A Nemleges Válasz | ✓

Tizenhatodik

˗ˏˋ K A N E 'ˎ˗

Ahogyan beértem a bejáraton, a sörszag és az állott levegő ököllel vágott gyomorba. Lenyeltem az undoromat, majd a nappali irányába néztem, ahol azonnal megláttam Travist, aki a kanapén elnyúlva telefonozott.

A konyhából idáig kihallottam a jókedvet, szóval odamentem először. Bekukkantottam a helyiségbe, ahol James és a többi toprongy lazsált, a földön ülve, a pulton átlóban, de olyan is volt, aki totál józanul nevetett a sok baromságon, amiket összehordtak. James a bárszéken ült, fején bárgyú vigyor terült el, amikor a telefonján egy megnyitott képet mutogatott körbe, amikor pedig felém ért a telefon, megpillanthattam egy meztelen női testet. Unottan néztem Jamesre, aki érkezésem láttán felvonta a szemöldökét, de barátias mosollyal meginvitált maga mellé.

- Kane, drága barátom! - ujjongott mintha valami felkonferáló lenne. Egy tapodtat sem mozdultam és rajta kívül a többiekre sem néztem, viszont a zene ami eddig halkan szólt háttérzajként, most fülsüketítően hatott. Kivett a mosogatóból egy üveg sört. - Igyál velünk.

- Nem kell, kösz - utasítottam el, ugyanis nem volt kedvem hozzá. A közepébe akartam vágni. - Csak szerettem volna ünnepélyesen bejelenteni, hogy nem csinálom tovább - vigyorogtam. A zene lehalkult.

Összeszűkültek szemei, ahogyan próbálta kivenni az arckifejezésemből, hogy hülyülök-e, vagy komolyan kijelentem.

- Mit értesz ezalatt?

- A balhédat, cimbora - feleltem olyan stílusban, ahogyan ő, majd megveregettem a vállát, miközben elcsentem a csipszes tálat a pultról. - Az egész egy faszság - éltem vissza Paige szavaival.

James körbenézett a barátain, majd hirtelen mindnyájan nevetni kezdtek, talán túlságosan is erőltetetten. James feje már vörös lett, de nem zavartattam magamat, tudtam, hogy ezzel keresztbe csesztem a terveit.

Szerintetek James nem vállalta volna magára azt a kurva menő pusztítást, amit végzett a plusz hírnévért? Persze, hogy megtette volna, ha ezzel hadat üzenhetne Jude-nak, de sajnos ennek az agyatlan idiótának több balhéja volt csak ebben az évben, mint másnak négy év alatt. A diri a legutóbbinál tökéletesen megfogalmazta, hogyha mégegyszer megszégyeníti az egész sulit, James repülni fog földet nem érően. Ez az idióta pedig meg is ijedt. Ezért kellettem én, aki most sikeresen keresztbe tett a terveinek.

- Azt hittem megbízhatok benned - felelte tökéletesen józanul. Vállat vontam.

- Én meg azt hittem, hogy csak egy emberrel fogsz kicseszni, de ehelyett nem csak Jude-dal, hanem még pluszba két tucattal is kibasztál - elevenítettem, hogy totálisan elbaszódtak a tervei. James körbenézett a teremben, majd tekintete megállapodott rajtam.

- Te is benne voltál, Parker - vágott vissza selejtesen. Most hirtelen nekem kellett nevetnem, mégsem tettem.

Igaza volt, ugyanis azzal basztam el, hogy én fuvaroztam őket oda, majd vissza. De a rongálásról nem én tehettem, egy porszemet sem kavartam fel abban a teremben.
Vajon Paige most mit mondana?

- Szánalmas vagy - feleltem, miközben a fejemben a lány hangja beszélt helyettem. - Tönkrebasztad az egészet, most pedig hála neked és a bagázsodnak, egyesek azért vannak bent, hogy helyrehozzák a szart, amit okoztál.

- Az kurvára nem a mi dolgunk - nézett körbe mire mindenki bólogatni kezdett. A pult mögé rejtett kezem ökölbe szorult, de mély levegőket vettem. Tekintete megállapodott rajtam. - Mégis mióta érdekel téged ennyire a színjátszás? Csak nem összehaverkodtál azzal az áruló ribanc exemmel és egy menetért cserébe megkért, hogy állj ki ellenem?