How Dare You, Daddy? (SZÜNETEL)

[] Almost Kiss []

-Jo-jordan, te is látod amit én? - Mutattam az egyik fénylő mozgó dologra a fák között. A rengeteg árnyékából egészen felénk közeledett. Körkörös irányban szállingózott, amire nevetve megszólalt Jordan:
- Most látsz először szentjánosbogarat?
- Mi, ez az? - A döbbenetemet elfedni nem tudtam, tagadni se lehetett volna.
- Ja, ez az. - Alig tudta visszatartani a nevetést.
- Aha... értem. - Igyekeztem nem elnevetni magam én is. Egy pár bogárka csatlakozott még hozzá, hogy ne magányos tüneményként lehessen.

A telefon csengőhangja lágyan zenélni kezdett, és kellemes rezgéssel jelezte, hogy hívása van Jordan-nek.

- Kérlek ne haragudj! - Szólt kissé szomorúan.
- Oh, semmi probléma. Itt leszek. - Mosolyogtam a sötétben, bár nem hiszem, hogy látta volna.
Elnézést kérően bólinthatott, mert ahogyan felkelt a hosszú haja a vállamat érintette.

(Jordan szemszögéből)

A hívás heves rezgések közepette, a felvételt érintette.
A név aki hívott az Tibalt édesanyja volt, Sarah.

Szia Sarah!

Hello Jordan! Merre vagytok? Egyáltalán tudod, hogy hol van Tibalt?

Sarah kérlek nyugodj meg! Tudom, hogy merre van, mivel itt vagyok vele
.

De hol vagytok? Te most komolyan a bolondját járatod velem?

Sarah, még mondtam is, hogy ma munka után felveszem Tibaltot, és a megismerkedés céljából együtt töltjük a du-nt.

Igazad van. - Gondolkodott hangosan.

Tudom. - Forgattam meg a szememet.

Mintha rémlene valami. Tényleg mondtad. - Kapott észbe.

Egyértelmű. Itt vagyunk a folyó melletti egyik erdőrészen. Ne aggódj értünk.

Tudod, te, hogy mennyi az idő? 11³²!!!!

Igen, tudom, de holnap szombat. Kicsit lazíthat. Meg nem iratok velük semmit se hétfőn. Ha tanulnia is kéne azt is megtudná csinálni később.

Éjfélre legyetek itthon, ha nem akartok bajt. Értve?

Rendben, de kérlek ne kapd fel a vizet!

Ha itthon vagytok megnyugszom.

Szia!

Szia! - A végszó elhangzása után egyből kinyomta a telefont.
Kissé határozott léptekkel indultam meg Tibalt felé, aki örömm a hangjában fogadott.

"Ez már jó hír"

- Minden rendben..?
- Igen, csak édesanyád volt. Elfelejtette, hogy szóltam neki arról, hogy ma velem töltöd a du-nt.
- Ah, értem.
- Mondta, hogy nem tudott elérni, ezért aggódott.

- Oh, elnézést a suli miatt le van némítva automatikusan.
- Mint tanárod azt mondom, "köszönöm, hogy van valaki aki betartja a szabályokat", és mint a gondviselőd azt mondom, hogy "tudod te hány óra eltelt már az iskola óta?"

Mindketten nevetésben törtünk ki.
Az idő meleg volt, a jele mindkettőnkönk mutatkozott. Jordan idegesen legyezést szimulált a polójával. Az öbölnek is halk sodrása hallatszott. Az ötlettől vezérelve kioldottam a cipőmet, ledobtam magamrol a zoknimat és felhúztam amennyire tudtam a nadrágom szárát, az értékeimet magam mögött hagyva majd belegázoltam az elsőre hidegnek erződő öbölbe. A vize kellemes volt, lágyan simult a bőrömhöz, aminek hatására libabőrössé tett.