A Nemleges Válasz | ✓

Tizenharmadik

˗ˏˋ P A I G E 'ˎ˗

A teremben voltunk.

Kane körbeölelt karjaival és elzárt a világtól. Ujjaival közre fogta az arcomat és úgy csókolt, egészen addig, amíg a csípőmmel a tanári asztalnak nem ütköztem. Kilendültem az álomvilágomból, de ő nem hagyta és gyorsan ajkaival elfeledtetett mindent, ami zavaró tényező lehetett volna. Felültem és széttártam a lábaimat, hogy közelebb tudhassam őt magamhoz, de a csókjai egyre követelőzőbbek lettek.

Erősebben nyomult felém, alig bírtam tartani az iramot, de nincs az az Isten, hogy leálljak. Ajkaival áttért a nyakamra és lágy harapásokkal kényeztette a bőrömet, mintha eleve annak lett volna kitalálva, hogy ő nyomot hagyjon rajta, de nem érdekelt.
Hátradőltem, teljesen a hátamon feküdtem, miközben ő fölém tornyosult. Elkezdett mozogni rajtam, kiengedtem egy halk sóhajt miközben hátravetettem a fejemet az asztallapon. Kane egymás után a nevemet suttogta, alig bírtam betelni ezzel a gyönyörrel, amikor is egy fényképezőgép vakuja el nem csattant rajtunk.

Összerezzentem és oldalra kaptam a fejem, ahol Lola gúnyos vigyorral álldogált, kezében a fényképezőgépet lóbálva. Mögötte Elliot, Jordan és Marnie állt, de ők csak némán meredtek ránk, mögöttük rengeteg Rollins-os diákkal, akik közül sokat felismertem. Éreztem ahogyan lávaszerű forróság szökött az arcomba, de Kane rájuk sem hederített, mintha nem is látta- hallotta volna őket. Szólongattam a nevét, beletúrtam a hajába és kezeimmel igyekeztem elérni, hogy rám nézzen, de amikor ez megtörtént nem Kane éles vonásai néztek vissza rám, hanem Brent pimaszul széles vigyora.

Az ébresztőóra hangjára ébredtem fel 5:35-kor. Az unalmas szobám plafonját fixíroztam, mintha a sok év alatt, amióta itt lakok, találtam volna valami érdekeset a fehér festékben.

Csütörtök volt.

A napok a lehető legjobban folytak össze, mégis túlságosan lassúnak ígérkezett ez a hét. A buli óta legalábbis mintha minden komótosabb lenne. Felkelek, suliba megyek, szenvedek, hazajövök, tanulok, eszek, fekszek, tanulok, órarendet nézek, fürdök és lefekszek. És ezt mindennap megteszem. Néha veszekszem is anyával, vagy apával, aki nem áll ki mellettem, de általában csak akkor távozok el a szobámból, ha nagyon muszáj.

És tegnapi után nagyon is úgy éreztem, hogy sohasem kéne elhagynom ezt a szobát.
Talán még a világ felszínéről is tanácsos lett volna eltűnnöm, vagy akár fel sem kelnem ma.

Kane és én tegnap a könyvtárban.

Bármilyen hihetetlen is, de igen, megtörtént. Elsőnek értek hozzám és Kane Parker volt az, a lyukhajhász, aki korábban kijelentette, hogy bottal sem érne hozzám. Akkor talán a vágy miatt eszembe sem jutott nemet mondani, de most itt ülve a hajnali sötétben egy savanyúan torz arccal rájöttem, hogy jobb lett volna, ha meg sem látogatom.

Én ugyanis itthon maradhattam volna, nem kellett volna kockáztatnom, hogy lebukok, megtanulhattam és lefeküdhettem volna, ahelyett, hogy engedek a gyeplőből és leengedem a védelmem. Vagyis a bugyimat, de nem lényeges.

Bizonyára neki semmi sem jelentett, mégis sértette az egómat, hogy nekem több volt ez annál, mint egy kis szabályszegés az iskolán belül. Legszívesebben azt kívánnám, hogy bárcsak rá tudnék legyinteni és nem foglalkozni vele, mint ő, de ez nekem nem ment. Közeli kapcsolat alakult ki közöttünk az Isten szerelmére! Nem, nem mondom, hogy azonnal beleszerettem ebbe a baromba, aki jobban tudja a melltartókosár méreteket, mint az ábécét, pusztán csak bántott a tudat, hogy egy olyannak engedtem meg az érintést, aki szarba sem vesz utána.

Kane Parker ilyen, ezt műveli a lányokkal - hallottam már korábban. Talán el kellett volna hinnem.

Kimásztam az ágyamból és lehúztam a hasamon a világoskék pizsamám felsőjét, majd meghúztam a rövidnadrágomon a madzagot is. A hajam a képembe tapadt, így pár betanult mozdulattal a fejemre fogtam egy lófarokba és kimentem, hogy az ajtómmal szembeni fürdőbe menjek. A folyosó sötét volt, csak a halvány ledek világítottak fehéren, a szüleim ajtaja pedig továbbra is be volt zárva, így tudhattam, hogy nyugodt reggelem lesz, ha senki sem fogja rám törni az ajtót.