Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

16. rész Vihar előtti csend

Így nyertünk az Oarai ellen. Miho végre hajlandó volt kibékülni velem, anélkül, hogy szitává lőtt volna. Mostmár tényleg nincs sok idő a fináléig, és így, hogy döntősök vagyunk, szabadidőnk nem lesz sok. Ellenfelünk a Fekete Erdő lesz, miután a Maginotot és a váratlan győzelemmel tovább jutó Continuiationt is porrá alázta. És valószínűleg a spion is Mahonak dolgozik, így ideje nyomozni. Nekem valamiért nem jött össze a dolog, így behoztam Rikut a nyomozásba, aki elég sok krimit olvas.

-Na, hogy kezdjünk?-kérdeztem.

-Menjük a kösztümboltba!-kiált Riku.

-Nem tudom, mi értelme van, de oké-mondtam, és elindultunk.

Ott aztán Riku felaggatott rám egy olyan ruhát, amiben úgy néztem ki, mint valami Sherlock Holmes.

-Ez mennyiben segített?-kérdeztem.

-Ha nyomozol, mindig stílusosan-jegyeztem meg Riku.

-Van egyébként ötleted?-kérdeztem.

-Nincs, neked?-kérdezett vissza Riku.

De lenne egy. Usagi! Hiszen mindig olyan teperős, mintha valaki a Fekete Erdőbe szánta volna. Nézd meg, ott volt a puccs. Miután elfogták, hirtelen már a csatornából is az ellenség jött-mondtam.

-Na persze. Nem értem, miért utálod Usagit, de szerintem túlzottan teper, hogy eláruljon minket-magyaráz Riku.

Rendben, lehet, hogy igazad van. És egyébként már van ötleted?-kérdeztem.

-Esetleg lenne egy öltetem, ki lehet-mondja Riku.

-Ki?-kérdeztem.

-Riko. Eredetileg ő nem is tudom melyik, de másik suliba akart menni, csak én, mint a szülők kedvence, vittem magammal ide. Nemrég láttam, hogy egy német magazint olvas, és mikor benéztem, nagyon kretén arcot vágott. Ja, és a puccs alatt ő is gyanúsan eltűnt. Vallasuk ki!-mesélt Riku.

-Rendben. Menjünk!-mondtam, és elindultunk az ikrek lakása felé.

Szürreális látvány tárult elém, mikor odaértünk. Annyira kicsi volt az a lakás az enyéimhez képest. A régi lakás minimum háromszor, a házam pedig lehet, hogy tísszer nagyobb az övéknél, ráadás ők ketten osztoznak egy ilyenen. Na, mindegy, elkezdtük Rikot kérdezgetni.

-Be kell hogy avassalak valamibe-kezdtem-Mikor Mihoval beszélgettünk, ezt a papírt kaptam tőle, rajta a terveinkel. Ez csak véletlen egybeesés, hogy a meccs előtt nem voltál velünk, így át tudad adni Mahonak a tervet?

-Aztán, minek olvasol német dolgokat, ha nem is tudsz németül?-kérdezte Riku.

-Vagy lehet, hogy te árultál el minket puccskísérlet során is?-kérdeztem, mikor Riko megszólalt-Minden azért volt, hogy megszerezzen ezt. Nem én vagyok a kém.

Egy Panzer II modelt tart a kezében.

-Sajnálom a titkolózást, de ezt a döntőn akartam odaadni, Riku, még nincs is kész. Amikor nem voltam ott, éppen a postán voltam, a német nyelvű magazinok azok szerelésre vannak, éppen fordítom őket, ráadás én a puccs idején egy szertárban Mario Kartoztam Minával. Így már oké?-mesélt Riko.

-Igen, oké-mondtam.

-Van egy újabb gyanúsítottam-mondta Riku.

Ezt most hagyjuk. Majd a döntő után nyomozunk. Addig legyen ez a mi kis titkunk-mondtam.

-Igenis, kapitány-mondták az ikrek.

Elindultam hazafelé, mikor eszembe jutott valami fontos. Szeretném, ha lehetnének vendégeim. Szeretném elhívni apát és anyát, végülis ők a szüleim, és ráadás ők még nem is jártak az én városomban. Így felhívtam anyukámat.

-Szia kincsem. Mit szeretnél?-mondta anyukám.

-Nem jönétek el hozzám, jövő hét szombaton a sulimba?-kérdeztem.

-Miért? Valami fontos lesz?-kérdezte anyu.

-Akkor lesz az első senshabajnokságom döntője, amin történetesen én is részt veszek-magyaráztam.

-Micsoda? És erről én miért nem tudtam? És tényleg. Gratuláltok-mondja anya.

-Rendben, legközelebb gyakrabban felhívlak, ha erre célzol, de akkor jöttök?-kérdeztem.

-Jövünk, persze. Ne félj-mondta anya, és letette.

Éppen sétálok a parkban, mikor találkozok Fannival, aki azonnal meglát.

-Asszem, most lenne a legjobb idő arra a dologra-mondta.

-Most? Nem lehetne egy kicsit később?-kérdeztem.

-Habozás. Tipikus probléma-mondja Fanni.

-Akkor is. Most úszok a problémákban-mentegőztem.

-Hát ha nem cselekedsz, akkor én-vette elő a telefonját Fanni.(E/3 nézőpont indul!)

-NEEEEE!-kiáltott Ayumi.

Magyarországon, valahol Budapesten, éppen a szobájában ül Soma. Igen, ez az ő neve. Ayumi is tisztában van ezzel, mert megtalálta Soma e-mail címét, így megszólítja.

-Szia Soma-mondta röviden.

-Szia...Pontosan ki is vagy?-kérdi Soma.

-Ayumi, a tényleg japán lány-mondta.

-Rendben. De lehetne egy kérdésem?-kérdezte Soma.

-Hallgatom-mondja Ayumi.

-Ok. Éppen böngészek a Wikipédián, és véletlenül rátalálok egy japán sportra, amit tankokkal játszanak. Ez eddig oké, de hogy Magyarországon is volt, és elfogadták a komunizmus korában, na az már kicsit fura. Lefújják a ligát 1984-ben, és itt kezdődik az igazi hullámvasút: mit keresel te a cikkben? Ez felkeltette az érdeklődésemet, és találtam egy japán cikket erről, és ott azt írják, hogy 13 évesen van egy tankod, és egy komplett várossá alakított repülőhordozó van a kezed alatt. Ezt szerettem volna megkérdezni-mesélt Soma.

-Ez szerintem egy kicsit komplikált és drága, hogy telefonon beszéljük meg, így meghívlak az általunk rendezett senshabajnokság döntőjére június 5-ödikén. Akarsz jönni?-kérdezte Ayumi.

-Rendben. Szia-mondta Soma.

-Találkozunk 5-ödikén! Szia-mondta Ayumi.

A hívás után odamegy Fanni.

-Szép volt csajszi!-mondta.

-Köszi!-mondta Ayumi.

Így ez volt a finálé előtti utolsó kis slice-of-life része ennek a fanfictionnek. Viszlát! (Igen, ez a kiköszönés.)

Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm finálé előtti része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!