Anabell Potter története

Part 31 - Elmeolvasás

A Roxforti Főinspektor Rendelkezése

A Roxfort tanulóinak körében működő minden szervezet, egyesület, egylet, társaság, csapat és kör ezennel feloszlatásra kerül. Szervezet, egyesület, egylet, társaság, csapat és kör alatt rendelkezés szempontjából három vagy több diák rendszeres találkozása értendő. A fenti egyesülések újbóli megszervezésére a főinspektor (Umbridge professzor) adhat engedélyt. Az iskolában nem működhet semmiféle szervezet szervezet, egyesület, egylet, társaság, csapat vagy kör a főinspektor tudta és beleegyezése nélkül. Az a tanuló, aki a főinspektor engedélye nélkül szervezetet, egyesületet, egyletet, társaságot, csapatot vagy kört alakít, illetve ilyenbe tagként belép, eltanácsoltatik az iskolából. Ilyen intézkedés alapját a 24-es számú oktatásügyi rendelet képzi.

Dolores Jane Umbridge

Főinspektor s. k. *

***

Mindenki szinte zihálva lapozgatta jegyzetfüzetét bájitaltan előtt. Tudni illett, hogy a végzősöket Piton mindig villámkérdésekkel kínozta, és ha a válasz nem felelt meg neki, nyilvános megszégyenítés volt a diák sorsa, emellett persze pontlevonások.

Még előző nap felkészültem az összes mai órára, így már nem foglalkoztam a tanulással. Helyette a félvér herceg könyvét lapozgattam, amit már szinte fejből tudtam. Valamiért mégis megnyugtatott és segített elterelni a gondolataimat arról, hogy Umbridge után kell majd mennem megbeszélni a kviddics csapat sorsát, ami egy nehéz feladat lesz.

Az ajtó kinyílt és minden hetedikes Griffendéles, de még a Mardekárosok között is volt olyan, aki összerezzent.

- Kitartást, fiúk – simítottam meg a karjukat az ikreknek, akik nyeltek egyet a bájitalmester láttán.

Szó nélkül kitárta az ajtót Piton, majd megvárta míg mindenki bemegy a terembe. Arca szokottnál is mogorvább volt, amitől önkéntelenül is kérdőn meredtem a tanárra, akivel találkozott a tekintetünk. Pár másodpercig tartottuk a szemkontaktust, majd tekintete lejjebb tévedt a kezemben lévő bájitalkönyvre. Én voltam az utolsó, így senki sem hallotta a kérdését.

- Szabad tudnom, hogy miért a hatodikos bájitalkönyvét olvassa? – vonta fel a szemöldökét, mire megfagyott bennem a levegő. Új borítójára cseréltem ki a könyvet, így nem tudhatta, hogy a régi példányt tartom még mindig magamnál, amit ő adott kölcsön.

- Csak... kikapcsolódásnak olvastam – feleltem szemrebbenés nélkül. Piton homlok ráncolva bámult rám, de látszólag nem foglalkozott vele többet. Miután bementem én is, becsapta mögöttem az ajtót.

Ez volt az egyetlen tantárgy, ahol szerettem elől ülni, így szokásosan elfoglaltam a bal oldali első padot.

Megvolt ennek is az oka, hogy miért. Kisebb koromban pont középen ültem, és Piton olyan nehéz feladatot adott nekünk, amiben mindenkinek beletört a foga. Ekkor nem csak a hátam mögött, de előttem is felrobbant az üst, és nagyon kicsin múlott csak, hogy emiatt ne szerezzek égési sérülést vagy rosszabbat. Emiatt ülök mindig elől. Így csak a hátam mögötti üsttel kell vigyáznom, viszont ott Fred foglalt helyet, aki meglepően jól teljesített bájitaltanból, George-dzsal együtt, aki pedig a középső padsor második padjánál foglalt helyet. Talán a tehetségükben a varázsvicc vállalat is besegítet, vagy épp fordítva.

Feszengve ültem le, ahogy furcsa érzés járta át a testem, miközben még az előbb elhangzottak jártak a fejemben. Mintha Piton tudta volna, hogy miféle könyvet rejt a borító.