Tale of the White Demon

|26|

"Trouble, troublemaker, yeah, that's your middle name"                                                         
(Olly Murs-Troublemaker)

Yume még talán életében nem égett annyira, mint amikor az erdőből kiérve szembetalálta magát az egész osztályával, mindhárom tanárával, plusz a változatosság kedvéért pár kíváncsi főépületessel. Mindezt Karma oldalán. Volt egy olyan halvány sejtése, hogy ezt már az életben nem mossa le magáról. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy a főépületi diákok nőnemű hányada igencsak áhítatos arccal figyelte a mellette álló vörös srácot, aki azonban szemmel láthatóan észre sem vette a neki szentelt különleges figyelmet, egykedvű félmosollyal várta be az öles léptekkel közeledő Karasumát.

-Tanítás után ti ketten gyertek a tanáriba – tesitanáruk csak ennyit mondott – szemmel láthatóan kissé megviselte a gyűlés. Ezért, mondjuk, nem hibáztathatták, először szembesülni a főépületiek lealázó viselkedésével nyilván nem lehetett valami felemelő.

-Hé, Yume-chan, remélem, kapunk valami közös büntetést – karolta át Karma a lány vállát. Yume egy pillanatra köpni-nyelni nem tudott, aztán úgy döntött, hogy erre a napra neki bőven elég volt a fiúból.

-Előbb fogok járni Asanoval, mint hogy közösen csináljak veled bármit is – lépett oldalra. Küldött még egy utolsó, villámló pillantást Karma felé, majd elindult megkeresni Yukikot. Bár, ha ragaszkodunk a tényekhez, akkor végül is inkább barátnője találta meg őt. Szokás szerint hátulról kopogtatta meg a jobb vállát, és Yume, mint mindig, most is jobbra fordult, pedig Yukiko tőle balra-hátra állt. Mint mindig.

-Mi újság, lógós kisasszony? – a fekete hajú lányon látszott, hogy igyekeznie kell a komoly arckifejezése fenntartásához – Láttam ám, amit láttam – nézett jelentőségteljesen Karma irányába.

-Mit láttál, azzal a nagy három szemeddel... – morgolódott Yume, mire Yukiko felnevetett. Amióta megnézték a Trónok Harcát, időről időre mindig előjöttek ezek a szemes poénok. Mondjuk, ők még a jobbik eset voltak, mert Kurahashi és Fuwa a Hősakadémia nevű mangában szereplő Tomura iránti rajongása időnként odáig terjedt, hogy órákig csak és kizárólag kezes szóviccekben kommunikáltak. A legutóbbinál Kimura és Maehara már szinte sírva könyörögtek nekik, hogy fejezzék be. Yume meg nemes egyszerűséggel azon a véleményen maradt, hogy szerinte akkor már Dabi helyesebb volt.

-Naaa, mesélj csak, mit csináltatok ott ketten az erdő közepén?

-Azon kívül, hogy kárörvendően sajnálkoztunk rajtatok?

-Ördögi nőszemély – fintorgott Yukiko – Igen, azon kívül.

-Elmondom – vett nagy levegőt a fehér hajú lány, mint aki igen komoly dolgot készül közölni. Szavára Rio is mellettük termett, sőt, Yume a szeme sarkából látta, hogy még Okuda is közelebb húzódott – Semmit.

-Annyira gonosz vagy! – fogta a fejét Rio.

-Tudom, Yuki is pont most mondta – vigyorgott elégedetten Yume – Azért azt ti sem gondolhattátok komolyan, hogy én bármi olyat csinálnék Karmával, amire ti gondoltok.

-Dehogynem! – vágta rá két barátnője tizedmásodpercre egyszerre, és ezúttal Yumén volt a sor, hogy a kezeibe temesse az arcát.

-Na jó, a shipper osztag tegye takarékra magát, köszönöm. Inkább azt mondjátok el, hogy mi volt azon a híres gyűlésen.

-Hát, igazából semmi extra – vonogatta a vállát Yukiko – Lesz egy csomó program, amikhez kiosztottak szórólapokat is, de mi nyilván egyikre se mehetünk el, mivel "síkhülye és viselkedni képtelen banda" vagyunk – macskakörmözött a levegőbe – Bitch-sensei megpróbálta megölni Korosenseit, mire Karasuma elvonszolta, szóval csak a szokásos.