A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

29 fejezet

*Yeji szemszöge*

Nem tudom hova megyünk, de egyszerűen semmi kedvem nincs ehhez az egészhez... Bárcsak nemet mondtam volna erre az egészre.

*Lisa szemszöge*

Amint be értünk megláttam őt.... Arca koszos, poros volt, véres keze kék, talán el is tört és a hasán volt egy vágás... Úristen elvérzik...
Oda rohantam levettem az ingem és oda szorítottam rá.
-Nyugi minden rendben lesz. Amikor felnéztem belenéztem abba a gyönyörű szemébe  amivel fogadott. Nem láttam mást benne csak csalódást amit nem értettem.
Lágyan megfogta az arcom
-Köszönöm!

S elájult karjaimba

-MENTŐT KÉREK, MENTŐT!! GYORSAN. TARTS KI JENNIE!

*****

*Ryujin szemszöge*

Megérkeztünk, leparkoltam majd ki szálltam és segítettem neki.
Elvittem őt a parthoz a tengerhez aminél már nagyon rég voltunk és szerettem volna, ha kicsit nyugodtabb környezetben van.
Le ültettem majd én is helyet foglaltam.
-Le veheted.
-Na végre ki tudja hogy.....

s láttam kicsit megdöbbent a látványon, hova érkeztünk.
Nem szólt csak mosolygott...

-Köszönöm Ryu!

Fejét vállamra hajtotta s úgy néztük tovább a vizet.

****

Körülbelül egy olyan félóra nézelődés után megszólaltam, nem bírtam tovább...
-Figyelj, sajnálom ami történt én nem akartam, hogy miattam szét menjen ez a kapcsolat...
-Nézd Ryu nem a te hibád, hallottam mindent!
-De, az enyém, ha nem provokálom ki, hogy ideges legyen nem tartanánk itt...
-Lásd a jó oldalát.
-Yeji ennek nincs jó oldala..
-De van, nem derült volna ki hogy agresszív, ha nem provokálod ki. Ki tudja, idők múlva megütött volna engem is...
A másik jó oldala pedig, hogy visszakaptam a legjobb barátomat!

S ezzel megölelt.

*Lisa szemszöge*

Itt ülök Jennie ágya mellett, de magam se értem minek. Ki ő nekem? Senki. Nem is ismerem úristen Lisa menj már haza....
Ahogy nyúltam a kilincshez egyben éreztem és halkan hallottam, hogy kezd ébredezni.
De jó vagy Lisa...

A jó hír, hogy Jacksont elkaptuk így ő is rács mögé került a feladat sikeres volt apa is megdicsért most pedig itt vagyok de minek?

*Jennie szemszöge*

-H-hol vagyok? Próbáltam volna felkelni de iszonyú fájdalmat éreztem a hasamnál.
-Szzzz!!
-Hé jól vagy? Hallottam meg egy kissé komor érdes hangot magam mellett.
-Te ki vagy? Mit keresek itt? Hol vagyok? Mi történt?
-Túl sok a kérdés Csipkerózsika.
-Aha akkor valami bunkó fasz lehetsz te is.
-Hát ha kinyitnád a szemed akkor rájönnél bár kétlem...
Amint ezt ki mondta és megláttam rájöttem azzal beszélgetek aki megmentette az életem vagyis jobban mondva ő lett volna a "megmentőm".

-Elnézést... nem tudtam, hogy te vagy itt..
-Semmi baj, igazából én se tudom miért vagyok itt, csak tudni akartam, hogy jól vagy e meg az ingem még mindig bent van.
-Értem. Jackson?
-Ismered?

Kezdett el az ágy mellé sétálni.

-Nem, csak megmondta a nevét tudni szeretném, hogy milyen sorsot kapott..

Remélem, hogy  sikerült bevennie....

-Börtönbe került, úgy ahogy az apja is. Legyen ennyi elég.
-Rendben. Na és hogy hívnak?
-Mit érdekel ez téged?
-Látom a látogató egyben megmentő lány nem nagyon kedves sőt flegma is egyben...
-Chh...

Ezzel kilépett az ajtón és valószínűleg soha többé nem fogom őt látni.

Azonban azt éreztem, hogy jól áll neki az amit csinál... az, hogy ilyen durva de valójában azt hiszem legbelül szerető ember ő is csak most valamiért azt érzem mégse...

*Lisa szemszöge*

Ez fura, olyan védtelennek tűnt és érdeklődő, valamiért nem nagyon hiszem el, Jacksonnal kapcsolatban a dolgokat amiket mondott...