A Nemleges Válasz | ✓

Huszonharmadik

˗ˏˋ P A I G E 'ˎ˗

Nem tudom, hogy mikor aludhattam el, de Danny nyöszörgésére ébredtem a napágyak egyikén, aki rosszul lett attól a két pohár valamitől, amit Jordan kevert neki. Azt hajtogatta állandóan, hogy be fog hányni, én pedig ekkor két kezet éreztem magamon, amelyek óvatosan felhúztak Danny mellől. Kane arca egy elmosódás volt csupán, de még így is felismertem és kelletlenül ellöktem magamtól.

A zene lágyan szólt a háttérben, és még csak most vettem észre, hogy besötétedett. A teraszon végivezetett fényfüzérek színes arcokat világítottak meg, ahogy Travis a hintaágyban aludt Jordannel, aki a fiú mellkasára hajtotta a fejét. Marnie ülve bóbiskolt el kezében a poharát tartva, és úgy tűnt, hogy nem csak én ittam sokat.

Felnézve Kane-re láttam, hogy ő viszonylag eléggé józan.

- Hazaviszlek - mondta, én pedig a szememet dörzsölve botorkáltam a sötétben utána. Újra megfogta a kezemet, hogy el ne essek.

Gyűlöltem őt. Tudom, hogy sokszor hitegettem magamat ezzel a két kifejezéstelen szóval, de ezúttal tényleg így is éreztem. A belső hangom azt üvöltötte, hogy most azonnal meneküljek el és soha többet ne találkozzak vele, de szinte alig tudtam összpontosítani. Ahogy beértünk a diákházba, leültetett engem a kanapéra és a ruháim után kérdezősködött, ugyanis még mindig bikiniben voltam. Annyira forgott velem az egész világ, hogy nem is érdekelt, ha csupaszon megyek haza, csak hagy feküdjek le végre a saját ágyamban és bőgjem ki magamat végre rendesen.

Be akartam neki vallani, hogy szeretem. Akartam, de ő helyette inkább arra kért, hogy legyek a barátja. Már másodjára utasított el. Másodjára kaptam nemleges választ és ezt csak is tőle. Úgy látszott, hogy Kane Parkernek tényleg nehéz megtörni a szívét, mert szinte lehetetlennek bizonyult elérnem, hogy ő is szeressen engem.

Mert nem szeretett. És ezt egyértelműen fejezte ki.

- Vedd fel ezt - adta a kezembe a saját pólóját, mire billegő fejjel felnéztem rá. Az ajkát rágcsálta, majd végül letérdelt elém és áthúzta a fejemen a száraz anyagot. Olyan illata volt, mint neki. - Ne sírj - suttogta. - Jobban leszel, csak pihenned kell. Túl sokat ittál.

- Nem azért sírok - takartam el az arcomat és éreztem, hogy még mindig előttem térdel. - Szeretlek téged, Kane.

Nem válaszolt, ezért az ujjaim között ránéztem. Egyenes vonallá préselte ajkait, miközben kezeit a térdeimen pihentette.

- De te nem szeretsz engem - mondtam ki a gondolatait.

Talán csak a részeg pillanataim egyike volt ez is, de tudtam, hogy józanul is ugyanígy éreznék. Elegem volt a játékainkból, de mégis valahogy sikerült beleszeretnem ebbe az idiótába. A bunkó megjegyzéseibe, hogy képes megnevettetni és a felhők közé emelni, majd feldühíteni olyan szinten, hogy megszólalni se tudjak.

Szerettem őt annak, aki.

De a gondolat, hogy sosem lehet az enyém, jobban szeretett engem, mint azt akartam volna.

Vett egy mély levegőt, miközben erőszakosan letöröltem a könnyeimet.

- Paige...

- Vigyél haza - szipogtam. - Kérlek.

○○○

A házunk előkertjében állva sosem gondoltam volna, hogy valaha biztonságérzetet fog nyújtani. Még csak most jöttem rá, hogy amit eddig a börtönömnek tekintettem azt nem más volt, mint az otthonom. Az otthonom, ahol biztonságban lehetek.