Párhuzamok

20. rész

Az új tanévben mindenki az első, majd a további sötét varázslatok kivédése órát várta a legjobban. Lupin professzor kedvességével és szakértelmével hamar a diákok kedvence lett. Egyedül Malfoyék beszéltek róla mindenféle gonoszságot, de senki nem adott nekik igazat, talán csak Piton professzor, aki féltékeny volt az eddigi összes sötét varázslatok kivédését tanító tanárra.
Lupin óráján a diákok mumussal küzdhettek, érdekesebbnél érdekesebb lényekről tanulhattak, és a hangulat is oldott volt. Piton, Trelawney és Hagrid óráiról nem volt elmondható ugyanez. A bájitaltant síri csend és szigor jellemezte, a tanárnő Fanny megítélése alapján továbbra sem értett a jóslástanhoz - Harrytől hallotta, hogy az első órán a halálát jósolta -, a vadőrből előléptetett professzor pedig egy hippogriffeket bemutató, csúfos kudarccal végződő óra után - amit szintén Harryék tapasztalhattak meg - már csak a lehető legunalmasabb lényekkel foglalkozott.
Fannynak is az átváltoztatástan után a Remus Lupin tanórája lett a kedvence. Lelkesen tanult rá, gyakorolt az órán, és sokszor maradt ott Lupinnak segíteni, aki értékelte a lány önzetlenségét.
-Ezeket hová tegyem?-mutatta fel a kezében tartott pergamenek kupacát.
-Be a dolgozószobámba, köszönöm.
-Még át kell őket néznie?
-Nem, már ki vannak javítva. A legfelső Hermione Grangeré-mosolygott a férfi, és Fannynak nem is volt több kérdése ezzel kapcsolatban.
Még egy kicsit beszélgetett Lupinnal mielőtt visszament volna a Griffendél-toronyba, és belépett volna a lármás klubhelyiségben, ahol nagy tömeg és megdöbbentő hír fogadta.
-Mondjátok el megint, hogy történt ez az egész!-hallotta egy évfolyamtársa hangját.
-Mi történt?-kérdezte Katie-től, amikor mellé ért.
A lány vigyorogva a kör közepe felé mutatott.
-Hallgasd.
Nem meglepő módon Fred Weasley volt az, aki szórakoztatta az odagyűlteket, és George-on sem lepődött meg a lány, de hogy a testvérei is ott voltak, rengeteg aggodalomra okot adó kérdést vetett fel benne.
-Rendben, de utoljára, hogy az utódaink büszke nővére is hallhassa-kacsintott Fannyra.
-Mit csináltatok?-fonta a lány keresztbe a karját, miközben kissé elpirult a kacsintástól és a felé forduló tekintetek sokaságától.
Szerencsére az utóbbi nem tartott hosszú ideig, mert Fred visszavette magához a szót, ezáltal a figyelmet is.
-Az egész egy békés, napsütéses délutánon kezdődött. Ez a körülmény - nem a délután, hanem a napsütés - zavarhatott meg minket: túlságosan pozitívak, magabiztosak és felelőtlenek lettünk tőle. Úgy gondoltuk, teszteljük, szokott-e hajat mosni a jó öreg Piton professzor.
-Ezért belekevertünk ezt-azt a samponjába-tette hozzá George. -Erről részleteket nem árulhatunk el még mindenkinek.
-Tehát ha jól értelmezem, azt hittétek, jó ötlet Piton samponjába keverni valamit?-kérdezte Fanny.
-Nem, ezt tudtuk, hogy jó ötlet-válaszolt neki Fred.
-Azért voltunk felelőtlenek, mert azt hittük, nem fogunk lebukni-magyarázta meg neki George a történet egyik kulcsmozzanatát.
-De honnan lett meg a samponos üveg?
-Itt jöttek képbe a mi csodálatos utódaink-mutatott a White ikrekre, akik színpadiasan meghajoltak. -Kicsik, fürgék és eszesek.
-És hatalmas bajban vannak-tette hozzá Fanny. -Hogyan derült ki, hogy ti tettétek?
-Tuti a kisebbik denevér miatt-forgatta meg a szemét Fred.
A gúnynév miatt Fanny egy mérges pillantással jutalmazta meg.
-Van neve is-emlékeztette a fiút, aki megvonta a vállát.
-Megláthatott, hogy arrafelé megyünk, és jelentett minket Pitonnak-elmélkedett Florence.
-Jól tette-bólintott Fanny.
Nem haragudott a testvéreire, hiszen tudta, milyenek, inkább féltette őket. Egy ilyen Pitonon tett első benyomás után nem sok jót várhatnak az bájitaltan órákkal kapcsolatban.
-De megérte!-kiáltotta Benjamin, aki még mindig büszke volt magukra.
A tömeg oszladozni kezdett, miután Fred és George felváltva eljátszották Piton elképzelt reakcióit arra, hogy éjfekete, akkor éppen nem zsíros hajába rózsaszín hajtincsek keveredtek.
-Mi lett a büntetés?-tette fel az utolsó kérdést Fanny, amikor már csak a bajkeverők voltak ott.
A testvérei egymásra néztek.
-Mrs Norris macskaalmát takarítani-fintorgott a kislány.
-Egy hétig-emelte fel a mutatóujját ikertestvére, hogy nyomatékosítsa, milyen sokáig tart majd a büntetésük.
-Ez szinte semmi. Nektek?-nézett a Weasleykre.
-A bájitalteremben takarítás-mondta Fred.
-Tíz napig-tette hozzá George.
-Mától kezdve-forgatta meg a szemét az előbbi.
-De ebből sem tanultok majd, gondolom-rázta meg a fejét Fanny.
Fred elvigyorodott.
-Dehogynem! Már meg is van a következő tervünk!
-Mi az, mi az?-kérdezték a kis bajkeverők.
-Nektek semmi-nézett rájuk szigorúan Fanny. -Vagy ha mégis megtudom, hogy benne voltatok, megkérem Minnie nagymamát, hogy tegyen át titeket a Mardekárba.
-Jók leszünk!-kiáltotta Florence, aki elsőként tért magához a fenyegetés okozta döbbenetből.
Nővére elégedetten bólintott. Most pár hétig tényleg viselkedni fognak.