A Nemleges Válasz | ✓

Tizedik

˗ˏˋ K A N E 'ˎ˗

Egyszerűen nem tudjátok elhinni, hogy mennyire a nyakamra akartam csukni a több tonnás enciklopédiákat, amiket hurcolásztam már két órája zsinórban. Minden egyes rohadt könyv megfogásával és felemelésével több méreg gyűlt össze bennem, mint bárkiben születése óta.

Travis persze gondnokosat játszik, én pedig könyvtárosat, amíg az a lány otthon ücsörög és azt csinál, amit akar. Nevetnem kell, ha csak elképzelem, hogy milyen ártatlan képet vágott, amikor behívatták az igazgatóiba, de inkább megtartottam a hidegvéremet és a fülemet szétszaggató basszusra figyeltem.

Egyszerűen mindent gyűlöltem abban a nőszemélyben.

Paige Henderson csak egy nyűg volt.

Egy okostojás, prűd mintadiák, aki a fellegekben élte az életét. Lola mellett ő csak egy farkát behúzott nyuszi szerepébe illett, aki farkasnak képzelte magát. Elhúztam a számat. Még a neve említése is dühössé tett. Most megúszta egy ejnyebejnyével, de talán még akkor is csak vállon veregetnék, ha felgyújtaná az egész kócerájt.

Amikor Travis ostoba diákházas buliján részt vettem abban a még ostobább játékban, fogalmam sem volt miért voltam kedves vele. Már akkor is gyűlöltem. Bár még sosem könyörögtek nekem, hogy vegyem el a szüzességüket, Ó, de Paige Henderson, a mintadiák megtette.

És még hogy. Bárcsak újra láthatnám.

A könyvtáros nő elhaladt mellettem és egy könyv gerincével rávágott a lábamra, amit az asztal tetején pihentettem. Morcosan néztem az alacsony termetű nőre, majd sziszegve levettem a lábaimat.

Ez az egész is egy nyűg.

A könyvtár üres, nincs kivel dumálni, talán még Lola Sullivant is a világ legjobb társaságának tekintettem volna, de nem volt itt más csak kibaszott csend és üresség.

"Pusztán reméltem, hogy más vagy, de ebből a beszélgetésből leszűrhettem, hogy csak egy nagyon magányos ember lehetsz."- prűdéria szavai visszhangoztak a fejemben újra és újra. Ki a francnak képzelhette magát, amikor mindenféle ismeretség nélkül ilyet feltételezett rólam? Bár, még jobban meglepett, hogy fején találta a szöget.

Kiskoromban nem nagyon voltak emlékeim az anyámról, amikor meghalt, így sosem kellett annyi fájdalmat elviselnem, mint a mihaszna apámnak, akinek fingja sem volt, hogyan kell gyereket nevelni. Neki mindegy volt, ha egy villával a kezemben a konnektor
mellett ülök, amíg kussban vagyok és békén hagyom. Azt hitte, hogyha pénzzel tömi tele a gyerek száját, akkor majd elcsitul.

Nem élünk együtt. Svájcban lézeng, svájci nőket dönget, teheneket simogat vagy bánja is a franc, hogyan üti el az idejét, amíg messze van. Innen tőlem.

Fizeti az iskolámat, a lakást, és persze minden mást is, ami tökre felesleges. Vannak eldugott kereseteim, de ha már ilyen nagylelkű, és hagyja, hogy megspóroljam a hosszú évekig gyűjtött tartalékaimat, akkor muszáj vagyok elfogadni, nemde?

17:12.

Hihetetlen, hogy már két és fél órája vagyok ide bezárva. Vajon a mintadiák mit csinálhatott ennyi idő alatt?

Hazaért, karót nyelve a füzetei fölött humuszba mártogatott répát majszolt, a még mindig a kivasalt egyenruhájában, majd másfél óra tanulás után, a tükör elé állt és azt gyakorolta, hogyan tegyen benyomást a tanárokra azzal a bizonyos "mintadiák vagyok" mosollyal, majd unalmas vacsorát evett és csak utána ment el fürdeni. Minden porcikájáról lemosta az aznapi gondokat, felsóhajtott a meleg víz érzésére, ami kioldotta a görcseit és felszabadította, de aztán elidőzött a drága szivaccsal a hasa aljánál mielőtt tovább ment volna a...