Valamiért az ő szájából az Oli becenév máshogy hangzik. Sokkal erotikusabban és szebben. Meg az ő hangján, ha meghallom, valami elkezd mocorogni a hasamban, valamilyen fura érzés, amit még sose éreztem. A desszertes asztalhoz mentünk.
- Szóval te mit eszel? – kérdezte, majd rám nézett. Én már rég a csoki szökőkút előtt álltam és az epreket és banánokat mártogattam bele. Elnevette magát.
- Óvatosan, le ne edd magad- mondta.
- Olyan finom- mondtam nevetve.
- Megkóstolom- felelte.
- Várj, te még sose ettél ilyet? – kérdeztem meglepetten.
- Nem, vagyis epret igen, de csokiba mártva sose- felelte.
- Nem tudod mit hagysz ki- mondtam.
- Azért valamennyire sejtem- nevetett fel, majd kivett egy epret és alá rakta.
- Jó sokat rakj rá, úgy a legjobb- feleltem.
- Igy? – kérdezte.
- Igen, majd óvatosan kapd be- mondtam. Bevette a szájába és láttam, ahogy a pupillái kitágultak.
- Ez nagyon finom- mondta.
- Ügye? – mondtam, miközben eszegettem.
- Mivel jó még? – kérdezte.
- Málna, banán és én szeretem még mangóval is- mondtam.
- Mangóval? – lepődött meg.
- Igen, szerintem finom- nevettem fel.
- Maradok a másik 3-nál- mondta nevetve.
- Te tudod- mondtam, majd egy fél órán át csak eszegettünk ott. Mikor a szüleink odanéztek nevettünk és beszélgettünk, de sokszor csak csönd volt. Amit persze megértettem, de hiányzott a tudat, hogy sose lehetek vele olyan jóba, mint mondjuk Lucas vagy George. De egyébként az este hátralévő részében rengeteg csokit ettem. Cohen szerintem nagyon megszerette a csokis epret, mert amikor csak tudott ezt ette. Az este folyamán mindenki jól érezte magát és bevette, hogy mi milyen jóba lettünk. Ezért a gála végén Cohen anyukája áthívott minket magukhoz a jövő héten. Természetesen igent mondtak. Jövőhéten már suli sem lesz. Végre nyár. Gyorsan telnek a napok. Késő este értünk haza, így csak arra emlékszek, hogy bedőltem az ágyamba és minden sötét lett. Azon gondolkodtam másnap suliba menet, hogy elmondjam e Lucas-nak. Mert ha a suliban úgy se beszélünk, akkor feleslegesen terhelem ezekkel Lucast is. Így úgy döntöttem titokban tartom, ahogy Cohen is.
- Haver, hogy vagy? – kérdezte Lucas.
- Meglepően jól- mondtam.
- Ez fantasztikus- mondta mosolyogva.
- Milyen volt a kosár? – kérdeztem a szekrényemnél pakolva.
- Jó volt, képzeld dobtam egy 3 pontosat- büszkélkedett.
- Na, gratulálok- mondtam mosolyogva.
- Ma átjössz? Vagy én menjek? – kérdezte.
- Ahogy neked kényelmesebb, nekem a lányok lesznek itthon, a szüleim valami vacsorára mennek- mondtam.
- Szerintem gyere te, Leah is átjön, sütünk valamit- mondta.
- Okés- feleltem, majd elindultam órára. Kémia következett, ahol együtt vagyok Cohen-nel. Mikor beléptem a terembe körbe mértem a terepet. Ilyenkor megnézem, ki hol ül, és hol van hely. Cohen szokás szerint George mellett ült. A szemünk azonban találkozott és egy fél másodpercig bámultuk egymást, majd én elnéztem és leültem egy lány mellé. A lányt Aria-nak hívták. Kedves lány egyébként, de nagyon nem megy neki a kémia.
- Sziasztok - köszönt a tanár.
- Jónapot- mondta mindenki egyszerre.
- Ma párokat fogunk alkotni és a párok órán együtt fognak kísérletezni- mondta. majd elkezdte sorolni a párokat, amiket ő már megalkotott.
- Oliver Parker és Cohen James- mondta én meg felkaptam a fejem. Az egész teremben csönd lett.
- Tanárúr, nem lehetnék én inkább Cohen-nel? – kérdezte George.
- George, mind a kettőtöknek kell a jó jegy, Oliver és Nora a legjobbak az osztályban, így csak ők tudják felhúzni a jegyeiteket- mondta.
- Akkor leszek én Oliver-rel- mondta George.
- Nem, hozzád türelem kell, és Oliver nem tudom türelmes e- mondta- Szóval nincs vita, vagy ez, vagy kimentek az órámról- mondta a tanár. Cohen felállt és odajött hozzám, majd leült mellém. Majd elkezdtünk kísérletezni.
- Ezt öntsem bele? – kérdezte Cohen.
- Igen, de ne egyszerre- mondtam, majd leírtam a tapasztalatokat és az egyenletet.
- Ez lila lett- mondta.
- Igen a sav reakció miatt- mondtam, majd leírtam.
- Az mi? – mutatott rá a kémiai egyenletemre.
- Kémiai egyenlet- mondtam.
- Oh - mondta.
- Most adj hozzá egy kis vizet- mondtam.
- Miért szereted a kémiát? – kérdezte.
- A húgom miatt- feleltem, majd nyeltem egyet. Clarissa nagyon szerette, mikor a kémiáról beszélek neki és a füzetemet is mindig nézegette kicsiként is. Sokat kísérleteztünk együtt és nevettünk, mikor felrobbant.
- Ez aranyos- ábrándított ki Cohen.
- Jah, igen az - mondtam, majd leírtam a maradékot és leraktam a tollat.
- Kész? – kérdezte.
- Igen- mondtam.
- Hála- mondta, majd hátra dőlt.
- Melyik húgod szereti? – kérdezte.
- Mi? – kérdeztem.
- Melyik tesód szereti a kémiát- mondta.
- Oh, izé- kezdtem.
- Mert a múltkor láttam, hogy 3 húgod van- mondta.
- Clarissa- mondtam, majd kicsöngettek és elmentem. Nem kell tudnia, hogy ki az a Clarissa. Remélem el is felejti. Szerencsére a nap folyamán nem lesz több órám Cohennel, sőt szerintem egész héten nem lesz, hisz ők elutaznak, jövőhéten, pedig nyáriszünet. Jövőhéten még egy vendégséget kell túl élnem és remélhetőleg keveset látom majd a nyáron. Hogy én itt mekkorát tévedtem. Ugyanis aznap este anya boldogan köszöntött, hogy elutazunk 3 hét múlva Cohen családjával nyaralni. Valami Görögországról beszélt, de engem elvesztett a nyaralás szónál.
- Annyira jó lesz Oliver, el se tudom mondani- ugrált.
- Szuper- mondtam.
- Ugyan már, tök jóban vagytok- felelte.
- Igen, csak én a nyarat Lucassal gondoltam, hogy töltöm és dolgozni is elmennék- kezdtem.
- Lesz erre is időd drága kisfiam, de most megyek, elmondom a lányoknak is- felelte, majd elfutott.
- Oliver, fiam- szólított le a mostoha apám.
- Igen? – kérdeztem.
- Lassan itt a szülinapod- kezdte.
- Jaj de jó- feleltem.
- Mit szeretnél? Gondoltam csaphatnál egy nagy partit- kezdte.
- Én? – kérdeztem.
- Igen, a lányok, vagy esetleg fiúk- súgta halkan a másodikat- odalesznek érted- felelte.
- Nem is tudom- kezdtem.
- Gondold át, addig gondolkozok, minek örülnél- mondta.
- Egy Cohen mentes nyárnak- motyogtam.
- Tessék? – kérdezte.
- Csak azt mondtam innék egy Kólát- mondtam.
- Most voltak bevásárolni, biztos találsz- mondta.
- Köszi - mondtam.
- Addig is megyek, még el kell intéznem ezt az ügyet- mondta. Nos, igen a szülinapom. mindig a nyári szünet első hetére esik. Nem nagyon szeretem, mert mikor Clarissa meghalt anyám magába fordult és a születésnapomat elfelejtve aznap temette el Clarissa-nak a hamvait. persze ilyenkor pont nem érdekelt, hogy szülinapom van. Azóta nem is szeretem nagyon ünnepelni. Ma naplementekor kimentem a tengerhez és a vizet bámultam. Sokszor kerestem magam a tengerben és mindig valahogy megtaláltam magam benne. Néha úgy érzem a tenger hall és lát minket, csak nem tud beszélni. Persze ez lehet másnak hülyeség, de én heteken át meséltem a tengernek a bánataimról és mindig meghallgatott ellentétben másokkal. Lucas és Leah jött le a partra. Ma velük lettem volna délután, de mondtam, hogy inkább lejövök egy kicsit. Leültek mellém és együtt néztük a tengert.
- Játszunk valamit- mondta Leah.
- Mit szeretnél? – kérdezte Lucas.
- Felelsz vagy mersz? – kérdezte.
- Nekem jó- mondta Lucas.
- Nekem is- mondtam. Az elején nevetgélve kérdésekre válaszoltunk, vagy éppen merészségeket csináltunk, majd megfagyott a levegő nálam.
- Oliver, felelsz vagy mersz? – kérdezte Leah.
- Felelek- mondtam- magabiztosan.
- Mondd el az egyik nagy titkod- mondta.
- Mármint? – kérdeztem.
- Valami olyat, amit senki se tud- felelte.
- Nem is tudom- kezdtem.
- Ugyan már- mondta Leah. Nyeltem egyet. Majd lehunytam a szemem és azon töprengtem, most tényleg megcsinálom és elmondom neki? Sose volt még ilyen, csakis Lucas tudta, senki más.
- Oli, haver nem kell, ha nem akarod- mondta Lucas.
- Lucas- nézett rá Leah.
- Most tényleg elvárod ezt tőle? – nézett a barátnőjére Lucas.
- Csak nem lehet olyan nagy- mondta- és különben is ismer, hogy sose mondanám el senkinek- mondta Leah.
- Hihetetlen- mondta Lucas.
- Én, nekem a- kezdtem.
- Oli- mondta Lucas.
- Jól vagyok, de Leah ezt senkinek sem mondhatod el- mondtam.
- Úgy se fogom- mondta.
- Megbízok benned- mondtam.
- Köszönöm- felelte.
- Nekem a- nyeltem egyet- Szóval nekem a- akadtam meg. Miért nem megy? – kérdeztem magamtól.
- Csak mondd el- felelte.
- Nekem, meghalt a húgom, mikor 14 voltam- feleltem. Lucas az arcát a kezébe temette, miközben az egyik szemét rajtam tartotta.
- Jézusom- mondta.
- Csak én tudok róla, én is nehezen tudtam meg- felelte Lucas.
- Sajnálom Oliver- mondta Leah.
- Köszönöm- feleltem.
- Szabad megkérdezni, mi, mi történt? – kérdezte Leah.
- Szerintem igen- vettem egy nagy levegőt- az apám megölte- mondtam.
- Jézus atya úristen- kapott a szájához Leah.
- Ezért költöztünk el, hogy újrakezdhessünk mindent- mondtam.
- Hogy hívták? – kérdezte sokkolva.
- Clarissa, Clarissa Rose- feleltem.
- Gyönyörű neve volt- felelte- mikor ideköltöztetek, gondolom akkor ismerted meg Lucast- felelte.
- Hála Lucasnak, jól vagyok- feleltem.
- Ez az én barátom- ölelte át Lucast.
- Szép a nyakláncod- mondta Leah pár perccel később. Mikor úszónadrág van, rajtam látszik a nyakamban, így csak azok előtt vagyok így, akikben megbízok.
- Köszi, 14 éves korom óta sose vettem le- feleltem.
- Elég sötét lett- felelte Lucas.
- Igen, mennünk kéne- mondtam. Majd mindenki hazament.
- Apád, még él? – kérdezte Lucas a telefonban, miközben az ágyamban feküdtem.
- Nem, legalább is nem hiszem. Anya mondta, hogy kivégeztetik, méreginjekciót választotta és mikor 15 lehettem, akkor halhatott meg. Anya ott volt, én nem mentem el. Nem akartam még egyszer látni azt az embert- feleltem.
- Megértelek- felelte.
- Na és te hogy vagy? – kérdeztem.
- Megvagyok, úgy érzem, végre úgy igazán boldog vagyok- felelte.
- Örülök neked- mondtam mosolyogva.
- Neked nem hiányzik? – kérdezte.
- Mi? – kérdeztem.
- A szerelem az életedből- mondta.
- Sose voltam még szerelmes- mondtam.
- Biztos voltál- nevetett fel- csak nem tudtad- mondta.
- tetszett egy srác, erre emlékszek, higy így tudtam meg, hogy nem hetero vagyok- mondtam.
- Lány, tetszett valaha? – kérdezte.
- Nem tudom, nem hiszem, persze szépek voltak, de úgy sose vonzott egyik se- mondtam.
- Oliver, te biztos Bi vagy? – kérdezte.
- Igen, miért? – kérdeztem bizonytalanul-
- Mert a Bi emberek az ellenkező neműekkel is randizik, nem csak a sajátjával- mondta.
- Szerintem az vagyok- kezdtem.
- Én csak kérdeztem nyugi- mondta.
- Figyelj, még nem tudom, lehet ebből más lesz később, de most én ezt érzem- feleltem.
- Értelek tesó- mondta.
- Oliver, vacsora- kiabált Eliza.
- Mennem kell- mondtam.
- Okés, jóétvágyat- nevetett.
- Egyedül eszek, de köszi - nevettem fel, majd lementem és felhoztam a kínai kaját és enni kezdtem. A kedvenc kajám egyébként a kínai, nem azért mert a legjobb barátom is kínai, hanem mert isteni a tésztájuk. Most biztos meglepődtetek, hogy Lucas valójában kínai. Vagyis félig kínai, az apukája kínai, az anyukája meg amerikai. Lucas ilyen keverék lett, de egyedi és nekem nagyon tetszik, hogy különleges. Régebben ő nem szerette, de aztán elfogadta magát és ennek nagyon örülök. De az apukája csinálja a legjobb kínai tésztát a városban, mindig tőle rendelünk. Ma sok mindent nem csináltam vacsora után. Játszottam még egy kicsit, majd lefeküdtem.
Cohen
Ma elvileg elutaztunk volna, de a szüleim lemondták. Hogy miért? Mert úgy döntöttek ketten szeretnének elmenni valahova, így minket lepasszolnak valakinek.
- Szerinted ki lenne a legjobb? – kérdezte anyám.
- Miért nem mehetünk mi is veletek? – kérdezte Nova.
- Mert ez gyerekmentes hotel- mondta apám.
- Van ilyen? – kérdezte Noel.
- Persze, hogy van- mondta apám.
- Olyan szülőknek lett kitalálva, akik pihenésre vágynak- felelte anyám.
- Mit szólsz Claire-hez? – kérdezte apám.
- Ez szuper ötlet, nekik is nagy házuk van és talán elválalják- mondta anyám.
- Felhívom őket- mondta apám, és elment telefonálni.
- Fiúk és kislányom, suliba nem mentek már, kérlek, viselkedjetek majd- mondta anya.
- Okés anyu- mondta Noel.
- Mennyi időre mentek el? – kérdezte Nova.
- Csak két hét- mosolygott anyám.
- Nagyon örömmel vállalják- jött vissza boldogan apám.
- Hát ez szuper- mondta anyám.
- Akkor, indulás Parkerékhez- mondta apám és elindultunk a Parker családhoz. Mikor megérkeztünk az anyuka fogadott minket.
- Sziasztok, gyertek csak- mondta mosolyogva.
- Jaj, mi megyünk tovább, nagyon köszönjük, majd utalok pénzt, hogy ne sokat költsetek rájuk- mondta anyám.
- Rendben, ráértek, jó nyaralást- mondta, majd anyámék elhajtottak.
- Gyertek skacok- terelt be minket a nagy villába.
- Nova, arra gondoltam, te Eliza szobájában jobban el leszel, szóval téged ide raknálak- mutatta az egyik szobát.
- Okés- mosolygott a húgom.
- Eliza még iskolában, de hamarosan hazaér- felelte Claire.
- Fiúk, titeket vagy beraklak Oliver-hez, vagy vendégszobát adok- mondta nekünk.
- Nekem jó a vendégszoba- felelte Noel.
- Akkor, ez a tied is, közel van a kicsikhez, így tudtok játszani, de felőlem velük is aludhatsz majd- mondta.
- Még átgondolom, de köszönöm- mondta az öcsém.
- Cohen, te neked akkor Oliver? – kérdezte.
- Hát, nem maradt más- mondtam.
- Lenne vendégszobánk, csak éppen felújítás alatt vannak- kezdte.
- Jó lesz Oliver szobája- mondtam.
- Oliver még suliban, nem tudom, mikor jön, szóval nyugodtan pakolj ki a kanapéra és nézz körbe- felelte, majd elment.
ESTÁS LEYENDO
༻Oliver & Cohen༺
RomanceOliver és Cohen története érzelgős, de olykor vicces is. Két meleg srác, aki egymásra talál és rájön, hogy mégis egymásnak teremtette őket a sors. Ha beleolvasol, többet megtudsz róluk, illetve azt is megtudod, hogy Oliver első pillanattól kezdve me...
