After /L.S/ !Fordítás!

60. Fejezet

60. Fejezet

Harry kihajt a parkolóból, én pedig az utas felőli ablakon bámulok ki, nem akarok én megszólalni először. Fel kell mérnem a hangulatát először. Bekapcsolja a rádiót, és túl hangosra veszi fel a hangerőt. A szememet forgatom, de megpróbálom figyelmen kívül hagyni, azonban nem tudom. Utálom a zenei ízlését, azonnali fejfájást kapok tőle. Kérdés nélkül lejjebb tekerem a gombot, Harry pedig rám néz.

- Mi az? – csattanok fel.

- Woah, valaki szar hangulatban van – feleli.

- Nem, csak nem akartam azt hallgatni, és ha valaki rossz hangulatban van, az te vagy. Durva voltál korábban, aztán írsz nekem, és arra kérsz, hogy maradjak, nem értem.

- Mérges voltam, mert felhoztad az esküvőt, most pedig, hogy elrendeztük, hogy nem megyünk, nincs szükség arra, hogy mérges legyek – hangneme nyugodt és biztos.

- Nincs elrendezve, még csak nem is beszéltünk róla.

- De igen. Mondtam neked, hogy nem megyek, úgyhogy ejtsd a témát, Lewis.

- Nos, lehet, hogy te nem, de én igen. És a héten átmegyek apukád házába, hogy megtanuljak sütni Karennel – mondom neki.

Összeszorítja az állkapcsát, és haragos pillantást vet rám.

- Nem mész az esküvőre, és mi van veled meg Karennel, mintha legjobb barátok lennétek most már. Alig ismered őt. Miért akarsz menni az esküvőre egyébként?

- De igen, el fogok menni az esküvőre, és mi van, ha alig ismerem őt? Téged is alig ismerlek – mondom neki. Arcára hirtelen csalódottság ül ki, és rosszul érzem magam, de ez igaz.

- Miért vagy ilyen nehéz eset? – szűri ki a fogai között.

- Mert nem fogod megmondani, hogy mit csinálhatok és mit nem, Harry. Ez nem fog megtörténni. Ha el akarok menni az esküvőre, akkor elmegyek, és nagyon szeretném, ha velem jönnél. Jó buli lehet, talán még jól is éreznéd magad. Nagyon sokat jelentene apukádnak és Karennek, nem mintha érdekelne ez téged.

Nem mond semmit. Egy nagyot sóhajt, én pedig ismét kibámulok az ablakon. Az út további része csendben telik, mindkettőnk túl mérges, hogy megszólaljon. Amikor megérkezünk a diákszövetségi házhoz, Harry kiveszi a táskámat a hátsó ülésről, és a vállára dobja.

- Miért vagy tagja egy diákszövetségnek egyébként? – kérdezem tőle. Azóta akarom tudni a választ, amióta először felfedeztem a szobáját. Még egy nagy levegőt vesz, miközben felsétálunk a lépcsőn.

- Mert mire beleegyeztem, hogy idejövök, a kollégiumok tele voltak, és pokolian biztos voltam benne, hogy nem fogok az apámmal élni, szóval ez volt a néhány választási lehetőségem egyike.

- Akkor miért maradsz még mindig itt?

- Mert nem akarok az apámmal élni, Louis. Ezen kívül, nézz erre a házra, szép és megkaptam a legnagyobb szobát – vigyorodik el egy kicsit. Örömmel látom, hogy már nem olyan mérges.

- Miért nem laksz a kampuszon kívül? – kérdezem tőle, mire vállat von. Talán nem akar munkát vállalni. Csendesen követem őt fel a szobájához, és várok, miközben kinyitja az ajtót. Mi ez a megszállottsága, hogy senki nem mehet be a szobájába?

- Miért nem engedsz be senkit a szobádba? – érdeklődöm, ő pedig a szemét forgatja. Leteszi a táskámat a padlóra.

- Miért teszel fel mindig ilyen sok kérdést? – nyög fel, aztán leül a székre.