A szétválasztott ikrek (PUF)

18. Rész

Ani bátorságot gyűjtött Áts szavai hallatán és elindult Bokához. Bekopogva hozzá pár perc múlva kinyílt az ajtó. Autómatikusan csúkta volna vissza, de a lány a lábával nem engedte.

-Beszélhetnénk kérlek..?

-Bocs, de nincs ehhez kedvem. Megtennéd, hogy távozol?

-Nem, míg el nem mondtam...

-Akkor siess.-nézett a lányra Boka. Ani belülről összetőrt. Kezeit tördelni kezdte, majd egy lépést hátrébb lépett.

-Nem lényeges, már elfelejtettem.-mosolyodott el.

-Örülök. Akkor én most felöltöznék-csúkta be az ajtót. Leülve az ágyára, a fejét fogta. Szomorú volt és képtelen volt beszélni Anival, pedig mindennél jobban szerette őt.

-Talán Áts tévedett-suttogta letörölve egy könnycseppet az arcáról Anastasia.

Reggeli után kimentek a strandra, ahol mindenki jól szórakozott. Ani úgy döntött, hogy kiáll egy látható helyre, ahol reméli, hogy látni fogja a titokzatos kapucnis fiút. De ahogy teltek az idők, ő nem került elő.

Ebédkor Boka elé ült, aki a többiekkel beszélgetett, majd hanar eljött az este. Anna szépítve magát, vett egy mély levegőt és egy tervet eszelt ki.

Anastasiának semmi kedve nem volt az egészhez, de mivel kötelező volt, nem volt más választása. Felvett egy csinos ruhát, majd leült a tábortűzhöz, ahol már majdnem mindenki ott volt. A tanárok kicsit arrébb voltak a gyerekektől, ők éppen számolták a pontszámokat. Anna Boka mellé állt, majd bekötözve a szemét, kicsit arrébb vitte őt, majd Anastasiával is ezt tette Csónakos és levették a szemkötőt, majd elmentek.

-Ez nem vicces-indult vissza Boka, de Ani elkapta a kezét.

-Boka én...

-Nem kell. Tudom, utálsz. Felfogtam, azért kerüljük egymást.

-Csak te-suttogta és lefelé nézett. Boka összeráncolta a homlokát és a lányra nézett.

-Ezt hogy érted?

-Mióta legelőször megláttalak, azóta... azóta megszerettelek...-nyelt egy nagyot. Boka csöndben hallgatta őt, majd halványan elmosolyodott- De megértem, ha te nem...-nézett a szemébe. A fiú csókjaival hallgattatta el a lányt, aki elvörösödve viszonozni kezdte.

-Köszönöm, hogy képes voltál elmondani. Hülye voltam, hogy figyelmen kívül próbáltalak hagyni, mikor egyre jobban jöttek elő az érzéseim. Beléd estem Anastasia.-fogta a derekát a lánynak, majd átölelték egymást. Anna a bokor mögül sikítva jött elő és szorosan átölelte Anit.

-Büszke vagyok rád.-hunyta le a szemét. A lány megijedve nézett ikrére.-Sajnálom, hogy ilyen voltam veled, elvakított a hatalomvágy... Elfeledkeztem arról, hogy bármit is teszek, te mindig is az ikertestvérem maradsz, akit szeretek. Megtudsz nekem bocsátani?

-I..igen-könnyezett Ani az örömtől. A lányok egymásra borulva kisírták magukat.

-Hé Anna-szólalt meg egy hang mögülük, mire a két lány megfordult-Hogy is mondjam... Tetszel-túrt a hajába Áts.

-Futás-mosolyodott el Ani Annára nézve, aki vörösen bámulta a fiút.

-I..igen?

-Lennél a barátnőm?

-Igen!-ugrált örömében, majd karjai közé futott.

Talán a sok szenvedés ellenére mindenki képes boldog lenni, ha teszünk is érte valamit.