Boyfriends ♡︎chanhyunin♡︎✔

♡︎17♡︎

꧁♡︎♡︎♡︎꧂

-Annyira félek!-kucorodott Hyunjin és Chan ölébe Innie.

-Nem kell aggódnod! Hajnalban már itt lesz nállunk biztonságban!

-Remélem bejön a terved és nem lesz baj!-tördelte a kezét Jisung. Az elmúlt órák szinte összes percében vagy tördelte a kezét vagy a körmét rágta idegességében. Szorongása előjönni látszott, de Minho próbálta elterelni a kisebb figyelmét hogy ne csinálja ezeket.

Most is megfogta a kezét és jelentőségteljesen rápillantott.

-Tudod hogy megbeszéltük ezt Sungie! Nem lesz gond, ne félj!

-És mi van ha most is bántják? Mi van, ha épp verik a szülei ebben a pillanatban is?-állt fel mérgesen.-Nem tudok nyugodtan ülni, amíg őt otthon ütik most is!-könnyezett be a szeme.

-Azt mondta, hogy elmentek a szülei. Reménykedjünk benne, hogy nincs komoly baja!

-Hogy tudod ilyen nyugodtan kezelni ezt az egészet? A párunk veszélyben van, te pedig ilyen nyugodtan mondod ezeket?-csattant fel.

-Srácok, ne veszekedjetek!-húzta arrébb Changbin Jisungot.

-Én veszekszek? Ő kezdett el minden ok nélkül kiabálni!

-Ez nem az óvoda, ne csináljatok balhét! Együtt vagytok, nem igaz? Meg lehet ezt beszélni a teraszon is normális hangnemben!-szólt rájuk Chan.

Kimentek a teraszra, de néhány percig nem szóltak a másikhoz.

-Ne haragudj hyung! Semmiről sem tehetsz, én pedig mégis...-kezdte el Jisung, de Minho megállította a beszédben.

-Nem haragszok Sungie! Lehet nem látszik rajtam, de én is nagyon aggódom! Viszont nem mutatom ki, mert valakinek meg kell őriznie a nyugalmát, hogy minden simán menjen! Nem tudunk semmit csinálni amíg nem hív minket Minnie, addig is próbálj meg nem erre gondolni, oké?

-Rendben.

-Szeretlek Sungie! És Minniet is!-puszilta meg az arcát.

꧁꧂

Este 10 órakkor értek haza Seungmin szülei. Szerencsére rögtön aludni mentek, nem pedig sorozatot néztek a földszinten.

Éjfél környékén óvatosan kinyitotta az ajtót és benézett a szülei szobájába. Mindketten mélyen aludtak, ám az anyja asztalán megpillantotta a telefonját. Minden bátorságát összeszedve bement és elvette onnan. Becsukta maga mögött az ajtót és visszament a bőröndjéért. Gyorsan megcsörgette Minhot, de nem beszéltek, nehogy felkeljenek erre. Maga után bezárta a szobája ajtaját és zsebre vágta a kulcsot.

Felkapta a táskáját és a bőröndöt majd a lehető leghalkabban lement a lépcsőn. Kiment a kapun és amilyen gyorsan csak tudott az utca végéig ment.

Chan közben Minho irányításával megérkezett a helyes utcába.

-Ott van!-mutatott az előttük lévő Seungminra. Kiszálltak mindhárman. Míg Chan a csomagtartóba tette a bőröndöt Minho és Jisung sírva szerelmük nyakába ugrott.