» 𝘜𝘵𝘢́𝘭𝘰𝘮, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘭𝘦𝘬 « 𝘔𝘢𝘳𝘪𝘤𝘴 𝘗𝘦𝘵𝘪 𝘧𝘧. «

» 𝙃𝙪𝙨𝙯𝙤𝙣𝙤̈𝙩𝙤̈𝙙𝙞𝙠 𝙧𝙚́𝙨𝙯 «

-DE A PICSÁBA IS! - vágta maga mellé a kontrollert a Marics, mivel már harmadszorra picsáztam el

-ENNYIT ÉRSZ! - nyújtottam rá ki a nyelvem

-Azt majd még meglátjuk! - kapta fel újra a cuccost és folytattuk tovább a játékot

-Mikor akarod végre bevallani, hogy csak szimplán jobb vagyok? - kérdeztem rá se nézve, mivel már a következő meccset indította

-Meg a faszt vagy jobb, csak türelem Kicsi mindjárt kiegyenlítek!

-Meghiszem azt te fasz!

-Minek neveztél? - kérdezte felháborodva

-Hát ha te is hívhatsz Kicsinek, én is hívhatlak úgy ahogy a lelkem kívánja - vontam vállat - vagy Köcsög leszel, az pont illik a tücsök mellé

-Nagyon poénos - forgatta a szemeit
Fél óra elteltével 6:4 volt az állás, szerintem említenem sem kell hogy én álltam vezetésre, mikor Marics gondolt egyet és kikapta a kezemből a kontrollerem majd a magasba emelte

-Héé! - néztem rá idegesen

-Gyere vedd el! - vigyorgott pimaszul

-A kurva... - kezdtem el szitkozódni, majd odamásztam mellé négykézláb és úgy próbáltam elérni a kontrollerem, de minél közelebb voltam a célhoz, annál messzebb emelte

-Na mi van Kicsi nem megy? - direkt szívta a vérem

-Annyira utállak! - ültem rá a térdeimre, majd elkezdtem agyalni valami haditechnikán, hogy mégis hogy a jó büdösbe szerezzem vissza tőle ami az enyém.
Jó ötletnek tűnt hogy a combjain keresztül átmászok a másik oldalára, de akkor meg még hátrébb rakta a kezét

-Na? - röhögött még mindig
Mivel a jobb kezében volt a kontroller és azt a kezét hátra támasztotta a kanapé háttámlájára, így megpróbáltam a jobb vállánál hátra hajolni a kezében lévő cuccig, több kevesebb sikerrel, csak hogy arra nem számítottam hogy így az oldalam konkrétan az arcánál lesz, mivel még mindig a lábánál térdeltem.
Roppant kellemetlen volt mit ne mondjak, pláne hogy még így sem szereztem meg.
Nagy sóhajjal ültem volna vissza a térdeimre, csak hogy miközben mindketten helyezkedtünk valahogyan hatalmas lendülettel az ölébe huppantam bele.

-A kurva szádat - néztem bele a szemébe, próbáltam kevésbé mutatni a kellemetlenséget az arcomon azt átélve, hogy éppen lovagló pózban ücsörgök az ölében

-Na mi van nem lesz meg Kicsi? - vette át a másik kezébe a tárgyat, és messzebb a feje mögé tartotta hogy még véletlenül se érjem el.
Nem szóltam rá semmit, de a tekintésemmel elküldtem jó messze melegebb éghajlatokra.
Próbáltam nyújtózkodni a kezéért, jobb mancsommal a cuccért kapálóztam, a másikkal pedig a Marics vállán támaszkodtam.
Viszont arra nem gondoltam hogy mivel teljesen a srác mögé próbálok nyúlni, és nem mellesleg egy trikóban vagyok, így a Marics közelről is megcsodálhatja a hatalmas szívem. Magyarul a dekoltázsom talán ha egy centire van a Marics pofájától. Rendesen éreztem magamon a legapróbb lehelleteit is, majd hallottam hogy nyelt egy hatalmasat. Vagy tíz perc szenvedés után visszaszereztem a kontrollerem, majd hatalmas lendülettel visszahuppantam a Marics ölébe, amikor is kissé megilletődtem, mivel ott...ott valami keményedett, és a fiú paradicsomvörös arcával találtam szembe magam. Hát akkor játszunk így.

-Csak nem zavarban van valaki? - hajoltam kellemetlenül közel hozzá

-Én? Zavarban? Soha! - nézett egyenesen a szemeimbe, majd villantott egy szemtelen mosolyt

-Aha...és...megint csak nincsen zseblámpa a zsebedben? - kezdtem el lassan mozgatni a csípőmet, a szemkontaktust nem megszakítva.
A srác erre a kérdésemre nem válaszolt semmit, csak nyelt egyet zavarában.
Hát a Marics Pétert sem láttam még zavarban.
Talán még tíz másodpercig "élvezhettük" egymás társaságát, már amennyire élvezhető volt, mikor végre a húgomék léptek be az erkélyajtón.
Nem tudom melyik találta ki hogy végre visszajöjjenek, de elmondok érte egy Mi Atyánkot.
Hiper gyorsasággal szálltam ki a Marics öléből, majd indítottam is a következő meccset mintha semmi nem történt volna.

-Szevasztok fasszopók! - lépett be az ajtón Milán - na mi van, merően szokatlan tőletek, hogy kussban vagytok, valamelyikőtök beszart? - kérdezte nevetve, majd ment Kyra után a konyhába

-Jah, csak elpicsáztam mint ahogy azt illik - szóltam oda neki büszkén

-Csak engedtem! - szólalt meg a Marics is

-Aha, hogyne, csak jobb vagyok valld már be!

-Na ezt hiányoltam... - túrt bele a hajába a Valkusz

-Rendelünk kaját? Aztán nézhetnénk valamit! - vetette fel az ötletet Kyra

-Okés felőlem fasza! Srácok ti mit kértek? - fordult felénk Milo

-Pizzát! - vágtuk rá egyszerre

-Az ám az összhang! És milyet? - nevetett

-Sajtos, sonkás, kukoricás! - válaszoltam oda se nézve, mivel mi még mindig játszottunk

-Az nekem is jó! - szólt oda a Marics is

-Én szalámisat! - mondta a húgom

-Nekem meg lesz egy Hawaii - döntött Milán is, majd tárcsázta is a telefonszámot
Körülbelül még fél óráig Fifázhattunk a Mariccsal, mikor is bevágta a hisztit hogy ő többet velem nem játszik.
Hát rendben, ezt tudom nyújtani.
A fiúk a kanapén tespedve indítottak valami filmet, mi meg a Kyrával a konyhában beszélgettünk, amit a csengő zavart meg. A húgom ment is a futárhoz, én meg mikor észrevettem hogy a srácok Bosszúállókat néznek letelepedtem a kanapé melletti fotelba.

-Kislány ez nem neked való film ám! - kezdett el megint csak feleslegesen pofázni a Marics

-Meg a faszt! Hiszed vagy sem többször láttam már mint ahány centi -vetettem egy pillantást a Maricsnak az utalgatott testrészére, majd megint a képernyőnek szenteltem minden figyelmem

-Ennyi tesó! - kezdett el röhögni a Val

-Kussoljá'! - szólt rá a Marics

-Naa mi van, magadra vetted? - biggyesztettem le az ajkam

-KYRA GYERE MEGINT KEZDIK!! - terült ki a Milán a kanapén

-Na itt a kaja, egyetek bolondok! - tette le Kyra elénk az asztalra a pizzát, majd rögtön nekiestünk mint akik már napokig nem ettek. Hát éhesek voltunk na.
A két és fél órás film alatt büszkén kijelentem, hogy csak háromszor vesztünk össze a Mariccsal.
Ez azért nagy szó nem?!
Egyszer ugye amiatt mivel kicsinek véltem a kobráját, aztán azon hogy szerinte Amerika Kapitány nem is helyes, na meg mert megette az utolsó pizzaszeletemet.
Miután vége lett a filmnek mindenki lefürdött, majd jött az a probléma, hogy nem tudjuk hogyan miképp lesz az alvás.

-Engem nem rángattok ki a szobámból! - szögeztem le a legelején

-Akkor a lányok maradnak a hálóban mi meg alszunk itt kint a kanapén - gondolkodott hangosan Milán

-Én nem fogok veled együtt aludni! - tiltakozott rögtön a Marics

-Mondom mi lesz! Én és a Milo a hálóban, ti pedig itt kint úgy, hogy kihúzzuk a kanapét és akkor kicsivel nagyobb helyetek lesz! Jó éjt! - osztotta ki a feladatokat a húgom, majd bevonult a hálóba

-Jó éjt srácok! - köszönt Milán is, miután segített elrendezni a kanapét

-Ha belém rúgsz lelöklek! - szólaltam meg miután betakaróztam

-Nem tehetek róla, ha alszom nem tudom irányítani a testem! - szólalt meg Marics is a másik irányba fordulva

-Akkor ne álmodozz ninjásat, köszönöm a megértést, jóccakát!

-Neked is! - köszöntünk el, majd talán két perc leforgása után már hallottam hogy úgy horkol mint egy asztmás szamár. Akkor ma sem alszom.