Az utolsó macska-Our Little Kitten (bts ff.)

Városi vadászat

Suga szemszöge:
-Bátyus, éhes vagyok!-nyavalyog nekem az egyik öcsém.
-Eszünk halat?-kapja fel a fejét a húgom is.
-Suga, ébresztő!-szól rám anyám-Megyünk horgászni.
Nos... Ez egy átlagos reggelem. De hogy megértsétek a helyzetet, elmagyarázom. Suga vagyok, egy fekete macskahibrid, ami miatt a többi macska kerül engem, kivéve a családomat. Úgyhogy mi a többi macskától elszakadva próbálunk megélni.
-Suga!-hallom meg megint anya hangját, mire már kinyitom a szemem. Anyám egy fekete-fehér foltos házimacska, aki amúgy egy fehér hibriddel jött össze. Tehát a családból nem tudom kire hasonlítok a színem alapján, csak azt tudom, hogy apámhoz hasonlóan hibrid vagyok. Az egyetlen a családban. Ezért nem nagyon változok át.

-Megyek már-nyávogom oda anyámnak, majd megindulunk a közeli folyóhoz. Itt szoktunk halászni, meg inni, hogy megélhessünk. A kistesóimon tartva a szemem indulok anyám után. A nálam idősebbek, meg velem egykorúak is saját családot alapítottak valahol, anyám meg mindig valami új alakkal tölti az éjszakákat. Ezért vagyunk ennyien.
-Úgy látom, ma nem hal lesz-áll meg a sor vezetője a part közelében.-Dagály van, jobb elkerülni a folyót.
Nos, a családban senki se szereti a vizet, meg az árral szemben nem is tudnánk úszni, tehát egyértelműen visszafele indulunk. Útközben anyám megkér, hogy menjek be a városba egeret fogni, vagy szerezni valahonnan valamit, amit később megehetünk. Zokszó nélkül indulok a legközelebbi emberek által lakott terület felé. Már jártam arra párszor. A város szélénél van egy eldugott sikátor, ott találok egeret ha elég ügyes vagyok. Csak az emberektől kell magam távol tartanom, mert fekete bundám miatt nem egyszer rugdostak már meg.

Már a város szélénél tartottam, és vadásztam az egereket, mikoris emberlépteket hallottam meg az utcáról. Egyből fülem-farkam behúzva bújtam a ház falához, ezzel egérutat hagyva az egérnek; bár ez most kicsit sem érdekelt. Magamba imádkoztam, hogy csak ne vegyen észre az ember, mikor is a zsákutca bejáratánál megtorpant az illető, mellette meg egy másik is! Az elöl álló fejét az utca felé fordította, majd egy mélyet szippantott a levegőből, amit a másik is megismételt.

- Egy macska-szólalt meg az egyik, mire hátamon felált a szőr, és kirázott a hideg. Ijesztő.
-Megnézzük?-hallottam meg egy már kedvesebb hangot, majd elindult felém az illető. Pár lépés után egyből megéreztem a belőle áradó orgona illatot. Vérfarkasok, francba! Kellett nekem pont egy zsákutcában vadászni?! Akaratlanul is mégjobban összehúztam magam, még inkább a házfalhoz bújtam, hátha eltűnhetek innen. Természetesen nem volt ilyen szerencsém. Új tanúság, a fekete macskák magukra nézve is balszerencsét hoznak. Bár jobb lett volna hamarabb tudni, mert hogy ezek meg fognak ölni, az is biztos.

Annyira belemélyedtem a gondolataimba, hogy csak két kéz rántott ki onnan, ahogy az oldalaimra csúsznak, majd megemelnek.
-Miau-nyávogtam egy halkat a 'fogvatartómnak', majd elkezdtem mocorogni a kezei között, hátha megérti, hogy tegyen le. Persze felbőszíteni se lett volna jó ötlet, ezért nagyon odafigyeltem a karmaimra, hogy véletlenül se tudjam megkarcolni.
-Ne félj, nem foglak bántani-szólalt meg, majd teljesen a karjaiba tett; egy kézzel megtartott, majd a másik kezével óvatosan elkezdte simogatni a hátamat. Még soha nem simogatott nem senki se a színem miatt, és pont egy vérfarkas csinálja. Mi üthetett belé? A gondolatból megint az orgona illatú fiú rántott ki, ahogy megpróbált a fejemhez érni. Reflexből húztam hátra a fülem, és húztam el a fejem egy nyávogás kíséretében.
-Ne aggódj, nem ütlek meg-nevetett fel halkan, mintha csak megértette volna, hogy félek tőle.

-Hyung, ez egy macska-szólalt meg a másik fiú is, engem pedig megint kirázott a hideg. Ha a megjegyzése nem lett volna elég, még rám is morgott, mire én szinte azonnal összehúztam magam, és halkan nyávogtam egy sort.
-Nyugi Tae, én is látom-szólalt meg az engem tartó a dohány illatúnak szánva- De nézd meg milyen aranyos-mutatott rám.
-Ez egy macska, és fekete-próbálta elmagyarázni a dolgot a másiknak az a bizonyos Tae.
-Ne legyél már ilyen-forgatta meg a szemét az orgona illatú.
-De mi-kezdett volna magyarázkodásba az ijesztő, de a kedves félbeszakította.
-Megtartjuk?
-MIVAN?!
-MIAU?