Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

17.rész Az abszolút mestermű

Itt a vége. Holnap döntő, és aztán néhány nap, és a szünet beköszönt. Délután van, és mindenki készül a döntőre. Én a suli felé megyek, hiszen most fogunk kiötleni valami működő tervet. Eléggé feszült vagyok, hiszen itt a munka, valamelyik társam egy spion, ráadás a szüleim és a nagy ő-m is is eljön. Beértem, és már ment a beszélgetés.

-Valami ötlet?-kérdeztem.

-Nincs semmi, kormányzó asszony-mondja Naramo.

-Túl sok a tűzerő. Tiger, Jagdpanther, Königstiger, és a hab a tortán, egy Maus-mondja Mina.

-Egy Maus? Hiszen az a kedvenc tankom!-mondja Naramo.

-Erre viszont lenne egy ötletem. Elvileg minden másfél tonnánál kisebb harci eszköz használható csatákban, mint plusz felszerelés. Persze, mivel ez a sensha-do, senki sem használ például páncéltörőt meg ágyút, de lehetne. Ezen a kiskapun annyira átszereljük Ayumi 35M-jét, hogy elég könnyű legyen, így hivatalosan már egy aknakereső lesz, de még mindig tanknak néz ki. És ha a Fekete Erdő egyik tankja elkezdi üldözni, akkor egy jól irányzott csapdával kilőjük-mondja Nao.

-De akkor miért nem használnak hagyományos anti-tank taktikákat? Elvileg csak a tankok számát szabályozzák-kérdeztem.

-Két ok miatt: hagyomány, és persze az, hogy nincs biztonságos anti-tank fegyver, a lövegeken kívül. A sport elején még egy-két csapat játszott tankokból kiszerelt álló lövegekkel, de nem igazán működött, így mindenki elhagyta-mesélt Nao.

-Nekem lenne egy ötletem-mondja Riku.

-Mi az?-kérdeztem.

-A Fekete Erdő taktikája az, hogy a zászlósra vadászik, és van egy olyan normája, hogy visszavonulni gyalázat, mindig csak előre. Ezt kihasználva először bemegyünk a városba, és egy kis elterelésel semlegesítjük a Maust és a Jadgtigert, aztán kicsalogatjuk az ellent az erdőbe a zászlóssal és néhány tankkal, miközben tíz tank felmegy a Tisza-hegyre, felvezetjük őket a nehéz tankok által nehezen mászható platójára, és mikor elérnek a feléig, akkor az addig a hegy tetején rejtőző tankok elkedzik sorozni a kaptató németeket, és kibújik a maradék tank a hegyet övező ligetből, és hátba támadja Mahoékat, aztán meg szétlőjük őket-mondta Riku.

-Egészen jó ötlet. De ki lesz a zászlós?-kérdezte Mina.

-Mi!-kiáltottam.

-Rendben. De nem lesz egy kicsit kockázatos?-kérdezte Nao.

-A legnagyobb kockázat, hogy egyáltalán nem vállalunk kockázatot-mondtam.

-Igazad van. Veled vagyunk, kormányzó asszony!-mondta Naramo, és erre az egész csapat (mi így beszéljük meg a taktikát) skandálta: -Kormányzó! Kormányzó!...

-Állj, állj! Köszönöm az éltetést, és ideje, hogy lezárjuk ezt a gyűlést. Csak még valami. Egy, két, há, és-itt megálltam, és mint az egész évfolyam, skandáltam-Hajrá huszárok, utánam, előre!

Ezután hazamentem, és egy uncsi este után elaludtam. Holnap hatkor szól az ébresztő. 

-Ezt én fél hétre állítottam!-mérgedőltem.

-Tudom-mondja egy hang, akit azonnal felismertem.

-Hagyjuk a színjátékot, Író! Mit keresel itt?-kérdeztem.

-Csak azért, hogy szóljak neked, hogy ez az finálé-mondja az Író.

-Micsoda? Mi lesz velem?-kérdeztem.

-Nem tudom-mondja az Író.

-Pontosíts-mondtam.

-Nem tudom. Lehet, hogy kapsz szerepet a következő írásomban?-mondta az Író.