The Lion King and the Lioness -Max Verstappen-LASSAN FRISSÜL

7.fejezet

Miközben segítettem a többieknek, a fejemben átvettem minden helyet ahol elveszíthettem azt a szart. Kell keressek valami megoldást, mert nem ez az első alkalom, hogy elhagyom valahol. Több mint 1 óra gondolkodás után egyetlen hely volt ahol elmaradhatott, szóval írtam az egyetlen embernek aki megkaphatja, félve, hogy talán ott sincs. 

A szerelők és az egyéb személyzet már majdnem mind elment pihenni. Egész délután a kocsit próbáltuk összerakni, mivel darabokban kellett idáig elszállítani, viszont valami hiányzott. Egy alkatrész valahova eltűnt, teljesen felszívódott. 

Fáradtan nekidöntöttem a hátam a mögöttem levő doboznak miközben a hideg padlón próbáltam végigvenni a fejemben az összerakás lépéseit, de sehol nem kaptam hibát, a fiúk mindent jól csináltak. Kivéve, ha...

A telefonom hirtelen kirántott a gondolataimból. Ma már másodjára hozzák rám az infarktust, először Binotto, most meg Gasly. 

-Pont megzavartál, Pierre!-sóhajtottam álmosan. 

-Nic, mindjárt este 10, a fiúkkal rendeltünk kaját és gondoltunk filmezünk egyet mindannyian. De te nem vagy itthon. Hol a frászba vagy?-szólt frusztráltan. 

-Várj, mi?-gyorsan megnéztem az időt az órámon, és realizálódott bennem, hogy ilyenkor már majdnem mindenki hazament, igazából azon se csodálkoznék, ha bezártak volna a garázsba. -Basszus, nemár!-csaptam homlokon magam. Vendégeim vannak, én pedig persze, hogy megfeletkezem róluk. Hirtelen felpattantam ülőhelyzetből, viszont annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam rendesen lábra állni és még a fájdalom is élesen a jobb térdembe nyílalt. Nem bírtam ki anélkül, hogy ne szisszenjek fel.  

-Mikor aludtál utoljára, Nic?-sóhajtott a telefonba és hallottam ahogy kimegy a zajból, gondolom az udvarra, majd leül. 

-Lássuk csak, öhm, 34 órája ha jól számolom. -vakartam meg a tarkóm, bár tudtam, hogy nem látja.-Mármint amikor Binotto idehívott akkor aludtam. 1 órát.

-Beteges vagy. Így pedig nem vezethetsz, ezt te is tudod. Felhívok valakiket, hátha maradt ilyenkor még valaki hasonlóan beteges a pályán. 

-Nem szüksé...-a mondat felénél elaludtam, eddig bírtam ébren maradni. 

Max Verstappen szemszöge

Épp szálltam be a kocsimba amikor a mobilom rezegni kezdett a zsebemben.

Pierre.

-Haver, hol vagy?-kérdezett rá egyből ,köszönés nélkül. 

-Épp indulnék vissza, most ültem be a kocsiba, miért?-megálltam, hogy megkapjam a válaszát. 

-Szuper, akkor még a pályán vagy. Haza kellene hoznod még valakit.

-Mennyire fog örülni Nico, hogy mégvalakit a házába viszünk?-forgattam a szemeim, de közben megálltam a kocsi mellett. 

-Menj csak a Ferrari garázsához, csak egy ember van ilyenkor még bent, na őt hozd haza.-sóhajtva csaptam be a kocsim ajtaját és indultam vissza a pályára. 

-Ugye tudod, hogy engedély nélkül nem szabadna bemennem oda, főleg, ha az autójuk szét van szedve. Simán megbüntetnek kémkedés miatt.-hadartam el Pierre-nek a puszta tényeket. 

-Ugyanmár Max, Nico-t kell hazahoznod. Ennyit megtehetsz érte. 

-Dehát kocsival jött be, miért nem tud egyedül hazamenni?-ennyit a kiscsaj nagymenőségéről.

-Mert bealudt amiközben beszéltem vele telefonon. 

-Az nem elég ha felkeltem és hazajön egyedül?-kérdeztem flegmán. A reggel nagyon nem kedveltem meg a csajt. Kinek érzi magát, hogy parancsolgasson mindenkinek?