Veszélyes ismerős || schäfer a. |✓|

ⅩⅩⅨ.

Auróra
——————

-Bassza meg-rúgtam bele az ajtóba-Most komolyan mit állsz ott, inkább tennél azért, hogy minél előbb kijussunk innen.

-Rara, először is nyugodj le-lépett közelebb. 

-Nem tudok megnyugodni. Egyáltalán, hogy lehetsz ilyen higgadt? 

-Befejezted végre?-karba tett kézzel figyelte kirohanásomat. 

-Huh oké-vettem pár mély levegőt. 

-Na először is jó újra látni téged. Sokat változtál. 

-Petra kivasalta a fürtjeimet, ezért vagyok most ilyen fura. 

-De rohadtul jól áll, bár a göndörke Rara is nagyon bejött nekem. 

-Séfi, ne csináld ezt. Neked barátnőd van. 

-És neked meg barátod. Ahogy Rolandtól hallottam. 

-Hát ma szakítottam vele. És hogy miért, mert még mindig a szívem a tiéd. Kibaszottul szeretlek, azért de te aznap meg sem állítottál vagy utánam sem jöttél csak élvezted a pillanatod az exeddel. Vagy tévedek? 

-Nem..nem tévedsz-rázta meg fejét-Tudod akkor abban az órában nagyon rossz döntést hoztam. Aznap vesztünk össze és talán azt nem akartam, hogy mi ketten veszekedjünk. 

-De az összes párkapcsolatban van veszekedés mert ez az életrendje, szerinted anyukádék vagy az én szüleim nem vitatkoznak össze kis pitiáner ügyeken.

-Igazad van.

-Boldog vagy nélkülem?-végre feltettem a kérdést mely hónapok óta marcangolta szívemet-Séfi? Válaszolnál a kérdésre?-fejét leszegte és csak a padlót leste-Hát akkor sok boldogságot nektek. 

Kiszerettem volna menni de rájöttem, hogy még mindig ide bentre be vagyunk zárva, így hátat fordítva neki bámultam az ajtót. Megfogta felkaromat és magához húzott. Nem sok minden fért volna el arcunk közt. Talán egy vékony papír. Felkaromon lévő mancsát átvezette arcomra míg másik kezével átkarolta derekamat. 

-Nem vagyok, próbállak elfeledni de nem tudlak. Olyan emlékezetes pillanatokat éltem veled át, hogy kitörölhetetlenek. Átkozom magam azért amit tettem, amiért felelőtlen kis féreg voltam és hagytalak kilépni azon az ajtón. Hiába ott van nekem Rebecca nekem csak te kellesz. Te vagy a mindenem, a levegőm ki nélkül nem tudnék létezni. Kibaszottul szeretlek, ahogy te is mondtad. 

Letörölte az időközben eleredő sós könnycseppjeimet majd végigsimított ajkaimon. Majd megtörtént. Testem szinte felrobbant mikor megéreztem puha párnácskáit ajkaimon. Az elején puhatolózva ízlelgettük egymás száját majd kijött belőlünk minden elfojtott vágy és érzelem. És egyszer csak kattant a zár mi pedig azon nyomban szét rebbentünk. 

-Valamit megzavartam?-mosolygott pajkosan Szoboszlai. 

-Ne..

-Igen barátom-nevetett fel a mellettem álló fiú. 

-Srácok kérem a pénzem-kiáltott fel Szoboszlai. 

-Ti fogadtatok? Ki volt benne? 

-Hát ott volt Ádám, Roland, Willi meg én.

-Esküszöm, hogy..-indultam meg felé öklömet összeszorítva. 

-Nyugi kis harcias-karolta át derekamat így megállítva engem, hogy megverjem őket.