Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

113. Kedvelni

Március 16. (hétfő)
Huppsz, kimaradt tíz nap. Akkor jöjjön a beszámolóm.
A nőnapi-estet követő nap, amikor Casso hazajött Ljubljanából, első dolgom volt elmesélni neki, hogy Várady előtt milyen szinten lebuktunk és milyen szinten jófej volt, ráadásul még haza is vitt, a történet pedig a barátomnak kimondottan tetszett. :)
Várady egyébként azóta se tett semmi szemrehányást, mindenesetre azért a legközelebbi tanítási napon megkíséreltem a magyarázkodást, a bocsánatkérést, és társait, de nem hagyott kibontakozni, letudtuk annyival, hogy ő nem tud semmiről, egy ilyen volt, oké, ennyi még köztünk marad, szóval hálálkodtam egy sort és azóta is ég a fejem egy kicsit.
Múlt hét szerdán Lilinek szülinapja volt, így a négyesünkből már mind tizennyolc évesek lettünk. Ezt természetesen megünnepeltük.
Pénteken ünneplőben meg kokárdában kellett lenni március 15-e miatt (ami vasárnapra esett, de pénteken volt a megemlékezés a suliban), szombaton pedig lezajlott életem második kiállítása, eszméletlen jó volt, nagyon jól sikerült és nagyon-nagyon sok dicséretet kaptam. :)
Ma pedig Márti szülinapja van, és mivel az említett lánynak Németországban most tanítási szünet van, itt lesz Magyarországon jópár napig - tegnap este érkeztek meg a szüleivel, ma suli után pedig már ott állt az iskolánk előtt, hogy találkozzunk.
Egyből a nyakamba ugrott. :)
- Sziaaa! - ölelt meg, majd én is őt.
- Szia - karoltam át mosolyogva - Boldog szülinapot.
Miután elengedtük egymást, Márti köszönt az akkor kiérkező többieknek is a társaságunkból.
- Szia Ricsi - mosolyodott el, ahogy kiért az említett, hosszú hajú srác is a suliból.
Egy picit habozva, de aztán megölelték egymást, végülis jó viszonyban váltak el, de már annak is több, mint fél éve.
Nemsokára Casso is csatlakozott hozzánk.
- Helló - köszönt Mártinak, ahogy meglátta, majd levágta a táskáját az egyik pad széléhez.
- Szia - mosolygott rá Márti, majd rutinból, ha már mindenki mást is, Cassohoz is odalépett és megölelte.
Szerintem Casso és Márti még soha az életben nem ölelték meg egymást ezelőtt, és társaságon belüli párbeszédeken kívül (a gimi előtti kétperces Westend-es beszélgetést leszámítva) se köti össze őket sokminden, érződött, hogy Casso erre az ölelésre nem számított, de nem sokat problémázott Márti egyértelmű kezdeményezésén, oké, visszaölelte arra a két másodpercre, aztán ennyi, felbontott egy ásványvizet, nem történt nagy dolog.
- Jó a pulcsid - nézett Márti a barátomra, miután már elengedték egymást.
- Kösz.
Ezután páran feldobták, hogy menjünk kajálni közösen, úgyhogy így, Mártival kibővülve kiválasztottunk egy szimpi kajáldát, nem sokkal később meg már ott is voltunk.
Kilencen voltunk, így nagy önállóan összetoltunk két hatszemélyes asztalt, ebből következően kaptunk egy tízszemélyes asztalt, a két hosszabbik oldalán négy-négy ülőhellyel, meg ugye a két asztalfővel.
Ricsi egyből lestoppolta az egyik asztalfőt, a másik asztalfőnél a székre pedig a cuccokat pakoltuk, akinek nem fért volna el a lábánál.
Az asztal egyik hosszú oldalának a Ricsihez legközelebbi helyére Saci ült, a barátja mellé, Saci mellé pedig én.
Andris és Enikő, akik közös menüt kértek, a másik oldalt foglaltak helyet, Enikő a másik asztalfőhöz legközelebbi helyen, mellette Andris, Andris mellé meg Casso, tehát velem szemben.
Így maradt három szabad hely Lilinek, Lacinak és Mártinak, egy Casso és az asztalfőn ülő Ricsi között, kettő pedig mellettem. Lili egyet kihagyva mellettem, leült Enikővel szemben (Lili és Enikő is készültek már a nagy osztozkodásra :D), és itt már szinte adta magát a helyzet, hogy akkor Márti ül mellém, Lili és én közém, Laci pedig Ricsi és Casso közé, így barátnők egymás mellett, fiú haverok egymás mellett, teljesen jó.
Elméletben.
Csakhogy Márti a két fiú közé ült le, Casso és Ricsi közé, Sacival szemben, velem átlósan szemben, mellém pedig így kizárásos alapon Laci került.
Azért annyira nem jött ki rosszul, így Laci Lili mellett ült, Andrissal szemben, így senki nem problémázott, de nem ez volt az egyértelmű terv, én azért furcsálltam egy kicsit, hogy őszinte legyek.
Casso, ahogy Márti leült mellé, oldalra pillantott, majd valamelyik fiúval összenézett, de aztán ő se szólt semmit, és mivel tényleg senki nem kifogásolta ezt (hangosan), elengedtem a témát.
Nem kell nekem mindent kifogásolni, ugyebár.
- Miii, volt rizibizi? - nézett Ricsi a barátnője tálcájára, igyekezve feldolgozni az infót, ami neki eddig elkerülte a figyelmét.
- Aha - mosolygott rá Saci.
- Hol?
- A köreteknél.
- Engem átverteeek - röhögte el magát Ricsi, képtelen volt megemészteni a hírt :D - Adsz? Van ilyen petrezselymes cuccom.
- Mármint a krumpli? - pillantott Saci Ricsi táljára.
- Jaja. Kóstolsz egyet? - ajánlotta fel Ricsi, amibe Saci teljes nyitottsággal belement, Ricsinek pedig úgy is volt akkor épp egy petrezselymes főtt krumpli a villáján, úgyhogy egy laza mozdulattal odatartotta a barátnőjének, aki mosolyogva lehúzta a falatot szájával a villáról - Na, viszed?
- Oksi - egyezett bele Saci a cserébe, majd ő odaadta Ricsinek a rizibizije felét, Ricsi pedig a petrezselymes főtt krumplijából ugyanennyit.
Cuki jelenet volt, mosolyogva néztem őket, meg igazából szinte mind, csak egy pillanatra terelődött a tekintetem Mártira, aki bár mosolygott velünk, vagyis mosolyogni próbált, látszott rajta, ahogy megfigyeltem, hogy nem szívesen nézte végig az exe jelenetét Sacival, aki Ricsi exe volt közvetlenül Márti előtt, most pedig újra a barátnője.
Megjegyzem, nem kellett volna végignéznie, ha nem oda ül, hanem mellém, de mindegy.
Aztán Márti elszakította Saciéktól a tekintetét, rámmosolygott, viszonozva a pillantásomat, majd ahogy valamit átpakolt a tálcáján, véletlen megérintette a mellette ülő barátom karját, ami mondjuk annyira nem lehetett érzésre véletlen, mivel Casso erre rápillantott.
- Bocsi - húzta el a kezét Márti.
Casso nem botránkozott meg ezen, oké, semmi, nem gáz, lépjünk tovább.
Enikő pár perc múlva felállt, hogy mosdóba menjen és kiráncigált engem is.
- Oké, itt mi a bánat folyik? - kérdezte felvezetés nélkül, ahogy már nem a többiekkel voltunk.
- Márti és Casso?
- Aha. Ölelés, jó a pulcsid, mellé ülök, megfogom a karod, ez így mi?
- Nem tudom, de végülis egy baráti társaság vagyunk...
- Kivel beszélek és hova tetted Lenit? - pislogott Enikő, tekintve, hogy nem szokásom ezeket ilyen higgadtan lereagálni, mire elnevettem magam.
- Márti a barátnőm, ráadásul van barátja, igyekszem elkerülni a túlreagálást - vallottam be a hajamba túrva.
Ahogy az asztalhoz közelítettünk, Cassoék sorához képest hátulról, annyit láttunk, hogy Márti épp megkínálja Cassot sültkrumplival.
Ez persze nem nagy jelenet - önmagában.
- Mondom, hogy rá van szállva - mondta Enikő halkan.
- Márti mindenkivel ilyen nyitott - győzködtem egyszerre őt és magamat, de ezt legbelül, az állandó, féltékeny-bizonytalan énem miatt még én se hittem el, pedig nagyon el akartam.
A következő percben a velem szemben ülő Saci észrevett minket Enikővel.
- Leniii, végre! - mosolygott rám Saci, így mindenkinek a tudomására adva, főleg a velünk szemben ülő szülinapos lányéra, hogy itt vagyok - Úúú, nézd, mit találtam - nyitotta meg a telefonját, amikor visszaültem mellé, majd mint ha valami cuki instás posztot mutatna, megnyitotta a jegyzettömböt, én pedig elolvastam rajta a szöveget, amit sunyiban írhatott le.
"egész végig nyomult rá"
- Muti - vettem át Saci telefonját, majd az asztal alatt bepötyögtem a kérdésemet.
"egyértelműen nyomult?"
- Nem, nézd, így kell - vette vissza Saci a készüléket.
"aham, itt flörtölt vele végig!"
- Tudom, de én erre gondoltam - nevettem el magam, hogy ne legyünk feltűnőek, mint ha tényleg valamivel foglalkoznánk.
"ezt majd meséld el, Casso hogy reagált?"
- Jaaa. Meg még ezt is akartam, lementettem neked - mondta Saci, én pedig átadtam a telefonját neki.
"sehogy"
Oscart nekünk.
Ezt az egészet nem értettem, Márti tényleg annyira régi és annyira jó barátnőm, végig ott volt velem, amikor Cassoval voltak gondok, vagy régebben Ákossal, egyszerűen nem értettem, mi ez az egész.
- De hogy értetted azt, hogy nyomult? - kérdeztem Sacitól, amikor már kezdtünk kijönni mind az épületből és egy kicsit odébb vonulhattunk ketten - Vagy mennyire egyértelműen? Úgy, mint aki össze akar jönni egy sráccal és szétszedni a barátnőjétől, hogy felszedhesse és vele járjon, vagy mint akinek csak tetszik...?
- Mint aki nagyon crusholja - válaszolta Saci őszintén.
A hajamba túrva zavartan elnevettem magam.
- Szóval teljes erőfeszítéssel próbálta kifigyelni azokat a pillanatokat, amikor lehetősége van beszélgetni vele, hozzáérni, az összes megszólalásán nevet, igyekszik felkelteni a figyelmét, odavan minden mozdulatától... - értelmeztem, pontosabbra lefordítva a "Cassot crusholni" kifejezést.
Saci bólogatva hallgatott.
- És Casso nem reagált semmit? - kérdeztem tovább Sacit.
- Nem nagyon, ilyen "haverosan" viszonyult hozzá.
Épp megszólaltam volna újra, de nem folytathattuk a témánkat, ugyanis a többiek is kijöttek az épületből.
A legjobb volt a délutánban, hogy mivel Márti szülinapja van és amúgy is most itthon lesz jópár napig, előre meg volt beszélve, hogy ma este nálunk alszik. Pont jókor.
Szeretem Mártit, kiskorunk óta jó barátnők vagyunk, legjobb barátnők voltunk, oké, egy darabig megszakadt a kapcsolatunk, de tavaly óta, hogy felvettük újra, megint tök jó barátnők lettünk, egymás mellett jóban-rosszban, egyszerűen nem akartam elhinni ezt az egészet, így amikor öten - Casso, Ricsi, Saci, Márti és én - elindultunk a szokásos útvonalon hazafele, még győzködtem magam, hogy biztos csak túlreagáljuk. Nem akartam elhinni.
Márti mindig extrovertált típus volt, könnyen barátkozik, ráadásul Cassoval haverok, egy társaságban vagyunk, Márti járt Ricsivel, nyilván abban az időszakban Cassoval is beszéltek azért, meg ma a szülinapja miatt jó lehet a hangulata...
Biztosan csak félreértjük.
Ilyen nincs.
Ricsi és Saci lefordultak a Petőfi utcánál, így hárman maradtunk, Casso, Márti és én.
Kettőjük közt mentem, a barátommal kézenfogva.
- Egyébként láttam a repülős képedet Instán, tök jó lett - néztem Mártira, csak hogy megtörjem a csendet és én legyek az a valaki, aki ezt megteszi.
- Köszi - mosolygott rám Márti.
- Akartam is kérdezni, nyaralni voltatok, vagy...? - érdeklődtem.
- Neeem, csak egy hétvége volt. Szlovéniában - mesélte Márti, mire egyből Cassora néztem.
Közkedvelt hely lehet.
- Mikor voltatok? - kérdezte Casso, miután elszakította a tekintetét tőlem és a barátnőmre nézett.
- Még februárban - legyintett Márti.
- És hogyhogy? - kérdezgettem tovább kíváncsiságból.
- Apának a munkája miatt kellett mennie, engem meg vitt magával. De legalább ízlett a kaja - nevette el magát Márti - Németben olyan furi egy csomó minden, nem tudok mindenhez hozzászokni.
A következő pillanatban megszólalt a telefonom - Anya hívott.
Nem volt szívem kinyomni, úgyhogy bár nem szívesen, de kihátráltam kettőjük közül és felvettem.
Casso egyből visszanézett rám, követve a tekintetével, mire rámosolyogtam, mielőtt azt hinné, hogy baj van és azért somfordáltam hátra.
Erre Márti is hátrapillantott, majd Cassora, aztán beszélni kezdett neki valamit, mire Casso felé nézett.
- Szia Anya - köszöntem a telefonba.
- Szia Kincsem, nagyjából mikor jöttök?
- Pár perc - válaszoltam.
- Ugye van kulcsod?
- Persze, van, miért?
- Kések otthonról. De akkor be tudtok menni, ugye?
Figyeltem Anyára, tényleg, de sajnos nem tudtam százszázalékosan, miközben az előttem sétáló párost néztem, felváltva kettőjüket, Mártit, ahogy egyből témába vágott, valami teljesen másba, mint az eddigiek, Cassonak a reakcióit, ahogy beszélgetnek, olyan érzés jelent meg bennem, ami idegesítően deja vu volt, kivételesen a szónak a rossz értelmében.
- Itt vagy, Szívem? - zökkentem vissza a jelenbe Anya hangjára, aki egy ideje nem kapott választ.
- Igen, igen, persze. Igen - válaszoltam összeszedetlenül, inkább elkapva róluk a tekintetem, ami nem ment sokáig. Akaratlanul visszanéztem rájuk újra és újra.
Egy pillanatig se zavart volna, hogy Márti beszélget vele, hogy látszólag elvannak, azért Cassoval a kapcsolatunkat tekintve túlvagyunk már azon, hogy féltékenykedjek és biztos legyek benne, hogy megcsal, hogy elhagy csak egy olyan miatt, hogy beszélget Mártival, aki a baráti társaság része, önmagában nem is zavarna, nem tartanék semmitől, és nem is Casso volt a problémám, hanem a mellette lévő lány.
Az egyik legjobb, a legrégebbi barátnőm, akihez annyi minden köt, és aki egyre mélyebb bizonytalanságba hajszol, hogy most mégis mi ez az egész.
Bízni akarok benne, hogy csak félreértem, hogy túlreagálom, mert lássuk be, hajlamos vagyok rá, még ha ezzel ellenszegülök is a belső énemnek, de próbálom meggyőzni.
Casso a telefonálásom alatt többször visszanézett rám egy pillantás erejére, miközben épp Márti beszélt neki, majd ahogy leraktam a telefont Anyával, felém fordult és ahogy beértem őket, nyújtotta a kezét, hogy megfogja az enyémet, így újra kettőjük közt voltam.
- Anyukád volt? - kérdezte Casso.
- Igen, később ér haza és Márti nálunk alszik, szóval remélem, van kulcsom.
Amikor megérkeztünk a házunk elé, Casso egy gyors csókot nyomott a számra, majd ő bement, én pedig magam elé húztam a táskám.
- Segítsek kipakolni? - kérdezte Márti, amikor már kotorásztam egy ideje.
- Nem, köszi, szerintem meglesz - forgattam fel ugyanazt a zsebet harmadszorra, fél lábon egyensúlyozva, a felemelt combomon megtámasztva a táskámat.
- Na jó, pakoljuk ki - nevetett fel Márti később, amikor már elég reménytelennek tűnt a dolog.
Beleadtam a derekam, úgyhogy leguggoltunk és kipakoltuk a táskámat.
- Itt nem nagyon van - állapítottam meg a tényt a hajamba túrva.
- Akkor mi legyen?
Egyszerre pillantottunk a szomszéd házra.
Nem, az tuti nem.
- Másszunk be - dobtam fel az ötletet.
Márti egy másodpercre még odapillantott a szomszéd házra, majd visszanézett rám.
- Okés - húzta egy mosolyra a száját.
****************************************
Folytatááás következik.
(egyébként pont 2000 szó lett ez a rész😎)