A kviddics meccs után nagyon sokáig dühös voltam a fiúkra. Nem beszéltem velük, és a tanulásba temetkeztem. Az egyetlen alkalom, amikor hajlandó voltam velük beszélni, az a DS gyűléseken volt, de akkor is csak annyit beszéltem velük, amennyit másokkal.
A dühöm akkor kezdett fokozatosan elpárologni, amikor kezdtem magányos lenni. A tanulás mellett a DS kör tervezésébe menekültem, de amikor temérdek mennyiségű házi feladattal készültem el, kitaláltam minden átkot, rontást a DS körre, olvastam is, és még úgy is maradt időm, már kezdtem ráeszmélni, hogy hiába haragszok rájuk, ezzel senkinek sem lesz jobb.
Viszont nem én tartoztam bocsánattal, ha nem ők. Bár, ha jobban belegondoltam ráeszméltem, hogy épp elég büntetés nekik az, hogy nem kviddicsezhetnek. Ennek ellenére mind a hárman egy idő után külön-külön bocsánatot kértek, ami megmelengette a szívem.
Hagrid is már megérkezett a kunyhójába, így az öcsém, Ron és Hermione örömmel töltötték nála az idejüket, amitől nosztalgikus hangulatba kerültem, mert amióta a Roxfortba járnak, jóban vannak vele. Egy teára én is leugrottam hozzá délután, viszont nem voltam ott többet egy óránál.
Perselus Pitonnal is ugyanúgy kerültük egymást. Ő azért, mert a ''diákja'' vagyok, és nem akart hozzám közelebb kerülni, én pedig bármennyire is fájt nem hiányzott az életemből a dráma, amiből manapság eléggé felgyülemlett. Pedig bármit megadtam volna, hogy vele tölthessem az időm.
***
- Bell, Bell! Ébredj, Bell! Harry rosszul van! – Hermione erőszakosan rázta meg a vállam, amire úgy ébredtem fel, mintha jeges vizet zúdítottak volna a nyakamba. Egyből felültem az ágyon és kipattant a szemem.
- Mi történt? – kérdeztem rekedten, miközben robotszerű mozdulatokkal felkeltem az ágyból.
- Fogalmam... fogalmam sincs, lent írtam az egyik beadandómat, ami sokáig elhúzódott, amikor Neville szaladt el mellettem azzal, hogy McGalagony tanárnőért megy... menj Harryék szobájába! – mondta pánikolva, miközben a hálóingemre felkaptam a taláromat, és a papucsomba belebújva szinte futva téptem fel az ajtót és meg sem álltam Harry szobájáig.
- Mi történt? – estem be az ajtón.
A látvány nem volt a legkellemesebb. Dean és Seamus az egyik ágy szélén ültek és sutyorogtak, míg a szemben lévő ágy oldala levolt hányva, Ron pedig Harry felett állva nézett fel rám örömtelien, míg az öcsém izzadtságtól csepegő arccal bámult maga elé. – Mi történt? – ismételtem meg a kérdésem.
- Mr. Weasley... megtámadták – mondta Harry pánikolva, mire homlokráncolva közelítettem meg az öcsém.
- Honnan tudod?
- Láttam! – csattant fel.
- Erre, tanárnő! *
Neville McGalagony nyomában érkezett meg, míg a skót kockás pongyolába bújt házvezetőnőnk értetlenül lépett be az ajtón.
- Mi baja, Potter? Hol fáj? *
- Ron édesapjáról van szó * – Harryt még sosem láttam ilyen boldognak, hogy McGalagonyt látja. – Megtámadta egy kígyó, és súlyosan megsérült. Láttam az egészet. *
- Mi az, hogy látta? * – McGalagony értetlenül meredt Harryre, miközben én gondolkodni kezdtem.
Harry és Voldemort elméje összevan kapcsolva, gyakran megérezte az érzéseit, és eddig sosem lőtt mellé.
ESTÁS LEYENDO
Anabell Potter története
FanficAzon az éjszakán nem csak Harry volt az, aki elveszítette a szüleit... A történet Anabell Lily Potter, Harry két évvel idősebb nővérének életét meséli el, hogy hogyan éli meg a Roxfortos éveit, hogyan próbál Harryn segíteni a bajban és, hogy ő maga...
