Mr. Reed

Utazás

-Az összes holmit bepakoltad a kocsiba?-kérdezte anyu. 

-Azt hiszem, igen.-válaszoltam neki egy mosoly kíséretében. 

Leellenőriztem utoljára, hogy valóban betettünk e mindent amire szükségem lesz. 

-Jól van, meg van minden.-mondtam Jillnek, aki már a kocsiban ült vezetésre készen. Odamentem egy utolsó búcsúölelésre anyuhoz és apuhoz. Szorosan öleltem őket.

-Vigyázz magadra kincsem!-súgta elcsukló hangon anyu. Nehéz neki az elválás. 

-Hívlak benneteket amint odaértünk.-nyugtattam meg. Érzem, hogy erősebben szorítanak. 

-Jól van szívem, most már hagy menjenek.-szakította meg apu az ölelkezést. Elbúcsúztunk egymástól és a kocsi felé vettem az irányt. Jill türelmesen várakozott. Beszállok a kocsiba, majd leengedem az ablakot, hogy tudjak integetni a szüleimnek. Érzem, hogy Jill lassan elindul az autóval, én pedig addig integetek anyuéknak amíg le nem fordulunk a sarkon. 

-Helyezd magad kényelembe szivi mert innen kereken négy óra és harminc perc az út.-szólt hozzám vidám hangon Jill.

Levettem, majd hátra dobtam az ülésre a fehér Nike cipőmet, feltettem a lábam és bekapcsoltam  a Maneskint.  A nap erősen süt, lehet vagy 30 fok. 

-Erre a pillanatra vártunk ezer éve Jill, hogy együtt menjünk főiskolára.-mondtam neki és tapsoltam egyet örömömben. 

-Életem legszebb napja lesz belépni a közös lakásunkba. El tudod hinni? Együtt fogunk élni, együtt fogunk suliba járni továbbra is, együtt fogunk mindent csinálni.-mosolygott 

Hátradőlök és csak élvezem a zenét, a meleget, az utazást, mindent. 

Arra keltem fel, hogy Jill meglöki a vállam.

-Gyere szivi! Pisiszünet.-mondja és kiszáll a kocsiból. 

Visszaveszem a cipőm, kiszállok és nyújtózkodom egy jó nagyot. A végtagjaim teljesen elzsibbadtak. Alig érzem a lábam meg a kezeim. 

Elindulok én is a benzinkútra, ahogy beérek megcsap a hideg levegő amit a légkondi áraszt.  Bemegyek a mosdóba, ami az elképzeléseimhez képest tiszta és rendezett. Odahajolok a tükörhöz megnézni magam. A hajam teljesen kiszívta  a nap egész nyáron, így pont olyan szőke amit szeretek. Megmosom hideg vízzel az arcom, majd pisilek. 

-Már csak egy óra és ott vagyunk.-lelkesedett Jill miután visszaszálltunk a kocsiba. 

A táj csodálatos erre, az út mentén a fák zöldellenek, a virágok gyönyörűek. 

-Azt hallottam, hogy Finnek csodás a tengerpartja.-vetette oda Jill mosolyogva. 

-A nyár lassan elmúlik. Gondolod ősszel is szép?-kérdeztem és tovább néztem a fákat ahogy elsuhannak mellettünk. 

Egy óra elteltével beértünk a városba. A forgatag hatalmas. Az emberek még kiélvezik a nyár utolsó napjait. Szeptemberben elkezdődik a suli, nekünk is le kell zárnunk a nyarat egy bulival. Ahogy a Spring Streetre rákanyarodtunk rögtön éreztem, hogy valahol itt lesz a lakásunk. A fiatalok a házak előtt beszélgetnek és italoznak. A lakásokat errefelé inkább a diákok veszik ki, akik nem akarnak a koleszben lakni.-gondoltam. 

Spring Street 16.-szakított ki a gondolataimból Jill.

-Ott lesz! Ott, jobbra!-mutattam egy krémszínű társasházra, mire nagybetűkkel van kiírva, hogy 16.

Jill leparkol a ház előtt. Az utca nyüzsög a fiataloktól, a lépcsőn itt is csoportos diákokat látok beszélgetni. Előveszem a telefonom és küldök egy képet anyunak a házról, tudatva, hogy szerencsésen megérkeztünk.  Nem láttam még a házat belülről, Jill intézte az albérletet, de szerinte csodás.