Ő csak egy barát (Meklod ff.)

Tali a lányokkal

2021/04/28

Majdnem teljesen átlagos szerdai reggelem volt. Felkeltem, reggeliztem (és persze kávéztam), rendbe raktam magamat, fogat mostam, sminkeltem egy keveset, aztán megetettem a macskákat. Ezek után kipillantottam az ablakon, és észrevettem a rám váró kék Skodát. Így felkaptam a cipőmet és elindultam.

- Sziasztok - köszöntem, ameddig beültem a hátsó ülésre.

A kocsit Berni vezette, mellette pedig Vivi ült.

- Hello. Mizu van veled csajszi? - érdeklődött Vivi hátra nézve.

- Semmi különös, eddig normális/átlagos nap. Veletek?

- Képzeld el, hogy Berni...

- Köszi, Vivi, de én is el tudom mondani - vágott a szavába, drága sofőrünk.

- Igen? - kérdeztem, hiszen kezdet érdekelni a dolog.

- Szóval úgy alakult, hogy tegnap előtt, éjfél előtt nem sokkal sikeresen bepaliztam.

- Na, gratula kis lány.

- Ja, én is tökre örülök, végre, nem csak nekem van barátom a táraságból. Úgyhogy most te következel - utalt Vivi.

- Megmondtam, hogy szabadságon vagyok a srácok terén, egy ideig nem akarok pasit.

- Ezt még kitalálom, hogy elfogadom-e megfelelő indokként.

- Na, hagyjad! - nyugtatta le Berni.

- És a többiek akkor nem jönnek? - tudakoltam, terelve a témát.

- Nem. Niki a szüleinél van, Esztinek pedig valami munkája, úgy hogy csak hárman leszünk.

- És hova is megyünk?

- Westend - vágták rá kórusban.

Így jártuk be délelőtt a létező összes ruhaboltot, majd ebédeltünk és végül elmentünk jógázni is. Én nem nagyon vásároltam, hiszen volt elég cuccom. Viszont a lányok nem sajnálták a fizetésük nagyját elkölteni. Este hétkor, mikor bedőltem a házba, akkor még csak Viki volt otthon.

- Szia - köszöntem fáradta.

- Szia. Milyen napod volt?

- Elég jó. Neked? - kérdeztem vissza, miközben leültem mellé.

- Átlagos, itthon voltam főztem. A fiúk pedig már ebéd után elmentek a stúdióba.

- Akkor ezért van ekkora csend.

- Igen, nincsenek itt, hogy fárasszanak minket.

Egy rövid vacsora után, újból a nappali foteljaiban foglaltunk helyet, két bögre kávé társaságában. És így folytattuk beszélgetésünket.

- Viki kérdezhetek valamit?

- Persze, nyugodtan.

- Milyen ember Matyi?

- Ezt, hogy érted? - nézett rám, közben kezével a bögrét simogatva.

- Milyen személyiség, típus, szokásai vannak, ilyenekre gondolok.

- Hát ez Gabi biztosan jobban tudná elmondani, de amennyire én ismerem jó ember. Vicces, segítőkész, jószívű, kedves, megbízható, szavahihető, nem olyan rosszképű, és persze nem fél önmaga lenni.

- Ahogyan gondoltam - motyogtam félhangosan.

- Miért?

- Elvesztettem rengeteg sok jó barátot, és rengeteget pont, azért mert folyton rosszba rántott, és vágyok már egy igazi barátra. Matyit ilyennek látom, csak félek csalódni. Nem tartom magamat jó emberismerőnek, de ő más, mint eddig. És nem szerelem, csak kell egy ember, aki mindig velem lesz - magyaráztam.

- Értelek, nehéz, főleg ha sokat csalódott az ember.

- Ne is mond. Te éreztél már úgy, hogyha valakivel vagy és jól érzed vele magadat, akkor már semmi másra nem vágysz?

- Igen, Gabival. Neked?

- Talán...

És erre a mondatra érkeztek meg a fiúk. Mondanom sem kell a lányos csevej hamar véget ért, és elterelődött a szokásos témákhoz. Én viszont úgy ítéltem meg, hogy túlfáradt vagyok egy újabb adagbeszélgetéshez, így elindultam zuhanyozni, majd levetődtem Matyi ágyára, hogy tudjak tévézni.

Már egy jó ideje néztem a filmet, és már elég fáradt voltam, mikor Matyi belépett a szobába. Már nyúltam a távirányítóért és keltem volna fel, ha nem szól közbe.

- Maradj nyugodtan.

- De... - kezdtem volna bele, de az ujját a számoz tette.

- Túlfáradt vagy, nem tenne jót egy nyomott alvás. Majd alszok én a kanapén, maradj az ágyban - mondta és már dobta is a pólóját a szekrénybe, hogy aludni készüljön.

- Nem, akkooor te is itt alszoool - jelentettem ki, ásítozva.

- Legyen.

És így történt, hogy a hónapban már másodjára is együtt aludnunk. De barátként nem zavart, még az sem mikor arra keltünk, hogy a másik teljesen magához ölelve alszik mellette.