A Nemleges Válasz | ✓

Tizenegyedik

˗ˏˋ P A I G E 'ˎ˗

Nem voltam tapasztalt a csókolózás terén, viszont az első csókomhoz képest ez teljesen más volt.

Kikapcsoltam a józaneszemet és mindent az ingerekre bíztam, miközben ajkunk úgy táncolt a sötétben, akár egy bálkirály és bálkirálynő. Kane nyelvével végigszántott az enyémen, és amikor épphogy elváltak ajkaink minden újra robbant, mint egy érzéki tűzijáték. Ujjaim fel-alá jártak a lapockájától a nyakáig, és egészen a hajáig, amibe beletúrtam, simogattam és dédelgettem, majd újra levezettem a kezemet a vállaira és belekapaszkodtam. Az ő jobb keze a combomon pihent, amit maga mellé felhúzott és ujjbegyeivel lágyan simogatta, de amikor éppen a tarkóján jártak a kíváncsi ujjaim, ő belemarkolt.

Gyűlöltem őt.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt képes lehetek gyűlölni valakit, mint őt, de mégis megtörtént és most itt voltunk. A könyvtárban, sötétbe burkolózva és a földön faltuk egymást gyűlöletből. Mintha minden újabb csókkal kitéptünk volna a másikból egy darabot, amit zsebre raktunk önzőségből.

A levegő nehézzé vált, hasztalannak, hogy továbbra is magamba szívjam, mert Kane illatán kívül semmi mást nem akartam a tüdőmben érezni. Olyan robbanást és bizsergést okozott minden mozdulata, hogy azt hittem elfolyok a szőnyegen, csak hogy ne kelljen ennél több gyönyört elviselnem.

Most nem érdekelt semmi sem. Sem az anyám, a sok tanulnivaló, amit az asztalomon hagytam, mielőtt kiszöktem volna, de még az a másodéves lány sem...

Vajon Kane neki is azt mondta, hogy gyűlöli? Vele is ilyen erőszakos volt, vagy ő gyengéd csókokat kapott ajándékba a fiútól?

Nem érdekelt. Már nem.

- Annyira idegesítő vagy - zihálta abban az egy szabad másodpercben, amikor felemeltem a másik lábamat is és teljesen közéjük vontam őt, hogy minden szabad mozgásteret megszűntessek. Vigyorogtam, pedig tudtam, hogy ebben a sötétségben nem láthatja, mégis reméltem, hogy minden egyes mozzanatot és arckifejezést le tud rólam olvasni és megállapítani róluk, hogy mennyire boldog vagyok most. Boldoggá tett.

- Te pedig arrogáns - pihegtem a csókok között. - Bunkó - újabb szünet. - Szerethetetlen - majd egy újabb elfojtó csók.

- Hmm - hajolt a fülemhez és a lehelete úgy bizsergette a bőrömet, mintha azon keresztül akarna a józaneszemmel bírni. Mint aki a szívemmel akar suttogni. - Kíváncsi lennék a többire is - pimasz volt, amit gyűlöltem, de mégis elérte, hogy egy bizonyos pontom úgy lüktessen a vágytól, mint egy második szív.

Azt akartam, hogy hozzám érjen.

Fél kézzel feltűrtem a szoknyám másik oldalát is, és ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége nem vettem volna magamra egy ilyen takarót. Közénk nézett, mosolyogva figyelte, hogy min ügyködök, de nem dorgált le...inkább közelebb hajolt és végigsimított a kézfejemen, amit a combomon pihentettem. Nem bírtam tovább.

- Türelmetlenek vagyunk? - olyan édesnek tűnt ebben a sötétben, hogy alig bírtam megállni, hogy ne fojtsam belé a további gúnyos megjegyzését is egy csókkal. Nagyot nyeltem, de nem tudtam megszólalni.

- Ne várd, hogy könyörögjek - mondtam halkan, de mégis elég hangosan és erősen ahhoz, hogy egy újabb vigyort csaljak az ajkaira. Bólintott egyet, majd az ajkaimhoz hajolt, de ahelyett, hogy megcsókolt volna, inkább csak szította a tüzet azzal, hogy nem tett semmit. Ekkor a csípőjét hozzám dörzsölte, én pedig majdnem félrenyeltem, de inkább mély levegőket vettem.

- Fogalmad sincsen - összeszűkültek szemei egy halk nyögés közepette - semmiről.

Hátradöntöttem a fejemet, amikor teljesen feltűrte a szoknyámat és egy olyan pontot kezdett el ingerelni, ami csak úgy vágyott egy csókra, mint az ajkam. Minden létező artériám lüktetett, a vérem forrón szántotta fel az ereimet, az arcomba vörös árnyalatok és csípős pirosság szökött, miközben én magam vezettem oda Kane ujjait, ahol tudni akartam őket.