Veszíts El Hogy Meg Szeress

3

Mesélő

Miután fel ébredtek a lány nem kérdezett rá mit miért mondott Jake. Össze szedték magukat, majd vissza indultak a kocsihoz.

Cristin

- Hülyeség volt el rohanni. - jegyeztem meg, miközben egy ágat tördeltem.

- Hogy mondod? Mit kellett volna tennünk szerinted? Meg várni még ránk törnek?

- Mivan, ha csak egy őz volt?

- Egy őz?! Na ne röhögtess! Láttam mire képesek! Te még eggyel sem álltál szemben!

- Nem bizony, mert a földre tepert, de meg oldottam! Én csak azt mondom, hogy lehet nem kellett volna ki szállnunk. Nem hiszem, hogy be tudtak volna jönni a kocsiba. Mesélj róluk.

- A hangra jönnek, gyorsak is tudnak lenni és sosem fáradnak el. Érzik, hogy nem közéjük való vagy. Más a szagod. Ők rohadnak mi nem. Ha meg harap, vagy csak meg karcol te is át változol. És a legfontosabb, fejre célozz!

- Az agyat kell ki iktatni. Értem! Nézd ott a kocsi. - állítottam meg a fiút. - Nézzünk körbe és, ha tiszta minden csak.. menjünk.

- Mióta parancsolgatsz te nekem? - erre csak vállat vontam, elővettem az íjjam és elindultam. - Várj már! Az istenit.

Mesélő

Csak egy kóborló volt a közelben, de elég távol, hogy csendben el húzzák a csíkot. A kocsiban neki álltak falatozni. Úgy ettek mintha egy hete nem tehették volna meg.

A tábor ahova tartanak nagyon messze van. Hetekbe telhet még oda érnek.

- Benzint kell szereznünk.

- Itt nem messze van egy benzinkút.

- Honnan tudod?

- Nem tudom.. csak  csak, itt fordulj be. - Cris össze zavarodott, Jake meg örült mivel a lány a szüleivel általában itt tankolt, ha mentek valahova. Lassan, de vissza jönnek az emlékei.

Cristin

- Ha ki szállunk ne kószálj el! Lehetnek emberek is itt.

- De hát az jó! - tártam szét a karjaim.

- Olyanok, akik másoktól fosztogatnak. Nem bízhatsz senkiben! - szemet forgatva ott akartam hagyni. Jake vállamnál fogva vissza fordított magához, majd lejjebb hajolt, hogy egy szintben legyen velem. - Kérlek, maradj mellettem! - szemeiből csak a félelmet és a komolyságot tudtam ki olvasni. Bólintottam egyet, majd éreztem ahogy végig simítja kezeit a hátamon mikor el ment mellettem.

De ja vu érzésem támadt. Földbe gyökerezett a lábam.

- Mi a baj? - fordult vissza.

- Semmi csak ez, olyan ismerős volt. - láttam, hogy nem érti mire gondolok. - Az, ahogy végig simítottál.

- Tényleg ? - lassan bólintottam párat. - Ez is ismerős? - a fegyverét el dobta, óvatosan meg fogta az arcom, majd úgy csókolt mintha az életem múlna ezen.

Képek tárultak a szemem elé. Az , ahogy Jake éppen mosolyog, nevet, megölel. De ez sosem történt meg. Emlékeznék rá! Aztán észbe kaptam, hogy mit is művel, így el löktem magamtól.

- Mit művelsz?! - kiáltottam rá. - Jake mit gondoltál?

- Sajnálom én csak  .. - megtörölte a száját és fegyverét fel kapva be ment a benzinkútra. Miután én is össze szedtem magam tele tankoltam a kocsit és az összes üveget, amit csak találtam.

Mikor ki jött fagyos lett a hangulat. Egyikünk sem szólalt meg vagy nézett a másikra. Csak mentünk a sztrádán.

- Szóval nem fogunk róla beszélni? - kérdeztem, de nem néztem felé.

- Mi értelme lenne?

- Miért csináltad? Megijesztettél. - ezután le lassított, majd meg állt, de csak a kormányt bámulta.

- Tudod mi nem csak simán közel álltunk egymáshoz.. uhm szerelmes voltál belém. - Jake mosolygott miközben ezt mondta. - De mivel a szüleidnél dolgoztam és én voltam a rossz gyerek a környéken, nem illettünk össze. Próbáltam minden érzelmet el nyomni magamban. Igazából én sem tudtam mit érzek. Mindig ölelgettél. Én meg hagytam neked és esküszöm életem legszebb pillanatai voltak azok. - és ez volt az a pillanat amikor végre rám nézett. - Emlékezned kell! Nem fogadom el, hogy csak úgy el tűntem az emlékeidből!

- Próbálok emlékezni, de nem megy! Sajnálom! Az érzelmeimet sem tudom meg változtatni. - könnyek gyűltek a szemébe. Körülbelül háromszor rá csapott a kormányra, majd maga után be csapva az ajtót ki szállt.

Sajnálom őt. De tényleg nem tudok mit csinálni. A kocsi mellett össze kuporodva ült. Sírt. Ki szálltam és lassan közeledtem felé.

- Jake?..

- Én, én szeretlek és sajnálom, hogy rád ijesztettem nem, akartam, én tényleg nem - alig tudott meg szólalni a sírástól.

- Oh Jake.. - le ültem mellé és próbáltam át ölelni mire a nyakamba borult. A fejét a mellkasomba fúrta és nem eresztett.

Annyira sajnálom őt. Egyik kezemmel a fejét simogattam a másikkal a hátát. Az emlékek újra film kockákként jelentek meg a szemem előtt. Fájdalmas bármennyire hihetetlen is. Be hunytam a szemem és a fejem az övére hajtottam.