A Nemleges Válasz | ✓

Tizenhetedik

˗ˏˋ P A I G E 'ˎ˗

Hétfő reggel fél nyolckor a suli már olyan volt, mint egy megveszett hangyaboly.

A folyosó volt a legrosszabb, ahol teljességgel szlalomoznom kellett a szekrényemig, ugyanis a diákok úgy rohangáltak összevissza, mint a fej nélküli csirkék. Két srác egy hosszú falapot vittek, ami alatt át kellett bújnom, de ahogy kiegyenesedtem már léphettem is oldalra, hiszen egy lány a kezében festékes vödrökkel próbált egyensúlyozni. Ez az egész nem volt véletlen, hiszen elkezdődött a diákelnök-választás, és a kampányok egy egész hétre szoktak elhúzódni, míg pénteken végül kihirdetik a győztest.

A suliban köztudott, hogy a négy osztály közül négy diákelnököt kell kiemelnünk különösebben és nálunk természetesen Lola lesz az, aki egy pillanatra sem fogja hagyni, hogy lazsáljak. Szóval, ez is csak egy pörgős hétnek ígérkezett.

Danny látva a tisztes szolgálataimat végre megbocsájtott nekem, vagyis totál megérte ez az egész, ha egy új barátot szerezhettem. Vagyis kettőt, ugyanis Jude-dal teljesen összemelegedtünk ezalatt a pár nap alatt, amíg össze voltunk zárva. Éppen ezért is el kellett mondanom neki az igazat. Nem bírtam tovább, hogy Kane-t gyűlölték valami olyasmiért, amit nem is ő követett el, főleg, hogy Jude is érintett volt, hiszen a szép kis rongálást James neki szánta. De a lány ahelyett, hogy kiakadt volna és rohant volna az igazgatóhoz...nem tett semmit. Megköszönte, amiért elmondtam, de nem különösebben kerített neki nagy feneket, ami be kell valljam zavart valamilyen formában.

Megpillantottam Jordant a szekrényeknél, aminek eléggé megörültem.

- Hát te meg? - kérdeztem, ahogy odaértem hozzá, ugyanis nagyon bámult valamit. Szokásosan a szurkoló egyenruháját viselte, de most nem sminkelt olyan "Jordanesen", ahogyan szokott. Természetes volt.

Válaszként csak a folyosó végére biccentett, mire odanéztem.

- Nem Kyle, ezt már megbeszéltük - nézett Lola a létrán álló srácra, aki ügyetlenül próbálta felszögelni a plakátot a falra. - Hány centi is vagy?

- A lentit már tudod, nem igaz, Lola? - nevetett az egyik kosaras srác, Kyle pedig szégyenlősen elvörösödött.

- Százhatvanöt - felelte Lolának intézve.

- Akkor még a nagyanyám is magasabb nálad - osztotta ki és a kezével intett, hogy jöjjön le, de ekkor észrevett engem és hátradobva haját, mosolyogva csatlakozott hozzánk. - Sziasztok, hogy vagytok ezen a szép reggelen?

- Szavazz Lolára és várj a csodára? - vontam fel a szemöldöket a plakát szlogenjét felolvasva.

- Szerintem az jobb lett volna, hogy "Szavazz Lolára és nem kapsz a pofádra" - mondta Jordan, mire felnevettem. Lola unottan nézett ránk.

- Nagyon vicces, lányok - osztott ki minket. - Ez a hét lesz a legfontosabb és azt akarom, hogy tökéletes legyen. A plakátok és a poszterek csak a kezdet.

- Posztereket is csináltál?

- Eleinte kartonbábukat akartam a suli különböző pontjaira, de a vezetőség nem engedte meg, szóval - sóhajtotta és a plakátra nézett, amit egy Kyle-nál magasabb srác végre feltett - csak ezek maradtak.

- Hűha - csapta be a szekrényajatját Jordan. - Te aztán komolyan veszed.

- Naná, hogy komolyan. Erre készültem egész életemben és nekünk kell megnyernünk!

Jordannel összenéztünk.

- Miért is olyan fontos ez? Ennyire diákelnök akarsz lenni? - kérdeztem.