Az árvaház alkalmazottja hirtelen megtorpant.
- Itt erre menj tovább!- közölte, aztán szó szerint belökött egy szűk ösvényre.
-Oké...
Végigmentem a sáros, lucskos ösvényen, majd bizalmatlanul néztem a rönkökből készült faházra. Mivel azonban mégsem állhattam ott órákig, kénytelen voltam bekopogni. Az ajtót egy kedves de kissé szomorkás arcú szőke, szikár nő nyitotta ki.
-Szervusz!-mosolygott rám
-Bizonyára te vagy a kis Rebeca. Kicsit hosszú név nem? Szerinted hogyan szólítsunk?
-Nem tudom.-motyogtam.
-Mit szólnál ahoz, ha Ray-nek hívnánk?
-Jó.-feleltem.
-Rendben akkor megmutatom a szobádat.- azzal bevezetett az egyik ajtón. Mögötte egy viszonylag kicsi szoba tárult a szemem elé. Sötét színvilága volt főled bordó, fekete és lila. Kuckósan volt berendezve ezzel tökéletesen eltalálva az ízlésemet.
- Pihenj egy kicsit!- mosolyodott el gyengéden az asszony, majd becsukta az ajtót és elment
hanyatvettettem magam az ágyon, és már aludtam is.
-Ray! Ray!- keltegetett a hölgy, majd kézenfogva átvezetett egy az enyémnél jóval tágasabb helyiségbe. Ott három férfi állt. A legmagasabb- valószínűleg az apuka magas, vállas ember volt barna hajjal és kreol bőrrel.
- Ő itt a férjem Andrew.- mutatta be az asszony a férjét mire az ragyogó mosolyt villantott rám - Ők pedig Dan és Mike- mutatott előbb magasabb és idősebb fiúra majd jobbra. Egyforma barna hajuk és sötétkék szemük volt- ezt nyilván az anyjuktól örökölték. Mindössze annyi volt a különbség, hogy az utóbbinak világosabb volt a bőre akárcsak az anyjának. -Én pedig Emily vagyok.-fejezte be a bemutatást majd megvacsoráztunk és lefeküdtünk.
YOU ARE READING
Vérfarkasok vezére
FantasyA 16 éves árva Rebeca Heartless élete fenekestül felfordult amikor egy család örökbe fogadta. Areossonék furcsa emberek és bár a maguk módján kedvesek Rebecához a fiuk Dan különös titkot rejteget.