Bungou Nyugat

7. Új tervek

Dazai Osamu POV

A Yokohamát uraló két legerősebb képességhasználókat magába foglaló szervezet találkozója óta szinte naponta vannak találkozók a vezetők között. Ezek esetenként még izgalmasak is, mint például mikor a Főnök és Mori egymás nyakának próbálnak ugrani, vagy csodával határos módon valamiben megegyeznek, de általában csak unalmas találgatásokkal telik az idő.

A titokzatos Nyugat megjelenése rendesen felborította a város nyugalmát és kicsit se lepődök meg rajta, hogy a Dokk maffia feje ki akarja irtani a veszélyt jelentő ismeretleneket. Az ő szemszögéből ez egy teljesen logikus lépés, ahogy a Fegyveres Nyomozó Iroda fejétől logikus lépés, hogy döntés előtt beszélni akar a Nyugattal. A probléma csak ott van, hogy senki se tudja hol van ez a nyugat.

- Mi a fene van?! - Dörren fel hirtelen a volt főnököm, amivel eléri, hogy felkapjam a fejem a telefonomból, csak hogy meglássam az ajtóban Chuya rideg arcát.

- Hát te meg? - Vigyorodom el, de a fiú rám se bagózik.

- Van valami, amiről tudnia kell Főnök. - Mondja ridegen, de olyan feszültek az izmai, hogy egy pillanatra elgondolkodom, hogy mit rejtegethet.

- Akármi is az ráér! - Legyint Mori, mire Chuya lehajtja a fejét.

- A Fekete Emberről és a Magyar Hóhérról van szó. - A hangja alig hangosabb, mint a suttogás.

- Na, ez izgalmasnak hangzik! Mesélj Chuya! - Teszem el a telefont és könyökölök fel az asztalra. Nem is foglalkozva azzal, hogy mind a Dokk Maffia, mind a Nyomozó Iroda feje szinte a tekintetével meg akar ölni.

- Mi van velük? - Köpi a szavakat Mori.

- Tudom miért vannak Japánban. - Emeli fel a fejét, tekintete viszont ismerősen üres.

- Mi köze van nekik hozzád? - Teszem fel a kérdést, ezzel elérve, hogy a szobában lévő két vezető meglepetten nézzen rám.

- Egy fiút védenek. - Folytatja a narancssárga hajú fiú, de mintha nem a szobában lenne. - Ő az eredeti. - Szorulnak ökölbe a kezei. - Olyan képessége van, mint nekem. - Néz le a kezére, amin azonnal megjelennek a vörös csíkok.

- Chuya! Nyugodj meg! - Mondom és igyekszem egy hangszínen tartani a hangomat, a fiú fúj egyet.

- Hogy érted, hogy az a fiú az eredeti? - Hallom meg a maffiózó főnök kérdését.

- Talán jobb lenne, ha az egész esetet elmondaná és nem kérdezgetnénk. - Ajánlja a másik vezető.

- Chuya, meséld el mi történt. - A parancs hallatán a fiú előttünk biccent egyet.

- Éppen őrjáratoztam, mikor megláttam a Magyar Hóhért, egy nővel és egy kilenc évesnek kinéző kisfiúval. Kérdőre vontam a Nyugattal kapcsolatban. A kisfiú megkérdezte, hogy mit tervez a Magyar Hóhér, aztán... - Itt nyel egy nagyot majd összeráncolja a szemöldökét. - A nő mondott neki valamit amitől felsikoltott és a szemem láttára lett olyan idős, mint én. - Emeli tekintetét ránk. - Aztán használta a képességem. Két képességet használt, mintha semmi lenne. Aztán megjelent a Fekete Ember és azt mondta, hogy az a fiú az eredeti. A mesterséges képességeket az ő mintájára csinálták. - Szorulnak megint ökölbe a kezei.

- A Fekete Ember könnyen tudhat az ilyenről. Viszont, ha a fiú az, aminek mondja, akkor hogy lehet itt? - Kérdezem és látom a szemem sarkából, hogy a másik két férfi helyeslően biccent.

- A nő, aki velük volt. Egy átlagos embernő, valami tudós lehet. Elmondása szerint nagy veszélyek árán kiszabadította a fiút a börtönéből és most megmutatják neki a világot. A szavaikból ítélve, mindenki akinek köze van a Fekete Emberhez és a Magyar hóhérhoz, az azért van Japánban, hogy megvédje a fiút. - Fejezi be a történetet.

- Ha az a fiú tényleg az alapja a mesterséges képességeknek ez lehet az oka annak, hogy a Nyugat feltűnt. Meg akarják szerezni a fiút és elpusztítani minket közben. - Gondolkodik el a maffia főnök.

- A Fekete Ember nem hűséges egyetlen felbérlőjéhez sem. Lehet azért jelent meg folyton előttünk, hogy rávegyen minket, hogy legyőzzük a Nyugatot, így neki és a kis barátainak nem kell annyit aggódniuk a rájuk leselkedő veszély miatt. - Folytatja a gondolatmenetet a Nyomozó iroda feje.

- Azt tudod mennyien vannak? - Jön a maffiózó kérdése.

- Nem. Csak azt tudom, hogy a hölgy megkért, hogy tartsam titokban a kisfiú kilétét. - Húzza ki magát a fiú. - Mondtam neki, hogy magának el kell mondanom. - Fonja össze maga előtt a karjait.

- Köszönöm. Elmehetsz. - Küldi el végül Chuyát a főnöke, így megint hármasban maradunk a szobába.

- Annak a gyereknek a jelenléte sokban megváltoztatja a terveinket. - Teszi állára a kezét a Főnök.

- Valóban. - Helyesel az ex főnököm. - Nem hagyhatjuk, hogy a Nyugat ártson a gyereknek. Viszont abból kiindulva, hogy kik vannak az oldalán nem szívesen kerülnék a közelébe. - Jegyzi meg és mikor összenéz a Főnökkel a tekintetükben eltéveszthetetlen, hogy egy régi közös emlékre gondolnak vissza.

- Egyelőre lehet az lesz a legjobb, ha úgy teszünk, ahogy a Fekete Emberrel utazó hölgy mondta az emberednek. Tartsuk titokban a gyereket és tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy itt van. Ha a Nyugat figyeli az embereink, akkor jobb, ha nem tereljük rájuk a figyelmet. - Bólogat a Főnök.

- Már csak arra kellene rájönnünk, hogy mit fog legközelebb lépni a Nyugat. - Ahogy a maffia főnök kimondja ezeket a szavakat azonnal megérzem a két szempárt a tarkómon. Kellett nekem előre dőlni az asztalra. Csak megforgatom a szemem és oldalra döntöm a fejem.

- Még mindig nem tudom mi a következő lépésük. Túl sok lehetőségük van. - Morgom az orrom alatt és fintorodok el. Utálom, amikor arra kényszerítenek, hogy feleslegesen gondolkodjak.

- Ha valaki ki tudja találni a lépéseiket az te vagy. - Teszi vállamra a kezét a Főnök.

- Ez akkor is túl sok egy helyben toporgás egy embernek. - Nyavalygok és igyekszem nem megmozdulni, nem akarom, hogy a Főnök észre vegye, hogy nagyon nincs kedvem most a játékaikban benne lenni.

- Tudod, hogy felajánlottam, hogy Ranpo segítsen, de azt mondta, hogy nem tud mit mondani az ügyhöz. - Rázza meg a fejét, de a mozdulat fél úton abba marad.

- Más emberünk nin... - Hallom meg a maffiózó hangját, mikor pedig ránézek kitágult szemekkel bámulja a Főnököt. - Van egy. - Mondja hirtelen összeszedve magát.

- Igen van egy. De nem fog csak úgy beszélni akárkivel. - Biccent a Főnök is, mire nyögök egy nagyot és hátradőlök a székemben, a szemem sarkából végignézek a két férfin, majd összefonom magam előtt a karjaim és lehajtom a fejem.

- Azt akarjátok, hogy beszéljek vele. - Jelentem ki, hiszen ez nem kérdés. Egyértelmű mit szeretnének.

- Ez az egyetlen esélyünk, hogy a Nyugat előtt lépjünk. - Teszi ökölbe szorult kezét az asztalra Mori, én pedig sóhajtok egyet és felállok.

- Legyen. - Mondom színtelen hangon, ahogy az ajtóhoz lépek és kezem a kilincsre rakom. - Mire oda érek, addigra el lesz intézve, hogy bemehessek igaz? - Kérdezem meg se fordulva.

- Igen. - Csak biccentek a válaszra, pedig nem is igazán tudom kitől jött. Végül kilépek a folyosóra és halványan elmosolyodok.

- Itt az ideje, hogy újra találkozzunk Fyodor.