A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

33 fejezet

*Jennie szemszöge*

Itt ülünk a parkban gondoltam elsőnek jól lesz itt.
Csendben ültünk amikor megtörte a csendet.
-Kérdezted, még a kórházban, hogy hívnak és én nem adtam választ neked. Úgy gondolom a kapcsolat kezdete előtt jobb ha tudod kivel beszélsz. A nevem Lalisa Manoban és alezredesként dolgozom a helyi katonaságon. Remélem, ez megfelel önnek.
-Hiába mondanék bármit is, tudsz rólam mindent, hisz elég csak egy mappát elő venned.

Erre a mondatomra halványan elmosolyodott.... Olyan édes és aranyos, VÁRJ JENNIE NEM!

-Miért, voltál ideges amikor beléptem..?

Talán ezt lehet nem kellett volna megkérdezni....

-Az lényegtelen, csak munka.

Aztán  sóhajtott egy nagyot.

-Most nem ezért vagyunk itt nem de?
-Hát igen. Figyelj.. Te már mondhatni ismersz engem. Mesélj magadról kérlek. 

Tettem izgalmassá a beszélgetést.

-173 cm magas vagyok, barna szemem van, sokat edzek, de ez érthető szeretem a cicákat, 20 éves vagyok és az eredeti hajszínem az, sötét barna. Remélem ez megfelelő neked.

-Hűha, ez igen, én is szeretem a cicákat de a kutyákat jobban

*****

A nap nagyon, jól telt igazából sokat beszélgettünk, de nem tért rá a munka részre vagy a kihallgatásra. Talán jól esett neki is ez a kikapcsolódás, most épp itt állunk a házunk előtt és azt mondta hazakísér. Aranyos tőle.

-Hát itt vagyunk. Szólaltam meg.
-Akkor majd beszélünk, köszönöm neked ezt a napot! Majd megölelt. Féltem vissza ölelni őt de valahogy sikerült.
Ahogy el váltunk beléptem a házba.

Nem tudom mit érzek, ez olyan fura a megmentőm valami más furcsa érzéseket kelt belőlem....
Mi ez?  Mi van veled Jennie?

*Lisa szemszöge*

Úristen Lisa miért ölelted meg? Olyan fura érzéseket kelt bennem, de az biztos hogy eltitkolom tőle de még magamtól is...

*Ryujin szemszöge*

Nem igazán siettem hazafelé sőt még mindig itt ülök és már besötétedett, kezd hideg is lenni. Yeji keresett de nem vettem fel. Szeretnék egy kis magányt most...

*Yeji szemszöge*

Ryu nem vette fel a telefont, mégis hol lehet? Aggódom érte, vettem vacsorát és úgy gondoltam eszünk majd nézünk egy filmet. Újra megpróbálom felhívni. Hátha sikerülne....
****
-Ryu???? Na végre, hogy felvetted hol vagy? Kérlek, gyere haza szeretném az estém veled tölteni. Kérlek!
-Rendben. Menni fogok majd! Szia!

Mégis mi történt? Hiányzik és félek, hogy valami baja lesz...

*Ryujin szemszöge*

A hiánya tép szét belülről, muszáj vele lennem.
Ahogy ezt ki gondoltam fel álltam és elkezdtem hazafelé futni.
***
Ahogy az utcába értem és már a ház elé, ütöttem az ajtót, majd kinyitotta.
Felkaptam az ölembe...már rettentően hiányzott....
Neki nyomtam a falnak és úgy öleltem tovább.
Ő a nyakamat én a derekát karoltam át.
-sajnálom... súgtam neki.
-nincs mit sajnálni, nincs baj!
****
-Szeretnélek ölelni, de az ajtó nyitva és bejön a hideg. Nevette el magát.

Elengedtem, letettem a földre és becsuktam az ajtót...
Ettünk majd elmentünk fürödni.
Mire én kész lettem választottam egy jó horrorfilmet, amit összebújva néztünk meg...