Anabell Potter története

Part 34 - Jössz és mész szoba

- Veled mégis mi történt? – kérdeztem szórakozottan, miközben néztem, hogy elhalad mellettem dühösen Katie.

- Hóborc, ki más?! – tárta szét a két karját vissza sem fordulva, én pedig alig bírtam elnyomni a nevetésem.

A napokban csak ez az egy örömforrásom maradt: a humor.

Umbridge elvette tőlem a kviddicset, ami miatt rengeteget sírtam, és még Piton is került, aminek a gondolatától is megsajdult a szívem. Fájt, amit hirtelen felindulásból tett, és bizonyára azt gondolta, hogy ha kerül, azzal semmissé teheti a történteket. Az az egy szerencséje volt, hogy a kastély hatalmas, így nem kerül nagy erőfeszítésébe, ha kerülni akar.

- Hé, Bell! – hallottam meg az ikrek hangját, akik próbáltak beérni. Lefékeztem és feléjük fordultam egy hamis mosolyt erőltetve az arcomra, ami aztán kérdő arckifejezésbe ment át. – Miért jártok ilyen... furán? – meredtem a fiúkra, akik kissé terpeszbe jártak.

- Gennyes kelések...

- Túl rossz helyen – fejezte be George próbálva sietni.

- A drága lázralobbantótok mellék hatása? – kérdeztem gúnyosan, mire válaszul csak fájdalmas nyögést kaptam.

- Hogy vagy? – kérdezte George, miközben látszólag elakartak kísérni a könyvtárhoz.

- Jól – mosolyogtam rá, mire csak egy lesajnáló tekintetet kaptam. – Rosszul...

- Sajnáljuk Bell, hogy kitettek téged a csapatból, bár tehetnénk valamit... – rázta a fejét Fred. – De hé! Tartsa benned az a lelket, hogy így több időd marad majd Harrynek segíteni a... – bizalmasan közelebb lépett, hogy ne hallhassa még véletlenül sem senki. – ...szakkörhöz – fejezte be a mondatot.

- Hát igen – sóhajtottam. – Mikor lesz edzésetek?

- Két óra múlva. Jössz megnézni? Bár, elég rossz az idő... – tanakodott George.

- Nem az idő miatt nem megyek – ráztam meg a fejem. – Túlságosan fájna látni, hogy nem vehetek részt benne...

- Persze, megértjük – mosolygott rám szomorúan Fred, miközben a torkomat a sírás szorongatta.

***

Éjfél után pár perccel az álmatlan forgolódásomat feladva erőt vettem magamon, és felkeltem az ágyból. Alicia, Katie és Angelina nyugodtan szuszogva aludtak, amit nagyon irigyeltem, mert már ez harmadik nap, amikor nem tudok aludni. Először Piton miatt nem tudtam, aztán meg már Umbridge miatt.

Pálcával a kezemben, óvatosan kinyitottam az ajtót, és halkan lementem a klubhelyiségbe, ahol aztán meglepődve torpantam meg. A pislákoló tűz előtt Harry ült, vele szemben pedig a zoknikba öltözött Dobby állt.

- Sziasztok – köszöntem meglepetten. Harry felém fordulva intett egyet, míg Dobby szinte az orrát a földnek nyomva hajolt meg.

- Anabell Potter, megtiszteltetés, hogy ismét találkozhatunk!

- Mi újság, hogy vagy, Dobby? Rég láttalak – mosolyogtam a manóra, miközben közelebb sétáltam hozzájuk.

- Dobby visszahozta Harry Potter baglyát, Dobby személyesen vállalta! – mondta izgatottan.

- Hedwig már jól van? Nagyon örülök ennek!

- Emellett Dobby megtalálta a tökéletes helyet a szakkörhöz – csillant meg Harry szeme, mire érdeklődve ültem le mellé, majd meghallgattam Dobby és Harry beszédét.