Vissza a gyökerekig

9.rész

*Daniel szemszöge *

Csak teltek és múltak a napok, ezzel együtt egyre többször beszélgettem Ryannel a kávézóban. Most már többször mutatkozott, de az érdekes az, hogy többnyire akkor, amikor én is ott vagyok. Lehet, hogy véletlen, de egy olyan férfi, mint ő, olyan ésszel, kizártnak tartom. Ez pedig csak még jobban megerősített abban, hogy ő is utánam szaglászik.

Mivel néha csak véletlenül feltűnik az asztalomnál, ahol ülők, inkább nem nézem a Felixel kapcsolatos jegyzeteimet, nehogy egy sunyi alkalommal felismerje és az egész tervem befuccsoljon.

Vagyis már nincs konkrét tervem, eddig volt. Úgy gondoltam, hogy csak szemmel fogom tartani és, ha valami szokatlan történik, akkor ráakadok, úgy, mint hal a horogra, és jó alaposan utánajárok a dolgoknak. Ez persze egyre jobban kezd az ellenkezőjéhez elfajulni, mert az elején nem szerettem volna semmi érzelmet belevinni a "kapcsolatunkba", de ilyen az én szerencsém. Egyre szorosabb kapcsolatunk van, egyszerűen annyira könnyen képes voltam megnyílni neki, hogy az valami csoda. Utoljára Felixel beszélgettem ilyen dolgokról. Tudja, hogy hogy bánnnak velem az osztálytársaim, milyen az árvaházban, és egyre többször kérdezi meg, hogy hogy érzem magam, milyen volt a napom. És ez jól esik. Utoljára talán a szüleim voltak ennyire kíváncsiak minden részletre.

De ez valamiért más. Nem azért, mert  nem lehet mondjuk az apám, hanem, mert annyira másként tekintek rá, vagy nem tudom. Igazából furcsán érzem magam a közelében, irritálóan sokszor nézek végig rajta és elmélkedek el a karjairól, mellkasáról, lábairól és a többi, és a többi.

Ha most valaki random megkérdezné tőlem, hogy bejön-e nekem, a válaszom rögtön az lenne, hogy te jó ég, vak vagy? Ki ne mászna rá erre a félistenre?

Viszont minden egyes alkalommal, amikor kezdem elfelejteni, hogy miért is vagyok ott, valamilyen csoda folytán kapok egy-egy nagy pofont az élettől, hogy visszatérjek a földre és ne feledkezzek meg Felixről. Nem olyan nagy pofonok ezek, inkább emlékeztető jellegűek.

A minap éppen ültem a szokásos helyemen és ittam a kávémat, amikor megjelent egy csodálatosan fekete teherautó a kávézó mögött. Minden a szokásosan történt, jöttek a macsós emberek, előttük Ryan ment komoly arccal, persze a szívdöglesztő hidegsége és az éles érzékei most is meg voltak. Szokásosan elmerültem a róla szóló gondolataimban, amikor csipogott egyet a telefonom.

Hát igen, történtek dolgok. Felszereltem egy érzékelőt a "raktár" bejáratához, hogy tudjam mikor érkezik szállítmány. Utána már csak annyi a dolgom, hogy leellenőrizzem, mikor jöttek be a kávézóba azok a fura alakok és összevessem a szállítmány időpontjával. Ezt úgy tudtam megcsinálni, hogy az asztalom aljára titokban felszereltem egy kicsi kamerát, ami az adatokat csak 48 óráig tárolja, ezzel elkerülve, hogy folyamatosan újabb memória kártyákat kelljen beszereznem. Hogy honnan szereztem ilyen kis szerketyét? Meg vannak a kapcsolataim, bár nem igazán vagyok rá büszeke. Árvaház ereje...

Innen tudtam, hogy új szállítmány érkezik, akkor is, amikor nem vagyok ott. Rájöttem, hogy túl feltűnő minden nap ott lennem, ezért kicsit változtattam a programomon. Hétvégenként már nem járok oda és hét közben nem ülök túl sokat ott. Csak annyi ideig, amíg beszélek Ryannel, amikor odajön hozzám, máskor csak egy gyors ellenőrzést ejtek meg egy kávé közben a kamerával és az érzékelővel. Nem okoz nehézséget, mert zseni vagyok. Tudom, nagy az egóm. Vagyis az lett. Amióta beszélgetek Ryannel, egyre nagyobb az önbizalmam. Lehet, hogy szándékosan csinálja, ezzel akar bevágódni nálam, ha ennek a lehetősége fennáll, akkor ezt a javamra kell fordítanom.

Most viszont akcióra kell indulnom. A sok megfigyelésnek hála találtam egy helyet, ahonnan feltünés nélkül ki tudom hallgatni a beszélgetésüket.

Az irodát feladtam, lehetetlen lenne bejutnom oda feltűnés és nyomok nélkül, ezért maradt a raktár.

Nem a legtisztább módszert találtam ki, és ezt szó szerint értem. A tökéletes tervem abból áll, hogy beleugrok egy kukába. Minden nap, amikor szállítmány érkezik, a kávézó mögötti kukás konténert a sofőr eltolja a teherautó mellé, ezzel kitakarva, hogy mi folyik ott.

Nem volt sok időm. Miután megérkezik a szállítmány, olyan három percem van, hogy kisurranjak a mosdó ablakán és belemásszak a konténerbe, amit pont a mosdó ablaka alatt tolnak el az álcázott kiürítés után. Vigyáznom kellett, hogy ne vegyenek észre.

Kiszöktem az ablakon, bele egyenesen a bűzös kukába. Mivel kiürítették, ezért, amikor beleugrottam kongott egy nagyot, ezzel felhívva az ember figyelmét. Szerencsém volt, mert a konténer fala elég magas és egy olyan valaki, aki életében egyszer tolja azt a kukát, nem tudja felmérni, hogy mennyire mély, amikor bele kell néznie. Csak annyi volt a dolgom, hogy a szemetes falához húzódom, pont azon a felén, ahol belenézett. Sima ügy.

-Holnap jönnek felmérni a terepet.

-Igen, remélem, hogy végre sikerül kiállítani a képből.

-Ja. A főnök nem szereti a módszereit. Egy kávézó, komolyan?

-Végül is, nem feltűnő.

-De akkor is, csak így semmi óvintézkedés nélkül komoly csomagot átvenni és forgalmazni, kemény dió.

-Igaz. Szerencse, hogy nem sejti, hogy holnap felmérjük a terepet. Komolyan mondom. A drónnal való kémkedés szuper ötlet. A poloskáknak esélye sincs ellene, ha netalán adatokat gyűjtene rólunk.

-Hát ja. De menjünk. Már várnak a csomagokkal.

Te jó ég!
Ez volt az első reakcióm, amikor elmentek. Szerencsére nem kellett sokat ülnöm a kukában, hamar végeztek a rakodással és visszatoltak az eredeti helyre. Miután megbizonyosodtam, hogy tiszta a levegő, visszamásztam a mosdó ablakán. Miután összeszedtem a cuccaimat, fizettem és haza indultam.

...

A szobámba behuppantam az ágyamba és még egyszer átrágtam a mai történteket.

Holnap drónokkal fogják leellenőrizni Ryant. Oké, ez tiszta. Nyomok után kutatnak, hogy nem-e akarja hátba támadni a nagyokosokat. Jó, ezzel nincs semmi baj.

És akkor ütött fejbe a felismerés, mintha egy villámcsapás lett volna, úgy hasított a fejembe. Én kamerát szereltem fel az asztal aljára és mozgásérzékelőt a raktárhoz. Ha megtalálják ezeket, lőttek a tervemnek, és ha Ryannek valami köze van Felixhez, akkor végleg elvesztem az egyetlen nyomot hozzá.

Aznap éjjel keveset aludtam. Másnap nem volt suli, viszont nekem korán kellett kelnem, hogy - bármennyire is fájt a hűségemnek kimondani - megvédhessem Ryant. Okos ötlet, hétvégén sokan vannak az utcán, nem dolgoznak annyian és könnyen elvegyülhetnek a tömegben. Aki nem számít semmire sem, nem is tudhatja, hogy mit kellene keresnie.

*Ryan szemszöge *

Tiszta véletlenül néztem arra, amikor megláttam Danielt, amint felmászik a mosdó ablakához. Ugye nem, Daniel?

Gyerekek! 😭Elfelejtettem a szerdát, bocsánat... Azt se tudom hol a fejem xd 😒