Vissza a gyökerekig

18. rész

Sok minden fog történni, az biztos.

*Ryan szemszöge*

Amint leültem a kanapéra, Daniel rögtön elkezdett volna beszélni, de én megállítottam. Most nem hagyhatom, hogy elszaladjon a lehetőségem, meg kell vele beszélnem a dolgokat, másképpen eltűnik a bátorságom és több esélyem nem lesz rá.

Egész úton azon gondolkodtam, hogy, hogyan is kéne elkezdenem, vagy inkább mivel kéne kezdenem. A jobbal vagy a rosszabbal?

Végül arra a döntésre jutottam, hogy kezdem a jóval.

Felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.

-Emlékszem, hogy, mikor először láttalak, akkor azt sem tudtam ki vagy. Ott ültél a kávézóban, de, most lehet, hogy nem fog a legkellemesebb lenni, de be kell vallanom, hogy láttam, nem kertelek, ahogy végig mértél. - belepirossodott és zavarában lehajtotta a fejét, mire én álla alá nyúltam és felemeltem arcát, hogy szemeimbe nézzen. - Talán akkor indítottál el bennem valamit, amit akkor nem igazán értettem. De azóta változott a helyzet, mert most már tisztában vagyok mindennel. - mélyen szemeibe néztem és elmosolyodtam. Most vagy soha! - Daniel, szeretlek. Mindennél jobban, és elmondhatatlanul sajnálom a múltkorit. Tudom, hogy nem vagyok a szavak embere, de igyekszem. Nem kellett volna úgy lepattintanom, de megijedtem. Gyáva vagyok ilyen téren és a hideg külsőm elle...

Nem gondolkozott, csak az ösztöneire hallgatott, úgy fogta meg az arcomat és csókolt meg. Az elején csak puszinak indult, de nem bírtam magammal. Annyi ideje vágyakozok arra, hogy megérinthessem azokat a halvánny rózsaszín ajkakat és most itt van.

Igyekeztem minden pillanatot kiélvezni és jól az eszembe vésni, mert valószínűleg ez az utolsó ilyen alkalom.

Kezeimet csípőjére tettem és rámarkoltam, ezzel jelezve neki. Értette a célzást és, míg folyamatosan ízlelgettük egymás ajkait, amik most annyira egymásra találtak, mint még eddig soha semmi, ölembe ült. Nem akartunk elválni egymástól, ezt az is bizonyította, hogy levegőt is alig vettünk, mert, amint egy kicsikét is eltávolodtak az ajkaink, rögtön mágnesként kezdtek el viselkedni és összekapcsolódtak újból.

Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire vékony a csípője. Annyira csábító volt, hogy nem tudtam neki ellenállni, közelebb húztam magamhoz az ölemben, ezért kiskapitányaink összesimultak, főleg akkor, amikor megmozdította csípőjet. Ő sem és én sem voltam a legnyugodtabb állapotban, személy szerint nagyon közel voltam ahhoz, hogy elszakadjon az a bizonyos cérna és minden elvemet félredobva rámásszak. De nem tehettem.

Látva azt, hogy én nem lépek, Daniel akarta megtenni az első lépést. Ez annyit jelentett, hogy kezét végigsimította mellkasomon, mire nekem muszáj volt mely levegőt vennem - megjegyezném, hogy tetszett neki az, ahogy reagálltam érintésére, mert belemosolygott a még mindig tartó csókunkba. Ujja beleakadt az ingem egyik gombjába és lassan elkezdte kigombolni.

Ekkor, mintha a vészfék bekapcsolt volna, eltoltam magamtól. Szemében rögtön csalódottságot láttam.

-De, én azt hittem, hogy...

-Ne értsd félre, kurvára szeretlek, de még lenne valami, amit el kell mondanom. - fogtam meg arcát és nyomtam puszit szájára. Szomorú volt az arckifejezésem, amit Daniel is észrevett.

-Figyelj, az az igazság, hogy... - nagyot nyeltem - tudom, hogy miért ment el Felix.

Egy picit megálltam, és az jutott eszembe, hogy én biztos ezt akarom? Basszam el a dolgainkat, mikor, még csak most kerültünk egyenesbe?

-Felix elkezdett nyomozi abban, hogy miért haltak meg a szülei. Amikor ő még kisgyerek volt, a családja adósságban szenvedett és sürgősen szükségük volt, most lényegtelen, hogy mennyi, de nagyon sok pénzre és a családomtól kértek kölcsön. - kicsit vártam, hogy felfogja, majd, miután bólintott egyet, folytattam. - Apám már akkor benne volt az üzletben, csak sokkal veszélyesebb vizekre is evezett. Ez történt a Felix szüleivel is. A kölcsön kért pénzt mindig vissza kellett neki fizessék, egy, már előre megszabott határidőn belül, ha ez nem sikerült, akkor az úgy nevezett "takarítók" elvégezték a munkájukat. - itt rá néztem és megpróbáltam megállapítani, hogy tudja-e, hogy mire gondolok ez alatt.

Eltelt egy pár pillanat, akkor már tudtam, hogy baj van és elkezdtem kinyújtani felé a kezemet, de ő hátrább húzódott.

-Ugye nem? - kérdezte kitágult szemekkel és az arcomat fürkészte annak jeléért kutatva, hogy csak viccelek. De én teljesen komoly voltam és egy szavamat sem szántam viccnek, amit hallgatásomból jól le tudott következtetni.

-Megértem, ha ezentúl látni sem akarsz - néztem el arcáról, mert egyszerűen annyira fájt azt látni, hogy mennyire szíven ütötte a dolog, de, ha már neki fogtam, akkor folytatom. - Akkor, amikor eltűnt, éppen egy pár papírt lopott el tőlem az irodából. Ő is nagyon okos és jól összerakta a képet, majd rám talált. Aztán megtudta, hogy mivel foglalkozok, de nem ijedt meg tőlem, pont úgy, hasonlóan, mint te. És igen, az igaz, hogy a családom tetette el láb alól a szüleit, de nekem erről fogalmam sem volt és nem is érdekel. A papírok pedig nem fontosak, nem számítanak nekem, amit meg is szerettem volna mondani neki, ha akkor nem szalad el, hanem végig hallgat. - csak bámult és bámult rám hatalmas szemekkel Daniel, amit már nem bírtam tovább és két tenyerem közé fogtam arcát. Megijedt, még levegőt is elfelejtett venni.

Teljes testem egészével felé fordultam és mélyen szemébe néztem, amik most a zavarodottságtól és a félelemtől csillogtak. Ugyanakkor látszott az is, hogy örlődik: mit reagáljon a helyzetre, mit mondjon, megbízzon-e bennem ezek után?

-Bármit is gondolj most, én akkor is teljes szívemből szeretlek és, ezért azt is elviselem, ha többet látni sem akarsz.

Nem mozdult egy csepet sem, még most sem.

-Hallod? Kérlek, csak mondj valamit, mert nagyon megijesztesz. - rázzogattam enyhén vállánál fogva. - Daniel? - kezdtem pánikolni, mert, mi van, ha túl sok volt ez neki? - Könyörgöm, drágaságom! - már azt sem tudtam, hogy mit csinlájak, nem, hogy azt, mit mondok. - Ne csináld ezt velem! - rásimítottam arcára, de meg sem moccant, a szemhéja sem rándult, a pupillája még mindig ki volt tágulva és a semmibe meredt. - Én egyetlen Danielem, legalább a kicsi ujjadat mozdítsd meg, hogy tudjam még itt vagy. - jó alaposan oda csináltam. - Hallod, szerelmem?

Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom neki, főleg, hogy, ha így reagált rá. Olyan volt, mintha egy élethű bábut tartottam volna a kezem között. Az egész az én hibám, ha akkor hozzá sem szólok a kávézóban, ha nem hagyom, hogy tovább folytassa a nyomozást, ezzel elindítva az akkor még csak játékot közöttünk, ami később komoly dologgá változott, ha leállítottam volna, ha nem találok ki ilyen hülye ötletet a megvédésére, ha nem szerete...

Miközben ezen gondolkodtam, egyáltalán nem érzékeltem a külvilágot, a szememben könnyek kezdtek gyűlni, de, mintha megérezte volna, hogy magamat hibáztatom, hirtelen felébredt a transzból és megcsókolt. Az első másodpercben azt sem tudtam, hogy mi történik, de, amikor elkezdte ajkait mozgatni az enyémen, szépen lassan visszahozott a gödörből.

Ennél többre nem is volt szükségem. Érezni az ajkait, amik csak úgy csábítják a tekintetem, arra késztetve engem, hogy beléjük marjak, jól megkínozzam őket, amitől feldagadnak, majd nyelvemmel megízleljem minden egyes négyzetcentiméterjüket, most maga volt a paradicsom számomra.

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy soha a büdös életbe nem fgom hagyni, hogy csak úgy kisétáljon az életemből, mindent meg fogok tenni érte és a legboldogabb perceket fogom neki ajándékozni.

Ő megbocsjátott nekem és elfogadott, még úgy is, hogy az előbbi vallomásom ellenére sem tud mindent, ezért nekem kell a legjobb, legtisztességesebb, legszexibb és legaranyosabb barátnak lennem.

Amint elmúlt 18, lemondok a gymáságról, hogy akadályok nélkül élhessük napjainkat: az Ész és az Erő. Ezek votunk mi, ketten.

-Én is szeretlek. - súgta két csók között, majd kicsit hátrébb húzódott. - A "drágaságomat" most felejtsd el! - mosolygott, hála az égnek! Jól befenyített a cukiság. - Még kell egy kis idő, hogy feldolgozzam, de, az az igazság, hogy én is őrülten, szinte halálosan beléd szerettem,... Apuci. - végére félénken és ártatlanul nézett szemeimbe, majd, mikor meglátta, hogy szemeim felcsillantak a bevcenevem hallatán, pajkosan elmosolyodott.

Derekától fogva magamhoz húztam, ráfogtam combjára és felemeltem, úgy vittem el a hálóig, ahol először a falnak nyomtam neki, majd...