A baba monitor

Rossz alvó voltam kiskoromban. A mai napig az is vagyok.
5 éves koromban nagyon féltem egyedül lenni a sötétben. Mindig féltem, hogy szörnyek vannak a szobámban. Emiatt volt, hogy szinte az egész éjszakát átvirrasztottam. Anya ezt egyszer megelégelte és egy szerzett valahonnan egy nagyon ócska baba monitort.
A monitor piros színű volt, fehér és kék virágokkal. Nagyon koszos és rozsdás volt. Látszott rajta, hogy már nem egy mostani készülék... Anya mondta, ha bármi van, csak hajoljak közel a monitorhoz és beszéljek bele, és ő hallani fogja.
Éjszaka felriadtam egy rémálomból. Egy ideig fekve hezitáltam, mert meg sem mertem mozdulni... Mikor szedtem egy kis bátorságot, az éjjeli szekrényen lévő monitorhoz hatoltam, és mondtam anyának, hogy rosszat álmodtam. Anya nem beszélt nekem vissza, hanem egy altatódalt kezdett dúdolni, amit eddig még sosem hallottam.
Reggel mikor felébredtem, kimentem anyához a konyhába, és átöleltem. Anya épp reggelit készített. Letette a kést, amivel a zöldségeket vágta, és visszaölelt. Mi az Sophie? Kérdezte kedves hangon. Köszönöm anya, hogy énekeltél nekem. Mondtam. Kincsem én nem énekeltem neked, biztos csak álmodtad. Mondta.
Aznap este még ébren voltam, amikor egy alakot pillantottam meg az ablakomban. Azonnal a monitoron akartam szólni anyának, de a monitor nem volt ott az éjjeli szekrényen. Amint beértem anya szobájába, levegő után kapkodva elmondtam neki, hogy van valaki az ablakomban.
Anya bement a szobámba, és azaz alak még mindig ott volt az ablakban a baba monitorral a kezében. Anya hívta a rendőrséget.
Mikor kiértek a rendőrök csak a monitort találták meg az ablak alatt. Vissza hallgatták a monitoron a felvételt, de csak susogást hallottak rajta.
Azt az alakot nem találták meg. Az alak eltűnt. De ez az emlék sosem fog...