóban, hátha mégis megtépne!- mosolygott kínosan.
-TE KOMOLYAN IDEKÜLDTÉL ANYÁDHOZ, MIKÖZBEN AZT SE TUDTAD, HOGY MIT FOG VELEM CSINÁLNI?!- csattantam fel.
-Tudtam azt, hogy bántani biztosan nem fog, amíg olyat nem mondasz!- vont vállat.
-Lekeverek neked még egyet hallod...- motyogtam, amire Jack csak elnevette magát.