Bár tovább maradhattam volna

1.rész

2020. szeptember 1.

Ma reggel végre elkezdődik az utolsó első napom a gimnáziumban és ki merem jelenteni, hogy mindenkinél jobban örülök most ennek.

4 évvel ezelőtt nem mertem volna fogadni bárkivel is abban, hogy itt leszek az érettségi évében. Próbáltam végig optimista maradni, de nem mindig sikerült, de akkor mindig ott volt velem Derek és, hogy is mondjam... olykor érzelmileg felpofozott, hogy gyorsan felejtsem el a rossz gondolataim és szedjem össze magam, mert együtt fogunk megöregedni.

Bárcsak így is lehetne...

Miután felkeltem elmentem letusolni, majd a tegnap este előkészített egyenruhámat vettem fel és a táskámba beleraktam egy mindenesül szolgáló jegyzetfüzetet és a tolltartóm. Lementem a konyhába ahol már Apa várt engem a reggelivel.

- Jó reggelt.- mosolyogtam és Apa háta mögött elsétálva gyorsan adtam neki egy puszit az arcára. Majd a hűtő elé léptem és elő vettem a narancslevet.

- Jó reggelt kincsem. Jól vagy?- kérdezte a válla fölött hátra nézve.

- Minden a lehető legnagyobb rendben.

- De ha baj van hívj és egyből megyek érted.- fordult felém teljes testtel.

- Apa már nem vagyok kisgyerek és amúgy is, ha bármi van ott van Tom. Plusz ma dolgozol.- néztem rá jelentőségteljes tekintettel és a kitöltött narancslevemmel leültem az asztalhoz.

- De akkor is a kislányom leszel ha már 6 gyereked lesz és a férjeddel a nyugdíjas éveiteket tervezgetitek.- mondta mosolyogva és letette elém a tányérom.

- Azt hiszem attól nem kell tartanunk.- szakítottam félbe és motyogtam az orrom alatt.

- Ezt most meg se hallottam.- mondta, majd vett az irányomba egy "ilyent még egyszer meg ne halljak!" pillantást és egyből a narancslevemre és a reggelimre  koncentráltam.

- Elvigyelek majd suliba?- kérdezte Apa miután befejezte a reggelit.

- Nem kell indulnod véletlen?- kaptam be még egy falatot.

- Szépen vagyunk. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a lányom le akar rázni.- játszotta el a hattyúk halálát.

- Apa nagyon jól tudod, hogy ilyet soha sem tennék meg veled.- álltam fel a helyemről és siető léptekkel apa mögé álltam és úgy öleltem szorosan magamhoz

- Indulnom kell.- megköszörülte a torkát majd felállt a helyéről és a konyha pultnak döntött táskájáért nyúlt.- Legyen szép napod.- lépett oda hozzám és egy puszit nyomott a fejem tetejére.

- Neked is.- mondtam és már csukódott is a bejárati ajtó én pedig a konyhapúltra könyököltem és elővettem a telefonom és Dereket kezdtem el tárcsázni.

- Szia Emma!- köszönt miután felvette a telefont.

- Szia Derek, megyünk együtt ma a suliba?- tértem egyből a lényegre.

- Persze, de akkor igyekezz, mert már itt állok a házatok előtt.

- Megyek, pusza!- mondtam mosolyogva és a tányéromat gyorsan a mosogatóba raktam a táskámat felkaptam a székről, a maradék narancslevet gyorsan megittam és siető léptekkel indultam el a bejárati ajtó irányába.

- Utolsó első nap!- mondta mosolyogva Derek, amint kiléptem az ajtón.

- Utolsó első nap!- mondtam én is és beszálltam Derek matt sötetkék Audi A5-ös cabriojába.

- Ezt is megértük.- sóhajtott fel Derek és a gázra lépett.

Nemsokkal 8 előtt értünk be a suliba és egyenesen a tértünk felé vettük az irányt, hiszen az első nap csak 4 osztályfőnöki óránk van, ahol Mr. Morgan ismerteti az ez évi menetrendet majd mindenki felveheti azokat az órákat az alap órák mellett, amik érdeklik.