Igor és Vladimir nyomoz

Torta Mollynak 2. rész

A család visszament a taxiba és mondták is a következő címet miközben Katy egy újabb muffint majszolt el. A Buckingham palota előtt álltak meg.
– Huha! Amikor az osztálytársam itt járt tavaly mesélte, hogy az őrök tényleg nem mozognak! – mondta izgatottan Katy.
– Nem, de nem szabad szórakozni velük! Ők kiképzett, veszélyes katonák, tisztelni kell őket. – mondta Igor. Vladimir odalépett az egyik őrhöz.
– Jó napot! Nézze, tudom, hogy kötelessége, hogy nem mozdulhat meg, de szinte biztos vagyok benne, hogy rám ismert. Chris Wanpelt őrnagyot keressük. Egy tortát szeretnénk visszaadni. — mutatta Vladimir a tortát. Az őr mindenki meglepetésére ránézett és a tortára.
– Menjenek hátra, a kastély másik bejáratánál őrködik. — mondta és visszatért a mozdulatlanság munkájába.
— Lekötelezett minket. – mondta és már indultak is. Úgy 8 perc séta után már meg is érkeztek. A kastélyszerű fakapuhoz, amit szintúgy két őr őrzött, de itt alig volt tömeg.
– Jó napot! Mi…
– Menjenek előre, a turista bejáró elől van. – mondta az őr.
— Igen...Mi Chris Wanpelt őrnagyot keressük. Azt hiszem tévedésből megkaptuk a tortáját, amit erre a címre rendeltek. — mutatta meg újra a süteményt. 
– Szólok az őrnagynak. – mondta az őr és elment. A másik őr lopva odapillantott.
– Ha úgy döntenek, hogy megeszik nem vetnék meg egy szeletet. — mondta mire Katy és Vladimir lágyan felnevettek.
– Ígérem, ha így lesz gondolni fogunk magára. — mondta nevetve a detektív. A nagy nevetést egy dörömbölő zaj zavarta meg. Mikor felnéztek az angyalszobor felettük nagy lendülettel lezuhant és el is találta volna őket ha Igor nem lép és rantja el férjét meg a kislányát.
– Oh, te jó ég! – kiáltotta Vladimir, majd a levegőbe szagolt. Ismet az édes mandula illat áradt szét a levegőben.
— Mi történt? — rohant ki két katona.
– Uram! Az angyalszobor leesett, majdnem agyoncsapta az urat és a kislányt! Ha Ross felügyelő nem lép közbe az eset meg is történt volna. — jelentette vigyázzba állva a másik őr. 
— A legkiválóbb reflex, amit valaha láttam, micsoda rendőr! — fordult Igor felé elismerően. Eközben Vladimir közelebbről megvizsgálta a szobor maradványait majd felemelve a kezét valami furcsa ragadta meg a tekintetét. Egy fehér por maradvány.
— Érdekes.
– Chris Wanpelt őrnagy vagyok. Engem kerestek? – kérdezte az előttük álló férfi.
– Igen, e miatt a torta miatt. – mutattam meg a dobozban heverő édességet.
– De én megkaptam a tortám. A nővéremnek Mollynak hétfőn lesz a születésnapja és meg akarjuk lepni. – magyarázta.
– Megnézhetnénk? – kérdezte Vladimir. Az őrnagy bevezette őt a laktanyához, ahol az asztalan meg is tudta mutatni a csokival bevont süteményt. Amikre szép, nyomtatott betűkkel volt írva: Boldog Szülinapot Molly! Kimentek és a békésen várakozó taxihoz léptek.
— Az utolsó címre? — kérdezte a sofőr.
— Igen, kérem! Igor valami itt nem stimmel. Lehet, hogy eggyel több Molly torta készült?
— Miért? Hisz Miss Buttler azt mondta csak hárman rendeltek Molly névvel tortát.
— Lehet! Azonban egy jó detektív mindig látja a többi lehetőséget is. Ha csak egyre koncentrálnék, akkor minden nyom felett elsiklanék. – magyarázta a szőke hajú.
— De miért csinálna valaki egy plussz tortát, amit senki sem kért? – kérdezte Katy. Vladimir mosolyogva megsimogatta a kislány fejét és kinézett az ablakon.
– Úgy érzem valami nagy van e mögött, valami nagyon nagy. – mondta és csak nézte a mellette suhanó tárgyakat.

A fekete taxi a nagy óratorony, a Big Ben mellett állt meg. London jelképe hangos kongással jelezte, hogy bizony dél van. A család kiszállt és a recepciónál kérdezősködtek a harmadik rendelőről, Archibald Claimről.
– Archie? Ő a toronyóra karbantartója, most odafent van. – magyarázta a hölgy.
– Rendben, akkor majd én felviszem neki. Ti maradjatok nyugodtan. – mondta Vladimir és a hölgy tanácsait követve megindult fel a lépcsőkön. Hosszú menet volt és bizony a detektiv rég nem mászott ennyit.
– Egek ura! Vissza kell mennem kocogni! – nyögte majd meg pár perc harc után végre megérkezett a toronyba. – Halló! Mr. Claim? – kiáltotta, de senki sem válaszolt. Ekkor azonban az orrát ismét megcsapta az az erős mandula illat mely' most inkább rossz ómenként hatott mint kellemes illatként. Egy erős kezet érzett meg a hátán, amely egy jókora lökéssel kirántotta az egyensúlyából és ezzel kiesett a nyitott ablakon. Szerencsére még épp időben meg tudott kapaszkodni egy deszkában, de a fél teste kilógott.
— Úristen! Szeretem az izgalmat, de ez már túlzás! – ordította. Bárki is lökte meg, az már elment. Az ujjai remegve kapaszkodtak a régi deszkába, de tudta, hogy nem bírja sokáig. – Segítség! – sikította. Az ujja egy pillanatra elengedte a fadarabot és ki is zuhant volna ha valaki nem kapja el a kezét. – Jézusom! Köszönöm! — hálálkodott miközben az illető felhúzta.
– Vladimir! – hallatszott Igor hangja a lépcső felől. Mikor Vladimir végre biztonságban bent volt az ablakból pont akkor ért fel férje is. — Hé! Hagyja békén! – rohanta le az öltönyös férfit a fekete hajú.
– Apuci! – jelent meg Katy is. A két férfi egy ideig még dulakodott, de aztán Igor arcán átfutott a felismerés.
– Ön az?
– Ross felügyelő? — kérdezte a férfi feltartott kézzel.
— Ki? Mi? – hallatszott. A köpcös, szemüveges kis férfi állt mellettük szerszámos ládával. — Kik maguk?
– Maga kicsoda?! — kérdezte mindenki kórusban. 
— Én Archibald Claim vagyok, az óra karbantartója. – mondta. Vladimir az öltönyöshöz fordult.
– Maga jön! Tudom, hogy a cukrászda óta a nyomunkban van!
— Szívem! Ez az úr itt Brian Gold nyomozó, a Scotland Jardtól. – mutatta be Igor a férfit.
— Elnézést kérek, amiért követtem magukat, de nem kockáztathattam, hogy együtt látnak magukkal. Azzal veszélybe sodortam volna önöket, de ahogy látom ez a nélkül is megtörtént. — mondta sajnálkozó arccal.
– Ugyan! Nem az ön hibája. Hála az égnek a torta egyben van. — vette elő Vladimir a süteményt.
– Torta? Az enyém már megvan! A feleségemnek Mollynak holnap lesz a születésnapja. – mondta az óramester és elővette a dobozt. Vladimir óvatosan kinyitotta és megnézte a két tortát.
– Hm? Hat ez furcsa.
— Ez volt az utolsó cím! Nos, azt hiszem meg is ehetjük. — mondta Igor átvette a tortát, de megbotlott és egyenesen hasra esett. A tortával az arcában. Mikor felemelte a fejét az arcat befedte a krém és a csokimassza, de a szája szélében egy kis kapszula szerű valami kandikált ki.
— Ügyes vagy, drágám! Szerencse, hogy most csukva volt a szád, különben lenyeled a bizonyítékot. — vette el a kis kapszulát. Alig lehetett nagyobb, mint egy emberi kisujj. A brit nyomozó elvette és kinyitotta. A tartalma azonnal nyilvánvalóvá vált.
— Mikrofilm! — mondta Vladimir. A nyomozó kivette és megnézte, majd visszatette.
– Ezek egy fegyver tervrajzai. Két hete lopták el a laborunkból. — mondta és eltette.
– De mit keresett egy tortában? – kérdezte Katy.
– Az eddigi nyomozásaim szerint egy nemzetközi kémbanda süteményekben csempészte ki a titkos tervrajzokat az országból. Elkaptuk azt aki önnek odaadta a tortát, ő intézte a csempészetet, de nem hajlandó beszélni. — mondta Mr. Gold. Vladimir erősen gondolkodni kezdett, majd csettintett egyet.
— Gyerünk! – mondta.
– Tessék? – kérdezte Mr. Gold.
— Csettintett. Megoldott egy ügyet, legalábbis akkor csinálja ezt. – magyarázta Igor és mindenki rohant a detektív után.